Less be velünk Kincsem gazdájának budapesti palotájába! Egy legenda és titkos szerelem nyomában
Történelmünk tele van érdekességekkel, ám kevés olyan izgalmas történet akad, amelyet eddig ilyen részletességgel dolgoztak volna fel, mint gróf Blaskovich Ernőét, a legendás „csodakanca”, Kincsem gazdájáét.
Kincsem és gazdája: egy különleges kötelék
Ki ne hallott volna Kincsemről, a Magyarországon „legyőzhetetlen csodakancának”, Európában kora leghíresebb lovának titulált, „Hungarian miracle-nek” nevezett lovunkról? Kincsemről még Krúdy Gyula is írt: „Kincsem volt az, aki fellelkesítette a magyar urakat, hogy a csodakancához hasonló paripákat tenyésszenek, amelyekkel majd öregbítsék a magyar lónevelés hírnevét, végig az egész világon. A (…), Zichy Béla grófok, Dreher Antalok, (…), Teleki László grófok, Apponyi Antalok, (…), a Rothschildok, (…), Wenckheimek, Esterházyak, (…), voltaképpen azért neveltek csikókat az utolsó ötven esztendőben, hogy utolérjék ama legendás Blaskovich Ernőt.”
No de ki ez a legendás Blaskovich Ernő?
Blaskovich Ernő az álmodozó nemes, aki a családi hagyományokból merítve a gazdálkodást és a lótenyésztést választotta életútjául.
Édesapja táblabíró, és a kecskeméti járás szolgabírája, édesanyja az Almásy család köznemesi ágáról származott. Az 1834-ben született Ernő nem csak korát tekintve volt a legkisebb fiútestvér az ötből, hanem fotók által igazoltan a méretét tekintve is egy fejjel volt alacsonyabb a többieknél, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a legnagyobb Blaskovich váljon belőle.
Az apai szigor és a munka világa
A nagy presztízsű édesapa nem kímélte fiait: már fiatal koruktól bevonta őket a gazdaság munkáiba, hogy az alapoktól sajátítsák el a feladatokat. Nem egyszer előfordult, hogy az öt fiú aratás vagy cséplés idején a betakarításnál dolgozókkal együtt, a szabadban felállított ideiglenes hálóhelyen töltötte az éjszakát. Ernő szerencséjére imádta ezt a világot, sőt, imádta a lovakat, így nem kötelességnek élte meg azt a tényt, hogy a valódi nemesség nem csupán díszpárnákon ringatózó létezést jelent, hanem bizony kemény munkát is. Ekkor még senki sem sejtette, hogy Blaskovich Ernő neve egyszer Európa-szerte ismert lesz.
A budapesti palota története: nem csak otthon, hanem szimbólum
Blaskovich Ernő 40 éves, amikor megszületik a ménesében Kincsem, és nem sokra rá már szárnyalnak is együtt a siker felé. Ernő 44 éves, amikor határoz egy budapesti palota építése mellett. Egy feltörekvő építészt, Bukovics Gyulát bízza meg, ezekkel a mondatokkal: „Építtessék egy igen szűk telken egy magányos főúr és sportsmann számára egy minden megfelelő kényelemben berendezett lakás. Emellett az istállóra különös figyelem fordítandó: ez utóbbi márvánnyal, tölgyfával és asfart burkolattal felszerelendő.” Igen, ilyen felsőosztálybéli figyelmet fordított Blaskovich Ernő Kincsemre, megjegyzendő, nem véletlen, Kincsem akkor már tarolt: 1876 és 1879 között mind az 54 versenyét megnyerte.
Az első galériánkban bemutatott ház nem csupán egy épület: érdekes történetek színtere volt.
Vendégei arisztokraták és uralkodók voltak, miközben a palota falai között egy diszkrét, magánéleti történet is kibontakozott.
Egy titkos szerelem a palota falai között
Hogy mi is ez a magánéleti történet? A palota földszintjén élt még valaki, akiről kevesen beszéltek nyíltan, mégis sokan tisztelték. Valaki, aki 35 éven át Szívkirálynő volt, és a földszinti lakosztály a számára készült. A kékszemű, bájos hölgy a Nemzeti Színház kezdő művésznője volt, és Szabó Karolinának hívták. Blaskovich Ernő és Szabó Karolina szerelme nem volt hétköznapi. Karolina sok nagyszerű tulajdonsága mellett – amelyek között különösképpen a jó modor és a diszkrét viselkedés volt Ernő úr számára a legfontosabb – egy valamit nem tudott kiegyenlíteni: a Szívkirálynő fejjel magasabb volt Erneszt úrnál.
