Ha eddig azt hittük, a mustár csak mustársárga lehet, tévedtünk

Élet Sója 2019. szeptember 20. Világ

A jó bor vonzza a különleges helyeket és történeteket? Vagy fordítva? A különleges helyek kapnak különleges termékeket és történeteket? A burgundi borvidéken nem tudnám eldönteni, hogy ki vagy mi vonzza a másikat, de engem ez a táj úgy borostól, mustárostól, templomostól, kolostorostól, középkori kórházastól, baglyokkal együtt is annyira csábít, hogy már kétszer is vendégségben jártam ott.

Vendégszerző
Élet Sója

Élet Sója

Bagó Tünde az Élet sója blog szerzője. Foglalkozott kultúrával, tanítással, majd átnyargalt jogásznak. Szereti az élet sóját, az utazásokat, a gasztronómiát, a kultúrát, a művészetet, a történelmet, s mindent, ami megfűszerezi az életünket.
Cikkei

 

Mivel édesgettek magukhoz ebben a kelet-francia régióban úgy, hogy én csupán egy-egy korty borral is megelégszem a jó vacsora mellé? Elmondom, mert nem tudnék most így ősszel tartalmasabb és látványosabb helyet ajánlani, mint a Burgundi borvidéket, ha szereti a bort valaki, ha nem!

Minden a baglyokkal kezdődött Dijonban, no meg a templomokkal.

Utaznál, de nem tudsz dönteni? Kövesd az Utazás Tippek oldalt a Facebookon a legmenőbb úti célokért!Követem!

A város fagerendás, reneszánsz és art deco épületei között sétálva alig van olyan pillanat, amikor a látogató ne gondolna I. Ferenc (német-római császár) Dijon kapcsán elhíresült kijelentésére: “Micsoda gyönyörű város, a száz torony városa!” Egymást érik ugyanis a városban a templomok, amelyek ma már nem mindig eredeti funkciójukban fogadják a látogatókat. Van amelyikben színház, s van amelyikben könyvtár működik.

S olyan is van, amelyet többen keresnek fel a város jelképének is számító szerencsét hozó bagoly miatt (bal kézzel tessék megsimogatni), mint belső színkavalkádjának felfedezése miatt.

Holott baglyokkal bárhol találkozhatunk Dijon utcáin (ők azok, akik a turistákat egyik látnivalótól a másikig vezetik), de ilyen színes fényorgiával csak a város Notre-Dame-ja (Église Notre-Dame) tud szolgálni.

Tour Philippe-le Bon, ahonnan érdemes megnézni a panorámát

A másik látványos bemutatót III. Fülöp burgundi hercegről elnevezett torony, a Tour Philippe-le Bon szolgáltatja. A 46 méter magas torony a Fülöp, valamint közvetlen elődjei és utódjai által Burgundiára hozott felemelkedést és gazdagságot hivatott szolgálni. Innen csodás panoráma nyílik a városra és a környékre.

A város ütőerét a Place de la Libération-t, azaz a Szabadság terét egy félköríves palota teszi még látványosabbá. Ezen a téren mindig pezseg az élet, lehet bármelyik évszak, biztosan nem találjuk üresen. Egyik látogatásunk alkalmával novemberben, még ha csak pár órára is, de minden étterem a téren kipakolta az asztalait, a helyiek korzóztak, néhol még táncra is perdültek. Az egyik legszürkébb hónap Dijonban minden volt, csak szürke nem.

Burgundi piac: ki kell próbálni!

Mint minden francia városban, a burgundiak híres városában is óriási szerepet kap a piac. A templomi színkavalkád után itt egy újabb színorgia. Az Eiffel-torony atyjának, Gustav Eiffelnek – aki egyébként a város szülöttje – dijoni műve a piaccsarnok. Míg Eiffel a motívumokban, a piaci árusok a helyi termékekben kínálják elénk a változatosság palettáját. A miénk lehet egy jó üveg burgundi, mellé egy érett Epoisses sajt, egy kis mustár, jófajta francia kolbász, s ne felejtsünk el venni egy üveg Créme de Cassis-t sem, hiszen ez a feketeribizli likőr teszi majd igazán fel a koronát a Dijon határában, szőlőtőkék között megterített asztalunkra.

A piacnál csak egy mustárbolt színesebb, szó szerint.

Ha eddig azt hittük, hogy a mustár csakis mustársárga lehet, akkor itt majd meglátjuk, hogy a sztereotípiák ebben a városban megdőlni látszanak.

