Utazók 2021. március 17.

Rémtörténeteket hallott az út előtt, ám az arab világ belopta magát Hintya Eni szívébe

Fatima Utazók 2021. március 17.
Hintya Enikő huszonévesen kelt először útra, a kíváncsiság hajtotta: szerette volna megismerni azokat a helyeket, amikről hallott jót és rosszat. Sok kellemes és kellemetlen meglepetés után még mindig vallja, ezek az élmények hozzáadnak a személyiségéhez.

– Nyilas vagyok, az aszcendensem is az, így a csillagképemben benne van, hogy mindenhova mennék – ez nálam papírforma szerint alakult is. A húszas éveim elején elkezdtem utazni, ahogy volt rá lehetőségem. Egy másik faktor is hozzátett: nem szerettem, ha megmondják nekem, milyen kultúrákról, milyen emberekről mit gondoljak. Ezért inkább megnéztem magamnak a helyeket, hogy egy országban tényleg úgy működnek-e a dolgok, ahogy azt mondják. Mindig azt hallottam, hogy ebben az országban ilyenek, abban mások az emberek, kíváncsi voltam arra, tényleg így van-e. Engem a kíváncsiság hajtott: elmondhatom, sok kellemes és kellemetlen meglepetés ért, sok szempontból nem jól látjuk, hogy mennek külföldön a dolgok – kezdi a Startlapnak Hintya Enikő.

Fotó: Hintya Enikő

– Sokat lehet hallani, hogy a francia emberek milyen barátságtalanok egymással, nem hajlandók más nyelven, csak franciául megszólalni. Ehhez képest, amikor Franciaországban dolgoztam, csak kedves emberekkel találkoztam, akik angolul beszéltek hozzám – sokszor még mielőtt én megszólaltam volna. Érdekes módon a balkáni országokról az terjed, milyen vendégszerető népek, ott nem tapasztaltam ilyet. Szerbiában, Csehországban sem barátságosabbak az emberek, mint itthon.

Olyan országokban, amiktől kifejezetten félnem kellett volta – például Tunézia vagy Marokkó –, a legeslegbarátságosabb emberekkel találkoztam, a legmelegebb vendégszeretettel fogadtak.

A Nagy Utazónkat Írországban is rendkívül közvetlen emberek fogadták. Kisebb városokban köszönnek egymásnak a helyiek és mosolyognak az utcán, a közértben türelmetlenkedés és toporgás helyett inkább beszélgetnek a mellettük lévőkkel, miközben várakoznak a kasszánál. Ezek kultúrsokk-szerű élmények voltak, nem egészen erről szólt a fáma itthon.

“A pénztárcánk már nem szabhat gátat az utazásnak”

Enikő csaknem 17 országban járt már, többek közt Angliában, Marokkóban, Írországban, Franciaországban, Szerbiában, Romániában, Cipruson, Spanyolországban, Svédországban, Dániában. Elmondása szerint meghatározott büdzsé keretein belül is lehet jókat utazni, de adott pár okos tippet, amit bárki kamatoztatni tud, ha a jövőben újraindulnak az utazások.

Fotó: Hintya Enikő

– Amikor kiválasztom az úti célt, számít az, mennyire egyszerűen lehet eljutni az adott országba: fapados járatok mennek-e oda, egyenesen ott szállnak le vagy kell még utazni. Persze fontos az ár is, de már olyan lehetőségeket lehet kifogni, hogy a pénztárcánk már nem szabhat gátat az utazásnak. Ha nem az az álmod, hogy elmenj egy országba és egy ötcsillagos szállodában üldögélj, akkor jó hírem van, hiszen ott az Airbnb, az olcsó hotelek és hostelek, a fapados légitársaságok – tehát ha nincsenek extrém igények, akkor az anyagiak nem gátolhatják az élmények gyűjtését. Amikor Marokkóba mentem, hétfőn találtam egy olcsó repjegyet, azon a héten szombaton indultam. Airbnb-ben laktam, mindez körülbelül 40-50 ezer forintba került, megjegyzem: ötnapos túra volt. Ki lehet fogni olcsó jegyeket és szállásokat, tehát akkor is van lehetőség utazni, ha az ember nem tud nagy összeget szánni rá. Önkénteskedésre is van lehetőség, fordítóként vagy tolmácsként kísérhetsz külföldieket, lehet csatlakozni szervezetekhez is – így jutottam el 2019-ben Szerbiába. Abban az évben egyébként hat ország jött össze, ezek közül négy egymás mellett volt. Dániából átmentem Svédországba és meg hasonlók – így ki lehet pipálni több országot is egy füst alatt – mondja a Nagy Utazó. 

Európán belül elég könnyű vonattal eljutni szép nagyvárosokba, egy egyéjszakás kirándulás akár 20-25 ezer forintból megoldható.

