Franco von Rosenfranz – polgári nevén Franco Malosso – nem elégedett meg azzal, hogy idegenvezetőként szórakoztassa a nagyérdeműt – írja a Telex.
Ő egyenesen a történelemhamisítás magasiskoláját űzte: egy csodás hegyoldalban megálmodott egy teljes amfiteátrumot, amelyet saját, kitalált legendáriummal ruházott fel.
A turisták vevők voltak rá, hiszen mindez teljesen valósnak tűnt. Voltak, akik egyenesen a legjobb úti célnak nevezték az élményt, miközben gyanútlanul sétáltak azokon a köveken, amelyeknek semmi köze sem volt az ókori görögök dicső napjaihoz.
Ettől függetlenül 2014-re elkészült az amfiteátrummal, amit két éven át üzemeltetett, akkor aztán feljelentették.
A történelem felülírás, olcsón és gyorsan
A forgatókönyv már-már filmbe illő: Malosso állítása szerint egy földcsuszamlás után került a felszínre az általa Berico-tengeri Amfiteátrumnak hívott hely, amelyet állítólag ókori görögök építettek.
A meséje szerint a falak között egykor Caesar, Kleopátra és még Shakespeare Júliája is megfordult.

Az ókorinak eladott teátrum bejárata – Fotó: Getty Images
A látogatókat ENSZ-zászlókkal és hamis védelmi táblákkal várták, a környéken pedig állítólagos szárnyas kutyaistenségek szentélyét és egy fiktív történelmi alak sírját is „felfedezhették”.
A probléma csak az volt, hogy a történet minden eleme ordas hazugság.
A görögök sosem jártak ebben a régióban, az amfiteátrum formája köszönőviszonyban sem volt a korabeli építményekkel, a „szentélyek” pedig friss cementből és polisztirolból készültek.
A szakértők szerint a csaló a természetvédelmi területen végzett pusztítással követett el helyrehozhatatlan környezeti kárt, miközben a munkásokkal antikoltatta az újonnan vásárolt köveket.
A bukás: amikor a kapzsiság leleplez
A két évig tartó csalássorozat akkor ért véget, amikor a helyieknél betelt a pohár. A „mester” ugyanis a külföldieknek olcsóbb belépőt kínált, de a környékbeliekre irreális, 40 eurós árat szabott, hogy távol tartsa őket.
A rendőrség műemlékvédelmi egysége egyetlen nap alatt bebizonyította, hogy a helyszín minden eleme hamis.
Az alezredes, aki az ügyet vizsgálta, évtizedek alatt sem látott ehhez foghatót: szerinte Malosso még a hamisítókat is lejáratta, hiszen ők legalább valamilyen művészi érték létrehozására képesek, ő viszont csak pofátlanul hazudott.
Tíz éve húzódó tanmese
A bíróság végül elítélte a csalót, aki azóta is különböző fellebbezésekkel próbálja megúszni a büntetést – többek között azzal a cinikus érvvel, hogy a hamisítása annyira nyilvánvaló volt, hogy senki nem hihette volna el.
A börtönbüntetés kilátásba helyezése mellett a fő kérdés ma már a terület sorsa.
A hatóságok a romok lebontását rendelték el, ám a helyi önkormányzatnak nincs 7 millió eurója a munkálatokra, és a bürokráciai harcok miatt a terület a mai napig érintetlenül áll – vagy inkább enyészik.
Így marad a groteszk valóság: hosszú évek óta nem találnak megoldást arra az amfiteátrumra, amely sosem létezett, de amelynek hatása máig kísérti a települést.
Malosso pedig, mintha mi sem történt volna, egy interjúsorozatban próbálja saját igazát bizonygatni.
Talán ez a leghihetetlenebb az egészben: a történelemhamisító, aki még ma is a saját maga teremtette legendák rabja.
