Előzd meg a turistákat: 8 bakancslistás hely Észak-Olaszországban, amit tavasszal kell látni
Élet Sója
Hiába szeretem a telet, az utolsó pár hét nehéz. Nehéz, mert még minden szürke, kopár, és a tavaszi szél is inkább csak egy illúzió. Nehéz, mert utaznék, de nem feltétlenül hosszú, többórás repülőúttal elérhető helyekre, s nem is a nyárba, sokkal inkább olyan vidékre, ahol már előrébb jár a tavasz.
Átböngésztem az Élet sója blog ajánlóit és rájöttem, hogy Észak-Olaszország elviszi a pálmát a többi olasz régió elől. Talán a közelsége, talán a sokszínűsége, talán változatos – történelmi, vízparti, kulináris, túrázási – lehetőségei miatt olyan megkapó, de az is lehet, hogy egyszerűen csak tudja azt, amire szükségünk van így tavasszal.
Ajánlok nyolc olyan helyet Észak-Olaszországban, ahová ebben az időszakban, még a nagy meleg és a nyári turistaáradat előtt érdemes ellátogatni. Valamennyit bejártam az elmúlt években, célom pedig most az, hogy inspirációt nyújtsak.
1. Comói-tó tavasszal: Bellagio, Varenna és a híres villák varázsa
Az első három szín, amely a Comói-tóról eszembe jut az a kék, a zöld és a napsárga. S ha most színelemző lennék (de nem vagyok), akkor azt mondanám, hogy ez a három szín biztosan képes harmonikussá tenni bármit. Szerintem ez a három szín a Comói-tó egyik titka. A másik talán az, hogy a sztárok is szeretik ezt a három színt.
A legtöbben félnek attól, hogy ez a vidék drága és sznob.
Nem drágább, mint bármelyik felkapott európai célpont, elérhető a minőségi étel és szállás.
A nyugati parton Argegnótól Menaggióig valamennyi település leanderekkel tarkított parti sétánya lenyűgöző.
Az olyan városokban, mint Bellagio, a szűk utcákban igényes, elegáns üzletek, kellemes éttermek vonulnak fel.
Varennában, a kis tereken igazi dolce vita hangulat uralkodik. Egy-egy hajóúton pedig a domboldalban felbukkannak a híres villák. Lehet kicsi vagy nagy, felújított vagy kissé omladozó, bármelyikbe azonnal beköltöztem volna. Nem irigyek a Comói-tó mellett élők, megengedik, hogy egy-két villában otthon érezzük magunkat, ha rövid ideig is. A Villa del Balbianellóból és a Villa Carlottából garantáltan senki nem akar majd „kiköltözni”.
2. Lago Maggiore és a Borromeo-szigetek: Isola Bella, Isola Madre, Isola dei Pescatori
Döntenem kellett, a Lago Maggiore melyik szigetén engedem, hogy a tavasz átjárjon, de nyugodt szívvel választottam, mert tudtam, mindegyik olyan, mintha képeslapról lépett volna elő. A részben Svájchoz, részben Olaszországhoz tartozó alpesi tavat ugyanis káprázatos hegyek ölelik körbe, és valamennyi szigetén más-más varázsolja el a látogatókat.
Az Isola Bella lépcsőzetes, barokk palotájával és itáliai kertjével olyan, mint egy torta. Kétségtelenül egyedi, de éppen ezért ez a leglátogatottabb sziget is.
A halászok apró földdarabját, az Isola dei Pescatorit, ahol alig félszázan élnek az egykori halászfaluban (nem csodálom, hiszen időnként a megemelkedett vízszintű tó elárasztja az utcákat) a Lonely Planet a világ tíz legszebb szigete közé választotta, s ezzel szintén megemelte a látogatók számát.
Az Isola Madre azonban, ahol a vidék híres családjának, a Borromeo családnak szintén van egy kastélya, a nyolchektáros angol kertjével ottjártamkor, egy áprilisi hétvégén olyan nyugalmas és csöndes volt, mintha csak én laknék ott. Volt idő és hely a képeslapszerű táj valamennyi pixelét szemügyre venni.
Fontos! Az Isola Bella és Madre kastélyai és kertjei március közepén nyitnak.
3. Verona látnivalói tavasszal: Piazza dei Signori, Adige-part és az aréna
Képzelj el egy olasz várost, ahol középkori polgárok színes lakóházai körbefognak egy szemet gyönyörködtető reneszánsz kutat, körülötte asztaloknál sármos olaszok kávéznak, fagyizó fiatalokat bámulva. Senki nem siet sehová, mindenkinek van ideje a színekre, az illatokra, az ízekre és a hangokra. Elképzelted? S tetszett? Akkor Verona is tetszeni fog.