Leírások alapján az Európa-szerte ismertté vált Blaskovich Ernő a nevetségességtől rettegett, így nem vette feleségül, és nem is mutatkozott nagy nyilvánosság előtt a sudár termetű szépséggel. Bár mindenki tudott Karolina létezéséről és szerették is őt, hovatovább, a nemesi közeg egyenrangúnak kezelte Karolinát, publikusan felvállalni őt Ernő sosem merte, így Karolina a házban rendezett reprezentatív mulatságok alkalmával is diszkréten visszavonult földszinti aranykalitkájába.
Karolina Blaskovichhoz való ragaszkodása 35 évig tartott. Blaskovich 70 körüli már, amikor Karolina Mezőszilasra költözik, Blaskovich Ernő által Karolinának vásárolt kastélyba. Bár Blaskovich Ernő egyedül hal meg 1911-ben, élete végéig hálás volt Karolinának, hogy a 35 elszigetelt évet mellette töltötte.
A történet teljes egészében (hogyan ismerkedett meg a szerelmespár, hogyan szökött szárba a szerelmük; kik voltak a Kincsem-palotába érkezett magas rangú vendégek) a mai is álló Kincsem-palota további fotóival együtt itt érhető el.
Szabó Karolina új élete: miért hagyta el Blaskovich Ernőt?
Gróf Blaskovich Ernő emberközeli történetébe annyira beleszerettünk, hogy továbbmentünk Budapest belvárosából. Első lépésként arra voltunk kíváncsiak, Szabó Karolina miért költözött el Blaskovich Ernőtől, miért hagyta ott az aranykalitkát, hova költözött, és Blaskovich Ernő hogyan reagált a változásokra. Karolina – ahogy említettük -, annak ellenére, hogy a századelőn oly fontos házasság intézménye nem adatott meg neki, 35 éven keresztül, egészen 1908-ig kitartott Ernő úr mellett. Amire viszont ő maga sem számított: 50 évesen beleszerelmesedett a tápiószentmártoni lelkészbe, és elköltözött a hetvennégy éves, már nagybeteg Blaskovich Ernő mellől.
A mezőszilasi Droppa-kastély története – Blaskovich Ernő önzetlen ajándéka
Droppa Károly, a tápiószentmártoni lelkész is fülig szerelmes lett Karolinába, így 1910 májusában a tápiószentmártoni parókiát püspöki engedély nélkül Károly elhagyta, és áttért a református vallásra, hogy elvehesse Karolinát. 1910 táján az ifjúnak már nem mondható szerelmesek összeházasodtak, és a Blaskovich Ernőtől búcsúajándékba kapott mezőszilasi kastélyba költöztek. Érdekesség, hogy bár a kastély Szabó Karolina tulajdonában volt, mégis Droppa-kastélynak nevezték el. A mai világban valljuk be ez már egészen érdekes szituáció lenne.
Summa-summárum, gyertek velünk megtekinteni Szabó Karolina Droppa-kastélyát. Mára már urbex jellegűvé vált ez az épület is, de a külcsínje még alkalmas az elmerengésre: a tavaszi madárcsicsergés késztethette-e a szerelmespárt arra például, hogy kiüljön a teraszra reggeli kávét fogyasztani?
Blaskovich Ernő utolsó évei a Kincsem-palotában
Ahogy lenni szokott, a csúcsok után jön a lejtmenet. Blaskovich Ernő 74 éves, amikor a közel 20 évvel fiatalabb, csodálatos kék szemű hölgy, Szabó Karolina elköltözik a már nagybeteg Blaskovich Ernő mellől. Blaskovich Ernő utolsó éveiben Karolina szerelmét és kitartását úgy hálálta meg, hogy megvette az említett mezőszilasi kastélyt, melynek a felújítását még levezényelte.
Blaskovich Ernő feladatait befejezvén, már nagy betegen, 1910 őszén Budapestre vitette magát a Kincsem-palotába, a Kincsem lovával nyert díjak közelségébe. Itt látogatták barátai, többek között Batthyány Elemér, Szapáry Iván, és itt aludt el Ernő 1911. május 18-án, 77 évet megélve.
A Blaskovich család kápolnája és sírhelye Tápiószentmártonban
És amikor már azt gondolnánk, hogy nincs több, a témához kapcsolódó, fennmaradt épített örökség amelyet a történetek mellé vizuálisan is hozzákapcsolhatunk, újra ámulatba esünk. Nemcsak Blaskovich Ernő sírhelye áll, hanem a Blaskovich család kápolnája is! Mikor és hogyan épült fel Blaskovics család kápolnája Tápiószentmártonban? Igaz-e, hogy a kápolna építését egy nő vezényelte le? Hogy néz ki a családi sírbolt, ahol Erneszt úr sírja előtt a fent említett szigorú édesapa és az Almásy család köznemesi ágáról származó édesanya sírja is megtalálható? A történet ezen része itt található.
Blaskovich Ernő életútjának egyes állomásai további fotókkal és történetekkel itt érhetők el.


