Budapest mellett van egy titkos vízi csodaország

Marci 2019. augusztus 06. Élmény

A vízisportok szerelmeseinek ajánljuk Taksonyt és környékét, illetve azoknak is, akik közelről tanulmányoznák az élővilágot.

Egy, a Kiteline által szervezett SUP-túra keretében keveredtünk el Taksonyra.  A szervezést gyorsan sikerült lezongorázni a Facebook és a Messenger nevű találmányok segítségével, aminek a végén megkaptuk az időpontot és a koordinátákat a találkahelyhez.

Az első meglepetés akkor ért minket, mikor az utazási időt alig több mint fél órára jósolta a navi a belvárosból, habár az is hozzátartozik, hogy szombat délelőtt utaztunk. A Google szerint állítólag (!) tömegközlekedéssel is meg lehet lehet úszni a történetet kicsivel több mint egy óra alatt, akár hétvégén is, és még egyszer: állítólag!

Ideális terep a SUP kipróbálására

Utaznál, de nem tudsz dönteni? Kövesd az Utazás Tippek oldalt a Facebookon a legmenőbb úti célokért!Követem!

Mivel ez volt az első SUP-ozásunk, nyilván nem saját deszkákkal érkeztünk, hanem a rábíztuk magunkat a szervezőkre, akik RRD freestyle alkalmatosságokra állítottak rá minket, mert az olasz cég a partnerük, és mert jónak mondták a cuccot. Utólag a neten Taksonyban nem találtunk semmilyen bérlési lehetőséget, úgyhogy nem is tudtunk volna nagyon ugrálni, de ez talán így a jó…

Mocsári teknős a placcon

Mindenesetre a Révész úton átkelő kis hídnál raktuk vízre SUP-jainkat a családias létszámú csapattal.

Már a holtágban tartott 15 perces gyorstalpaló során is olyan csodákat láttunk, ami fővárosi szemmel nem mindennap adatik meg: a vízre szállást végigkövette egy nádirigó, illetve az első evezőcsapásokat egy szürke gém felügyelte, csak amikor már tényleg pár méterre hadonásztunk tőle, unta meg a produkciót.

Vissza az időben

Ezt követően célba vettük a Ráckevei-Duna fő ágát, de maga az odaút volt a szenzáció, mintha az ősidőbe tértünk volna vissza.

Gyakorlatilag tíz méterenként sütkéreztek a mocsári teknősök a korhadt faágakon, legtöbbjük a vízbe vetette magát jöttünkre, a tapasztaltabbak azonban csak sandán figyelték vonulásunkat.

A víz olyan áttetsző volt, hogy az eliszkoló vízisiklókat és a nagyobb halakat is tisztán ki lehetett venni. És mivel tavasz vége volt, csak úgy nyüzsögtek a kiskacsák, kisszárcsák és kishattyúk

Kis szárcsák a nádasban

A Ráckevei-Duna fő ágát elérve már belefutottunk több nyaralóba is és azok állandó vagy ideiglenes gazdáiba is.

Nem lesz nagy leleplezés, a legtöbben pecabotot lógattak a vízbe, és barátságosak voltak, sőt kérdezgettek is a SUP-ozás rejtelmeiről, amibe szívesen kalauzoltam el bő egy órányi tapasztalattal a hátam mögött…

Ezt még simán elviszik egy kezdő SUP-ozó is

A főágra kiérve sem állt feje tetejére a világ, habár érezni lehetett, hogy itt már valóban folyóvízről van szó, de abszolút kezelhető volt a szituáció. Kisebb izgalmakat az okozott, mikor egy motorral is ellátott alkalmatosság hullámverését kellett abszolválni. A folyam távolabbi partján kiépített szalonnázóhelyeket kerestünk a vad hangulat szintentartásáért, ám mindegyiket fogták bográccsal és sörökkel felszerelkezett fiatalemberek.

Mindez hozzásegített minket, hogy még vadabbra vegyük a figurát, mert egy kis szigetet foglaltunk be, ahol minden tűzgyújtási szabálynak megfelelve szalonnáztunk egyet.

Ennek folyományaként sajnos a környékbeli éttermek egyikéről sem tudunk beszámolni, de nem is ez volt a cél.

(Fotók: Gaál Csaba felvételei)

Keresés az oldalon