Ne gondolj Júliára, se Rómeóra, gondolj inkább arra, hogy a veronai Piazza dei Signorin Dante gondolkodott, az eldugott Piazzetta Scala terecskén elképesztően finom Valpolicella bort mérnek, a Torre dei Lamberti toronyból az egész környéket belátni, az Adige folyó partján, a Ponte Pietra híd közelében megkóstolhatod a híres veronai rizottót, az egykori amfiteátrumban a kövek már nem a véres ókori események, hanem az operák hangját verik vissza, míg az egykori gyapjúfestő műhelyek helyén kialakított bámulatos reneszánsz kert és az oda vezető úton felbukkanó hétköznapi veronai utcák is rád várnak.
4. Trauttmansdorff-kastély Meran mellett: botanikus kert a Dolomitok ölelésében
Tavaszi hétvégékre kiváló célpont az északolasz fürdőváros, Meran mellett fekvő Trauttmansdorff-kastély. Nem elég, hogy egy óriási botanikus kertben, a Dolomitok látványával a háttérben szemlélheti a látogató a tavasz pompáját, még egy egészen különleges kiállításban is része lehet.
Nikolaus von Trauttmansdorff 1500 körül egy vár helyére építette kastélyát, amelyből szépen látszanak a Dolomitok csúcsai. Halála után azonban sokáig elhagyatott volt egy kastély, amíg egy rokon Meranba nem keveredett és fel nem fedezte ősei egykori lakhelyét. Felújította és kibővítette, majd vendégül látta Sisit és gyermekeit is a kastélyban.
Gazdát cserélve érkeztek meg a növények a kastély köré, amely a kétezres években a dél-tiroli tartományi közigazgatás tulajdonába került és teljes erővel létrehozták a botanikus kertet az épület körül.
Ma még egy kilátóval is bővült a kert, amely izgalmasan nyúlik ki egy sziklából.
A kastélyban egy turisztikai kiállítás is helyet kapott, amely klasszul bemutatja az alpesi turizmus 250 éves fejlődését – csak kevés helyen láttam hasonlót, attraktív, szórakoztató, néhol humoros, és nemcsak a szépségre, hanem a nehézségekre és a helyiek ellenállására is fókuszál.
Fontos! A kastély és parkja április 1-jén nyit!
5. Trieszt: monarchiabeli elegancia mediterrán hangulattal
A történelemtanulmányaim során éppen elégszer bukkant fel Trieszt, a kikötőváros ahhoz, hogy tudjam, nem múlhatott el nyom nélkül a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia hatása arrafelé. Hosszú évekig azonban mégis, mintha a történelem elnyelte volna számomra ezt tengerparti várost.
Trieszt legendája szerint a várost a bora szél szomorú szerelme hívta életre, s talán ezért söpör végig rajta ma is olyan szenvedélyesen. Ottjártamkor a bora pihent, és a város békésen engedte, hogy beleszeressek.
A belváros utcáin sétálva az volt az érzésem, mintha Budapest és Bécs nyaralni jött volna a tengerhez: monarchiabeli paloták, mégis mediterrán könnyedség.
A tágas terek, a Canal Grande és a Sant’Antonio-templom egy pillanatra Velencét is megidézik. Trieszt különös eleganciával szolgál ki mindenkit: olaszt, osztrákot, magyart, szlovént, katolikust, ortodoxot vagy zsidót. Kávéházai, templomai, cukrászdái és erődjei egy letűnt birodalom sokszínűségét őrzik.
A város fölött magasodó Miramare-kastély pedig egyszerre romantikus és tragikus emlék: Ferdinánd Miksa főherceg tengeri álma, amelyet végül nem élvezhetett sokáig. A mediterrán növényekkel benépesített park ma is azt bizonyítja, hogy a természet és az emberi akarat együtt csodát hozhat létre. Trieszt nem harsány, hanem rétegzett – és talán épp ezért marad meg sokáig az emberben.
6. Burano-sziget színes házai és a híres buranói csipke
A Velence közelében található Burano szigetén, a lagúna partján sorakozó élénk színű házak között sétálva egyre csak mosolyogtam. Nemcsak ezek a rikító színek, hanem a használatuk okára kitalált újabb és újabb ötleteim is vidámságot gerjesztettek.
A legenda szerint a halászok a ködben és a tengerről hazatérve a színek alapján találtak haza, szerintem azonban sokkal inkább a helyi ivókból kilépő tulajdonosok adtak útmutatást így. Bármi is az igazság, a látvány páratlan. S kétségtelen, hogy a sziget múltja és jelene, így történetei is a tengerrel fonódnak össze.