– A  kuponos utazások is jók, csak azt nem szeretem bennük, hogy általában szervezett utazások, a spontán utakat én személy szerint jobban kedvelem. Nálam két dolog van megszervezve: az odajutás és a lakhatás. Még azt sem szeretem, ha az étkezés adott, mert általában a sztenderd interkontinentális ételek vannak a szállodákban, inkább a helyi, autentikus fogásokat preferálom. Mielőtt elindulnék, szeretek előre felkészülni, tervezgetni – nem feltétlenül tartom be vallásosan ezeket, de jó, ha ismerem az opciókat. Mindig készítek egy dokumentumot, amiben összegyűjtöm az információkat az árfolyamról, taxitársaságok elérhetőségéről, ajánlások alapján feljegyzem, hova érdemes menni, milyen a helyi közlekedés, stb. Persze a legfontosabb tennivalók, turistalátványosságok sem maradhatnak le a listáról – ez nem azt jelenti, hogy ezekhez szoktam magam kötni, ugyanis szeretem, ha sodródhatok az árral. Jó kis kaland elindulni a városban, aztán ki tudja, hol fogsz kikötni. De van egy alapom, és ha elmegy az internet, akkor is tudok mihez nyúlni.

Fotó: Hintya Enikő

 

Nekem fontos, hogy viszonylag kevés turista legyen – például a Trevi-kút Rómában egyáltalán nem érdekel. Inkább azok a helyek, ahol a helyi kultúrát autentikusan tudom felfedezni.

Tunézia az örök szerelem

A temérdek, szebbnél szebb desztináció és bakancslistás ország mellett Eninek egy életre belopta magát a szívébe az arab világ. A két legfontosabb utazás alatt szerzett élményét Marokkóban és Tunéziában élte át.

– Az ember az utazások alkalmával sok emléket összeszed, nálam két igazán maradandó van. Sokan óvtak attól, hogy arab országba menjek, rengeteg rémtörténetet hallottam – a Lányom nélkül soha filmmel el sem mondom, hányszor példálóztak nekem. Meg voltak győződve arról, hogy engem ott el fognak adni tevékért, be fognak zárni, nem engedik, hogy bármerre is menjek, állandóan be kell majd kötnöm kendővel a fejem… Mondanom sem kell, a legrosszabbra készültem, amikor először kimentem. Ehhez képest… Az egy dolog, hogy például Tunézia Európához a legközelebbi arab ország, hiszen csak a tenger választja el Szicíliától, de a legliberálisabb azon a környéken. Teljesen választás kérdése, hogy ki vesz fel kendőt, ki nem. Csomó dolog fordítva működik a villanykapcsolóktól a kilincseken át, teljesen más mentalitásúak az emberek, ők inkább mediterrán beállítottságúak. Nincs sietség, mindenre ráérnek – mi nem ehhez vagyunk szokva. Könnyen tudnék balanszot teremteni az ő hozzáállásuk és az enyém között. Nem szigorúbb ott sem, mint itt egy akármilyen vidéki faluban.

Már elsőre megtetszett, hogy minden sokkal autentikusabb: az épületek, az emberek, az ételek, az élet folyása maga.

Ott még nem minden arról szól, mennyid, mid, kid van, hanem az emberi kapcsolatoknak van értéke. Én hajlandó lennék az európai kultúrát is magam mögött hagyni egy nyugodt, autentikus életért. Itt olyan dolog történt, ami miatt teljesen megváltozott a muszlimokról a nézőpontom. A repülőtérre kellett volna kijutnom, ismerősök vittek, közben felforrt a víz az autópályán, megállt a kocsi. A két fiú elindult a közeli faluba egy gallonnal, hogy vizet hozzanak, a leányzóval ültünk és vártunk, az autósok egymás után kérdezték tőlünk, segíthetnek-e valamiben. Egyszer csak megállt egy hatalmas fekete dzsip, a vezető kiszállt és megkérdezte, mi a baj, tud-e segíteni. Egy nagyon vallásos muszlim férfi volt, beöltözve tradicionális viseletbe, fején kendő, ahogy kell. Elmondtuk neki a történteket, felajánlotta, hogy elvisz minket egy közeli városba, onnan el tudunk menni Maxitaxival (kisbusz), ami akkor startol, ha már megtelt bizonyos számú emberrel és érdemes elindulnia. Ahogy beszálltunk a kocsiba, megkért, hogy takarjam be a fejem, mert nagyon vallásos és nem láthat fedetlen nőket – elsőre mérges lettem, nem volt nálam semmi 40 fokban, amivel betakarhattam volna a fejem, végül találtam valamit. Nagyon ideges voltam, hogy mi a fenének szálltunk be ide, a kísérőm is ugyanígy vélekedett, pedig ő muszlim volt, csak nem annyira vallásos. Elértünk a közeli városig, út közben elmesélte, hogy terhes a felesége, ha hívja valaki, akkor mennie kell a kórházba. Így is volt, hívta a nő, így ki kellett szállnunk egy köztes városban. Megkérdezte a kísérőmet, van-e elég pénze, mire elővett a zsebéből 6 ezer forintnyi összeget átszámolva. Erre a férfi kihúzott egy köteg pénzt a zsebéből, nagyjából 10 ezer forintnyit odaadott a kísérőmnek, hogy vegyünk ki mi ketten egy Maxitaxit, ennyiért azonnal elindul, nem vár be több embert. Szorított az idő, ám végül elértem a gépet. Nekem ez egy nagyon kedves emlék, mert akkor tanultam meg igazán, milyenek az igazi vallásos muszlim emberek, akik betartják a szabályokat. Nagyon elszégyelltem magam, amikor mérges lettem azért, hogy megkért, hogy takarjam be a fejemet, hiszen ez az ő vallásának a része, de az is, hogy minden idegennek segítenie kell, ahol tud. Ez neki vallási előírás, hogy a bajba jutott embereken segítsen – ez szimpatikussá tette az iszlámot mindannak ellenére, amiket korábban hallottam.