Burgundi múzeumok: az antiktól napjainkig

Nem lenne helyénvaló, ha csupán az építészet és a gasztronómia erős képviselőit emelnénk ki Burgundia északi központjában. A középkori hercegek ugyanis gondoskodtak arról, hogy a művészetek és a kultúra is megtelepedjen a városban, s a mai napig hatást gyakoroljon annak életére. Olyan múzeumokkal büszkélkedhet a város, mint a Musée des Beaux Arts de Dijon (Szépművészeti Múzeum a Hercegi palotában), amely az egyik legrégebbi és legjelentősebb Franciaországban, s az antik világ korától napjainkig sorakoztat fel jelentős művészeti alkotásokat.

Személyes kedvencem a Musée Magnin, amely egy 17. századi épületben található családi gyűjtemény. A lakóházi hangulatban berendezett múzeumban egy szenvedélyes művészetpártoló család több száz alkotásból álló gyűjteményében a francia és olasz festményeken kívül bútorokat, szobrokat és dísztárgyakat is láthatunk a 17. századtól a 20. századdal bezárólag.

S ha valakit érdekel az, hogyan éltek a burgundiak az elmúlt századokban (ruhák, használati tárgyak, helyek, ételek), akkor látogasson el a Burgundiai Élet Múzeumába.

Az igazi pinot noir

A művészetek megemésztése után egyszerűen csak induljunk el a Côte de Nuits borvidék (a 60 km-es burgundi borút északi része) szőlői között és garantáltan belebotlunk egy szőlészetbe, ahol megkóstolhatjuk a burgundi pino noir-t. Ha szeretnénk egy szőlőtőkék közé ékelt igazi bortelepülést látni, akkor térjünk be Nuits-St-Georges településre. (A borvidéken való eligazodásban segít ez az oldal, amely angolul is elérhető!)

A Côte de Nuits borvidéktől délre a burgundi borút következő állomása Beaune. A város, ahol nemcsak szórakozásból és az ízlelőbimbók kényeztetése végett gondolnak a borra. Itt ugyanis gyógyszerként is alkalmazták a burgundi bort.

A legszebb kórház Beaune-ban

A középkorban a vidék központja sokáig Beaune volt, ez meg is látszik a kis városkán, ahol Franciaország legszebb kórházát találjuk. Nehéz volt elképzelnem, hogyan lehet egy helyet, amely oly sok szenvedésnek adott otthont, a legszebb jelzővel illetni. A beaune-i kórház épülete és története azonban bizonyítja, hogy lehet. A százéves háború során a települést elárasztó sebesültek, majd a környék elszegényedő lakosainak megsegítése a burgundi herceg kancellárját, Nicolas Rolin-t és feleségét arra késztették, hogy vagyonuk segítségével kórházat alapítsanak itt, Beaune-ban.

A színes, mázas cseréppel borított épület már külsőre is megnyugtatóan hat az emberre, de bent a hatalmas kórteremben, ahol az ágyak úgy állnak, hogy a betegek azokból láthassák a terem végében található oltárt, már nemcsak esztétikailag, hanem lelkileg is megérinti a belépőt. Az ispotály 1443-as megalapításától egészen 1971-ig állt és ellátta a környék betegeit.

S itt lép a képbe a burgundi bor!

A kórház nővérei úgy gondolták, hogy a jófajta burgundi szőlő nedűje segíthet a gyógyulásban, így sokszor a gyógymód férfiaknak 1,5 liter, nőknek 1 liter bor volt naponta. A bor mellett a nővérek azonban saját gyógyszertárukban más gyógykészítményekkel is kísérleteztek.

A burgundi bor és az egykori ispotály története ma egy jótékonysági esemény kapcsán is összefonódik.

Minden évben november 3. hétvégéjén borárverést tartanak, amelynek fő védnöke általában egy magasrangú személy és a bevételt jótékonysági célokra (a másik épületben ma is működő beaune-i kórházzal összefüggésben) fordítják.

S hogy honnan a bor, amit elárvereznek?

A kórházat először ugyan a szegények ellátására hozzák létre, de nem utasították el a környék módosabb lakóinak gyógyítását sem, akik hálájuk jeléül szőlőbirtokaik egy részét adományozták az ispotálynak. Így lett az első olyan gyógyító intézmény, amelynek már 1457 óta saját pincészete van. Az itt megtermelt szőlőből készült bort árverezik el. Az eseményt nagy borfesztivál is kíséri, ahol ki lehet próbálni a bor gyógyító hatását.