Buranón évszázadokon át a halászat adta a megélhetést, és ma is innen látják el Velencét friss hallal.
A buranói csipke legendája pedig egy szirénnel dacoló halászról mesél, akinek jutalmul a tenger csipkefátylat sodort menyasszonya elé.
A kézműves tudás hamar világhírű lett, és bár ma már kevesen készítik, a Csipkemúzeum és néhány kitartó asszony őrzi a hagyományt. A helyiek büszkén hangsúlyozzák, hogy portékájuk valóban helyben készül.
Burano nemcsak a szemnek, hanem az orrnak és az ízlelőbimbóknak is élmény: húsvét táján a bussola, a vajas keksz citromos-vaníliás illata lengi be az utcákat, nem szabad kóstolás nélkül elhagyni a szigetet. A település kissé dőlő harangtornya mintha azt üzenné, hogy itt még az egyensúly is játékos. A főtéren Baldassare Galuppi zeneszerző szobra emlékeztet rá, hogy a sziget nemcsak színekben, hanem dallamokban is gazdag. Burano egyszerre vidám, hagyományőrző és nagyon is élő közösség.
7. Murano: a világhírű muranói üveg nyomában
A muranói üvegművészet titkáról már a velencei Dózse-palotában hallottam – nem véletlenül éppen a börtönökben. A 13. század végén a tűzvész csökkentése érdekében és a kíváncsi kereskedők miatt az üvegműveseket Murano szigetére költöztették. Velence évszázadokon át féltve őrizte az üvegkészítés tudását: a muranói mesterek nem hagyhatták el a szigetet, a titok tolvajait pedig keményen büntették.
Ma a látogatók az egykori Santa Chiara-templomban, az úgynevezett „Üvegkatedrálisban” csodálhatják meg a mesterek munkáját – kissé turistás programnak tűnhet, de lenyűgöző élmény.
A Museo del Vetro betekintést nyújt a mesterség történetébe – persze csak annyit, amennyit a titok megenged. A muranói üveg világhírű: díszíti többek között az aacheni dómot, a párizsi Operaházat és a londoni Westminster-apátságot is.
Érdemes még a szigeten felkeresni a 7. századi Santi Maria e Donato-bazilikát is különleges mozaikpadlójával, és megcsodálni a késő gótikus Palazzo da Mula épületét.
8. Garda-tó és az Isola del Garda kastélya: történelmi vendéglátás hajóval érkezve
A Garda-tónál heteket tudnék eltölteni úgy, hogy nem kellene kétszer megnéznem ugyanazt a helyet, hiszen oly sok a látnivaló arrafelé. Egy helyre azonban biztosan kétszer is visszatérnék, az Isola del Garda szigetén álló, ma is lakott kastélyba.
A velencei Dózse-palota mintájára épített Borghese-Cavazza-kastély különlegességét az építészeti stílusa mellett elhelyezkedése is adja. Csakis hajóval közelíthető meg, kertjében egzotikus növények és szobrok, az épületben pedig olyan emberek történetei bújnak meg, mint Erlass von Karlmann bajor és észak-itáliai király, aki eladományozta a veronai San Zeno (Szent Zénó) szerzeteseknek az egész szigetet; a Lechi család, amely itt alapított teológiai és filozófiai iskolát; vagy a genovai Gaetano De Ferrari herceg és a Romanov családból származó felesége, akiknek leszármazottai ma is lakják a kastélyt.
Az épület stílusa és a kert csodája mellett az hatott meg a leginkább, ahogy vendégként kezeltek.
Olajbogyókkal, sós, házi süteményekkel, olívaolajjal, borral s gyümölcslével terített asztalok álltak a teraszon. Mert a vendégnek – filozófiájuk szerint – itt nem csupán egy történelmi múlttal rendelkező lakóhelyet kell látnia, hanem egy meleg, családias atmoszférát, ahol a látogatót mindig szívesen fogadják. Ha szerencséd van, akkor még zene is része lehet a vendéglátásnak Isola del Garda szigetén.
Válassz egy Magyarországról is könnyen elérhető, északolasz úti célt tavaszra!
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Ezek a világ legszebb hídjai: a magyarok büszkesége is szerepel a...
Miért fotózza mindenki ezt az spanyol utcát? Képeken Calleja de...
A Ryanair, az easyJet gépeire sem vihetők fel ezek a népszerű...
A Wizz Air leállította számos közel-keleti járatát -...
Egy apró faluban találod Magyarország legerősebb gyógyvizét -...
