Szokatlan jelenség figyelhető meg a Balaton nyugati részén, Balatonmáriafürdő közelében. A tó megszokott, világosabb vizében egy sötét áramlat rajzolódik ki, amely a part közeléből indulva ívesen szétterül a felszínen.
A két eltérő színű víztömeg találkozása olyan feltűnő, hogy még az űrből készült felvételeken is felismerhető.
A Copernicus Sentinel–2 műhold 2026. október 28-án örökítette meg a különös látványt. A felvételen jól elkülönül a sötét vízáramlat a Balaton világosabb vízfelületétől. Három nappal később Puj Tamás a helyszínen is lefényképezte a jelenséget, majd felvételét a Facebookon tette közzé.
A sötét víz a Nyugati-övcsatorna torkolatából érkezik a tóba. A látvány első pillantásra akár szennyeződésre is utalhatna, a jelenség hátterében azonban egészen más folyamat áll.
A Nagyberek rejti a fekete víz titkát
A magyarázatot a Balatontól délre elterülő Nagyberekben kell keresni. A mocsaras vidék tőzeges talajában hosszú idő alatt jelentős mennyiségű elhalt növényi maradvány halmozódott fel.
Ezek fokozatos bomlása során természetes szerves vegyületek, úgynevezett huminanyagok keletkeznek, amelyek vízben oldódó összetevői közé a huminsavak és a fulvosavak is tartoznak.
Amikor a víz átszivárog a tőzeges talajon, kioldja és magával szállítja ezeket az anyagokat, amelyek sötétbarnára színezik. A Nyugati-övcsatorna ezt a szerves anyagokban gazdag vizet vezeti a Balatonba, ahol a tó világosabb vizével találkozva az áramlat helyenként szinte feketének látszik.
Bár a látvány első pillantásra nyugtalanító lehet, az elszíneződés természetes eredetű, önmagában nem utal szennyeződésre. A tőzeges víz természetes elszíneződése nem jelent veszélyt sem az emberekre, sem az állatokra, a benne található szerves anyagok pedig a vízi élővilág számára is hasznosak lehetnek.
Egykor a Balatonhoz tartozott a Nagyberek
A Nagyberek és a Balaton kapcsolata évszázadokra nyúlik vissza. A mocsaras vidék egykor a tó medencéjének részét alkotta, a két terület közvetlen vízi összeköttetése azonban idővel megszűnt.
A térség vízviszonyait jelentősen megváltoztatta a déli vasút megépítése, majd a Sió-zsilip 1863-as üzembe helyezése. Utóbbi lehetővé tette a Balaton vízszintjének csökkentését, ami a környező területek állapotára is hatással volt.
A 20. század elején újabb vízrendezési munkálatok kezdődtek. A mocsaras területek lecsapolásával mezőgazdasági művelésre alkalmas földeket próbáltak kialakítani, ennek érdekében pedig a térség vízelvezető rendszerét is átalakították.
A munkálatok részeként épült meg a Nyugati-övcsatorna, amelynek kialakítását 1908-ban kezdték meg, és 1911-ben fejezték be.
Több mint száz éve vezetik a vizet a Balatonba
A hozzávetőleg 12 kilométer hosszú Nyugati-övcsatorna Táska térségétől húzódik Balatonmáriafürdőig, ahol a Balatonba torkollik.
A torkolatnál alakították ki a hajóállomást is, amelynek környezetében különösen jól megfigyelhető a Nagyberekből érkező sötét víz és a Balaton világosabb víztömege közötti különbség.
A több mint száz éve kialakított csatorna napjainkban is kapcsolatot teremt a Nagyberek vízrendszere és a Balaton között. A most megfigyelt fekete áramlat ennek a kapcsolatnak a látványos megnyilvánulása: a tóba érkező víz színét a mocsaras vidék tőzeges talajából kioldódó természetes szerves anyagok adják.