Ne higgyük azt, hogy ebben a városban minden a borról szól! Ott van például a mustár! Beaune-ban található a leghíresebb mustármalom, a Fallot mustárkészítő családi üzem, ahol a mai napig hagyományos kőmalomban őrlik a mustármagokat. Az üzemnek van egy múzeuma és vezetett túrákat is szerveznek, ahol az is kiderül, hogy mi is a dijoni mustár titka.

Beuaune-ból csak akkor induljunk el a vidék és a környék borászatainak felfedezésére, ha megkóstoltuk a híres burgundi marhapörköltet. Én beleszerettem ebbe a zöldségekkel és burgundi borral omlóssá főzött marhapörköltbe olyannyira, hogy már otthon is elkészítem, így kicsit felidézhetjük a vidék hangulatát egy téli estén.

Busszal Burgundiába

Hirdetés

Imaszó és természet

Ha Dijon és Beaune varázsa nem lenne elég, akkor érdemes még egy helyet meglátogatni, amely ugyan már nagyon a borvidék széle (sőt inkább esik azon kívül, csupán csak földrajzilag), de garantáltan nyugalmat hoz a lelkünkbe. A Fontenay-kolostort Clairvaux-i Szent Bernát alapította a 12. század elején. S ugyan nem mindig kolostorként szolgált az elmúlt 900 évben, de alapvető hangulatát mégis ez a mivolta határozza meg. Korai órákban érkeztünk, szinte nyitásra, teljesen magunkban jártunk-keltünk a harmatos fűben, s az öreg épületekben. A természet hangjai, a falakból kiáradó halk imaszó – amelyet csak bensőm hallott – s az idő súlya alatt nyögdécselő kövek voltak velünk ebben a kolostorban.

 

A templom padok és burkolat nélkül olyan volt, mint egy mezítlábas szerzetes, a boltívekben végtelen imái, s az egész belső térben megtisztult lelke tükröződött vissza. Tökéletes hely egy kis lelassulásra, zajos és ingerdús világunkból menekít ki, ha csak néhány percre is.

A kolostori kerengő például ismerős lehet annak, aki szereti Gerard Depardieu-t és látta a Cyrano de Bergerac című filmben. Forgatási helyszínként szolgált Fontenay, megjegyzem keresve sem lehetne jobb helyszínt találni.

A Fontenay-i kertben forgatott jelenet

Sajnos a történelem is megtalálta sokszor a kolostort és a francia forradalom körül felszámolják az apátságot, majd magántulajdonba kerül.

S hogyan is kezdtem ezt a kedvcsináló cikket? A jó bor vonzza a különleges helyeket és történeteket? Vagy fordítva? A különleges helyek kapnak különleges termékeket és történeteket?

Fontenay éppen eléggé különleges ahhoz, hogy legyen még pár érdekesség a tarsolyában.

Az épületegyüttes első tulajdonosai között olyan híres családok vannak, mint a hőlégballont feltaláló Montgolfier fivérek családja. Egyikük sajnos papírgyárat költöztet a középkori falak közé, s az isten se tudja, hogy ezzel milyen értékes információktól, értékes épületrészektől foszt meg bennünket. A másik családtag – a híres francia mérnök Marc Seguin – igyekszik maradandót alkotni ezen falak között. S talán így ez a hely is hozzájárul a XIX. századi francia vasút fejlesztéséhez.

Autóbérlés Burgundiában

Hirdetés

 

A nyugalmat egy bankár Edouard Aynard hozza el újra az apátság falai közé. Megvásárolja és felújítja, egyes részeit pedig még ma is a családja használja. Jelenlétük azonban semmit sem vesz el a hely szelleméből, így gondolta ezt az UNESCO is, amikor a 80-as években felvette a világörökségek listájára.

A Burgundi borvidék felfedezése ezzel még korántsem érhet véget, hiszen mi még csupán északi részeit látogattuk meg, de egy biztos, hogy kellemes, őszi hosszú hétvégét tölthetünk el ezen a vidéken. A bor, a mustár, a burgundi marhapörkölt és a ribizli likőr mellett mindenképpen érdemes betérni egy kis pékségbe vagy cukrászdába, mert a francia sütiknek nincs párja – szerintem.

Jó utat Burgundiába!

 

Szállások Dijonban

Hirdetés

 

Fotók: Szalai Krisztián – Élet sója blog

Keresés az oldalon