Fotó: Hintya Enikő

– Egyszer utaztam magyar turistagéppel Tunéziába, arról szóltak a beszélgetések, hogy az ottaniak mennyire furcsák és elmaradottak, ahhoz képest a mi kultúránk milyen jó, és biztosan nem fognak úgy viselkedni, mint a helyiek, nem alkalmazkodnak a szokásokhoz. Az én tanácsom az, hogy az ember nyitottan induljon el, bármerre megy – annak tudatában, hogy ott másképp viselkednek az emberek, fogadja magába, szívja be a sok élményt, ne prekoncepcióval induljon el otthonról. Nem szabad mindent elhinni, amit hallasz: menj oda, nézd meg, a lehetőség adott.

Megtanultam azt is, ha mi azt várjuk, hogy fogadják el a kultúránkat és alkalmazkodjanak a szabályainkhoz, akkor tegyünk mi is hasonlóképpen. Éppen ezért bárhova megyek, utánanézek az elvárt viselkedésnek, nehogy kulturális különbségek miatt bajba keverjem magam.

Minden, amit az utazás alatt magadba szívsz, kamatoztatni tudod a saját életedben, hozzáad a személyiségedhez. A másik maradandó élményem Marokkóban történt: eltévedtem az egyik városban, miközben nagyon kerestem egy bankautomatát, de nem találtam sehol. Tudvalevő, hogy ott francia a hivatalos nyelv, angolul nem sokan beszéltek akkoriban. Minden arabul vagy franciául volt, így kétségbeestem – ezt látta rajtam egy fiatal férfi. Meg voltam szeppenve, mert nem tudtam, mit akar tőlem, aztán kiderült: ő egy rendőr volt szolgálaton kívül, aki addig jött velem, ameddig nem találtunk egy automatát. Itthon soha sem tapasztaltam ehhez hasonlót, hogy egy idegen ennyire sokat szán rád az idejéből.

Marokkóban / Fotó: Hintya Enikő

Nagy vágya Amerika

Sokak terveztek 2020-ra, a járványhelyzet azonban keresztülhúzta a számításokat és a terveket. Eni Amerikába utazott volna, ez sajnos meghiúsult. 

– Tunézia az az ország, ahova mindig visszamennék, de a bakancslistámon szerepel mellette Libanon, Egyiptom, Irán – ez utóbbiról sok jó dokumentumfilmet láttam, pontosan azt cáfolják meg, amit itthon hiszünk az ottani világról –, Törökországba is ellátogatnék, de az idei évre Amerikát terveztem be, nem tudom, mennyire fog összejönni. Szeptemberben egy ott Boston mellett élő barátomat látogatnám meg – bár a szállásom biztosítva van, azért még gyűjtenem kell, hiszen csak a repülőjegy 200 ezer forint. Rajta van a listán Albánia és Grúzia is, no meg Montenegró. Dél-Amerikában is sok helyre szeretnék menni, de Thaiföld, a Fülöp-szigetek és India is vonz, ezek azonban nem büdzsébarát túrák. A mostani helyzetben lehet, hogy majd a mikrokörnyezetemet fogom körbejárni – amint lehet. Afrikában már jártam, a szomszédban, Horvátországban azonban még nem – ezt mindenképpen bepótolom.

Fotó: Hintya Enikő

Eni kalandjairól blogot is vezet, ahol további izgalmas történeteket olvashatsz.

Továbbra is várjuk a Nagy Utazók nagy kalandjait!

Ha te is egyike vagy az utazás szerelmeseinek, és van mit mesélned, akkor küldj egy üzenetet az utazas@startlap.hu e-mail címre. Kérjük, röviden, mindössze pár sorban írd meg nekünk, hogy merrefelé jártál már eddig a világban. Az e-mailt a neved és elérhetőséged megadásával, a tárgy mezőben a “Nagy Utazók” megjelöléssel küldd el. Ezt követően szerkesztőségünk felveszi veled a kapcsolatot. Amennyiben úgy gondoljuk, élményeidet az olvasók is érdekesnek találhatják, a beszélgetésből cikk készül, amit közzéteszünk oldalunkon. Várjuk a jelentkezésed, hogy egy ország olvashassa a történeted!

Keresés az oldalon