1966-ban Marlon Brando megvásárolt egy polinéz atollt, miután leforgatta a Lázadás a Bountyn című filmet - a terület ma már természetvédelmi menedékhely, ahol egyetlen szezon alatt 15 614 teknős kelt ki
Marlon Brando neve elsősorban olyan legendás filmekkel forrt össze, mint A keresztapa vagy A rakparton. A hollywoodi színész életében azonban volt egy távoli, csendes hely, amely jóval többet jelentett számára egyszerű nyaralóhelynél. Az 1960-as években vásárolt meg egy polinéziai atollt, ami mára Francia Polinézia egyik fontos természetvédelmi és kutatási területévé vált.
A Tetiaroa-atollon végzett legutóbbi megfigyelések során egyetlen szezon alatt 15 614 zöld tengeri teknős kelt ki a fészkekből és indult el az óceán felé. A kutatók 113 fészkelő nőstényt és mintegy 161 fészket dokumentáltak a védett korallszigeteken. A mai eredményekhez azonban egy több, mint hat évtizeddel ezelőtt kezdődött történet vezetett.
Egy filmforgatás miatt jutott el a paradicsomi szigetekre
Marlon Brando 1960-ban érkezett először Tetiaroára, amikor az MGM Lázadás a Bountyn című történelmi filmjének forgatási helyszíneit keresték. A színészt lenyűgözte a türkizkék lagúnát körülölelő, apró korallszigetekből álló atoll. Hat évvel később, 1966-ban megszerezte a terület földhasználati jogait Johnston Walter Williams amerikai fogorvos leszármazottaitól. Brando később, 1994-ben megjelent önéletrajzában is felidézte első találkozását a szigetekkel, amelyeket minden előzetes várakozásánál szebbnek talált.
A színész azonban nem akarta hatalmas, zsúfolt üdülőközponttá alakítani Tetiaroát. Az volt a célja, hogy a terület megőrizze elszigeteltségét és természeti értékeit.
A Motu Onetahi nevű szigeten egyszerű telepet alakított ki családja és az odalátogató kutatók számára. Ezzel lényegében már akkor lefektette annak a természetvédelmi munkának az alapjait, amely évtizedekkel később is folytatódik.
Marlon Brando halála után sem ért véget a történet
Brando 2004-es halála után hagyatékának kezelői a Pacific Beachcomber vállalattal együtt dolgoztak tovább azon, hogy tovább vigyék a színész környezetvédelmi elképzeléseit.
Később létrejött a Tetiaroa Society, ami tudományos kutatásokkal, a polinéz kulturális örökség megőrzésével és a szigetek élővilágának védelmével foglalkozik.
A kutatók többek között a korallzátonyok állapotát, az óceán savasodását és a helyi növényvilágot vizsgálják. A természetvédelmi program egyik legfontosabb lépése az ember által behurcolt ragadozók visszaszorítása volt. A csendes-óceáni patkányok például komoly veszélyt jelentettek a földön fészkelő tengeri madarakra és a teknősök fészkeire. Célzott programokkal több szigetről, köztük Reionóról és Rimatuuról is sikerült eltávolítani az invazív patkányokat. Ezután az őshonos növény- és állatvilág jóval kedvezőbb körülmények között kezdhetett regenerálódni. A kutatók közben olyan módszerekkel is kísérleteznek, amelyekkel vegyszeres rovarirtás nélkül lehet kordában tartani a szúnyogállományt, így elkerülhető, hogy a növényvédő vagy rovarirtó szerek károsítsák a környező tengeri ökoszisztémát.
Több, mint 15 ezer teknős indul el az óceán felé
Tetiaroa különösen fontos szaporodóhelye a zöld tengeri teknősöknek, amelyeket tahiti nyelven honunak neveznek. A nőstények gyakran 25-30 évig ugyanarra a partszakaszra térnek vissza tojást rakni, ahol egykor maguk is kikeltek. A kutatók a legutóbbi megfigyelési időszakban több, mint 430 teknősnyomot dokumentáltak a strandokon. Összesen 113 nőstényt azonosítottak, 161 fészket követtek nyomon, a kikelő állatok számát pedig többek között a fészkekben maradt üres tojáshéjak alapján becsülték meg.
Az eredmények szerint 15 614 fiatal zöld tengeri teknős jutott el sikeresen a vízig.
A megfigyelés nem ér véget a tojások lerakásával. A természetvédők éjszakánként járőröznek a strandokon, amikor a nőstények a partra érkeznek, megjelölik a felnőtt állatokat, hogy több éven keresztül követni tudják fészkelési szokásaikat, a tojásokat pedig az áradásoktól és a megmaradt ragadozóktól is igyekeznek megvédeni.
Luxusüdülőből finanszírozzák a természetvédelmet
Tetiaroán ma egy különleges luxusszálloda is működik. A Marlon Brando nevét viselő The Brando üdülőhely bevételei részben a természetvédelmi és tudományos programokat támogatják. A szálloda több környezetbarát technológiát használ. Az épületek hűtéséhez például egy olyan rendszert alkalmaznak, amely 930 méteres mélységből felszivattyúzott hideg tengervizet használ, így sokkal kevesebb áramot fogyaszt a komplexum.
A vendégektől származó bevételek a Tetiaroa Society működéséhez is hozzájárulnak, többek között hajók, kutatóeszközök és laboratóriumi létesítmények fenntartását segítik.
A védett szigeteken kívül már sokkal veszélyesebb az élet
Bár Tetiaroa partjai biztonságos fészkelőhelyet kínálnak a teknősöknek, az óceánba visszatérve számos veszély leselkedik rájuk. Műholdas nyomkövetés alapján a nőstények a költési időszak után több ezer kilométert is megtehetnek, hogy elérjék táplálkozóhelyeiket. Egyes állatok például a Fidzsi-szigetek körüli tengeri füves területekig úsznak.
Útjuk során beleakadhatnak a nagyüzemi halászat felszereléseibe, műanyagot nyelhetnek, és a tengerek melegedése is egyre komolyabb kockázatot jelent számukra.
A hőmérséklet emelkedése ráadásul a fészkelőhelyeket is érinti, mivel a homok hőmérséklete szerepet játszik abban, hogy milyen nemű teknősök fejlődnek a tojásokban. Éppen ezért különösen nagy jelentősége van az olyan védett területeknek, mint Tetiaroa.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Csoda a horvát szigeten: a tó, amit nem szabad megközelíteni, és...
Fejenként 90 milliós kártérítést kaptak a vidámparktól a...
Megkezdődött a hajsza: kétmilliárdot érő nyakláncot loptak el...
Ezért érdemes messziről kerülni a reptéri várótermeket
Tudáspróba kvíz: nagyon iparkodnod kell, hogy meglegyen a 10/10
