Vasárnap nagy port kavart a hír, miszerint az Európai Bizottság elnökét, Ursula von der Leyent szállító repülőgép kénytelen volt papír alapú térképek segítségével leszállni Bulgáriában, miután megzavarták a gép GPS-alapú tájékozódási rendszerét. A bolgár hatóságok azt állítják, hogy a zavarás szándékos orosz beavatkozás lehetett, bár a Kreml szóvivője tagadta ezt, számolt be az Independent. A GPS-ek megzavarása repülés közben egyre gyakoribb: mi történik ilyenkor valójában, és érdemes aggódni emiatt? Itt a válasz!
Sebezhető a rendszer
A GPS és más műholdas navigációs rendszerek a műholdak rádiójeleiből számítják ki, hogy pontosan hol vagyunk. Ehhez legalább négy műhold jele kell, amelyeknek közvetlenül “látnia” kell a készüléket. Bár a rendszer a mindennapokban jól működik, több gyenge pontja is van: két fő módszert alkalmaznak a műholdas navigáció megzavarására.

Az egyik módszer során nagy intenzitású rádiózajt sugároznak a navigációs műholdak által használt frekvenciasávban. A zavarás
elnyomja a műholdas jelet, hasonlóan ahhoz, mintha valaki hangosan a fülünkbe kiabálna:
így nem halljuk, amit a szoba másik felében mondanak. A múlt heti bulgáriai eset során ezt a módszert használták a támadók.
A műholdas navigáció megzavarásának másik módja az úgynevezett spoofing: ennek során olyan
hamis rádiójeleket küldenek, amelyek úgy festenek, mintha a navigációs műholdakról érkeznének.
Ez a módszer megakadályozza, hogy a műholdas navigációs rendszer bármilyen helymeghatározást végezzen, emellett a zavaró jelek hamis helymeghatározásra késztetik a rendszert – ez pedig katasztrofális következményekkel járhat.
Navigációs mentőövek
A legbiztosabb válasz a zavarási kísérletekre, ha tartalék navigációs módszerekkel rendelkezünk. Bár az Egyesült Államok által működtetett GPS a legismertebb és leggyakrabban használt műholdas navigációs rendszer, nem ez az egyetlen: az EU egy párhuzamos rendszert működtet Galileo néven, míg Oroszország is saját műholdhálózatot üzemeltet GLONASS néven, és Kínának is megvan a saját, BeiDou nevű rendszere. E rendszerek mindegyike kissé eltérő rádiófrekvenciákon működik.
Egyes navigációs műszerek több műholdrendszerre is képesek ráhangolódni – így ha az egyiket zavarják, a többi elérhető lehet.
A Galileo emellett rendelkezik egy biztonsági funkcióval is, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy felismerjék a hamisítást; Ausztrália fejlesztés alatt álló SouthPAN rendszere is tartalmaz majd hasonló lehetőséget.
A navigációs rendszerek másik fontos eleme az inerciális érzékelés. Ez olyan műszerekre épül, mint a giroszkópok és barométerek, amelyek közvetlenül mérik a mozgást, és ebből számolják ki a helyzetet. Sok autós navigációs rendszer ezekre támaszkodik például városokban vagy alagutakban, ahol nem érhető el a műholdjel.
Az inerciális érzékelés rövid ideig pontos, de hamar eltérésbe ütközhet, ezért időnként újra kell igazítani a műholdas adatokhoz
– ez az opció tehát csupán rövid ideig kínál megoldást.
Világszerte számos kutató törekszik a műholdas navigáció új alternatíváit kifejleszteni rendkívül pontos érzékelők segítségével. Az egyik legújabb rendszer például a Föld mágneses mezejének apró ingadozásait használja a pozíció meghatározására – ezek a fejlesztések többnyire azonban még gyerekcipőben járnak, és sokat kell várni, mire a polgári közlekedésben is elérhetők lesznek.
Nem kell aggódni
A mindennapi utazóknak szerencsére nem kell aggódniuk amiatt, hogy járatuk navigációs rendszerét zavarás érné: egyrészt nagyon ritkán fordul elő – különösen a konfliktusövezeteken kívül – másrészt a légi közlekedés szigorúan szabályozott és rendkívül biztonságos.
Ha a műholdas navigáció nem működik, a gépek rendelkeznek alternatívákkal.
Azonban a legutóbbi incidens fontos tanulsága, hogy a közlekedés nagyban függ a műholdas navigációtól: ezért fontos, hogy többféle rendszerrel rendelkezzünk.

