Luxusközpontnak szánták a coloradói szellemvárost: „Ashcroftból lett volna Aspen”
Aspen ma luxusszállodáiról, elegáns üzleteiről és drága ingatlanjairól ismert, a közeli Ashcroftban azonban egészen más kép fogadja a látogatókat. Az üresen álló faházak a hegyekkel körülvett völgyben, és a téli sífutóútvonalak egy olyan település emlékét őrzik, amely két különböző korszakban is nagy terveket dédelgetett.
A Colorado állambeli szellemváros története az 1880-as évek bányászati fellendülésétől a 20. század első felének síközpont-fejlesztési álmáig ível. Anna Lookabill, az Aspen Történelmi Társaság levéltárosa szerint Ashcroft fejlődése alapjaiban változtathatta volna meg a környék történetét. „Ashcroftból lett volna Aspen” – fogalmazott a BBC-nek.
Ashcroft ezüstbányákból született
A Roaring Fork-völgyben 1879-ben indult meg a kutatók és bányászok beáramlása, akik ezüstlelőhelyeket kerestek. Independence és Aspen mellett Ashcroft is gyorsan fejlődésnek indult. A környéken az érc viszonylag közel feküdt a felszínhez, ami kezdetben vonzó befektetési lehetőséget jelentett.
„Ashcroftban az érc közelebb volt a felszínhez, mint Aspenben. Kezdetben jó befektetésnek ígérkezett” – mondta Lookabill. Aspen fejlődése lassabban indult, mert ott mélyebben feküdtek az ezüstlelőhelyek.
Ashcroft 1882-ben élte fénykorát: több mint ezren lakták, a településen szállodák, üzletek, bowlingpálya, táncterem és 14 szalon működött.
Itt nyílt meg Pitkin megye első iskolája is.
A fellendülés azonban nem tartott sokáig. Néhány éven belül a lakosság mintegy száz főre csökkent, sokan pedig vállalkozásaikkal együtt Aspenbe költöztek. Az 1930-as évekre a település épületeinek többségét már elhagyták.

Bajor falut és nagyszabású síközpontot terveztek
Ashcroft a harmincas években ismét fejlesztési tervek középpontjába került.
Ted Ryan, T. J. Flynn és Billy Fiske olimpiai bobbajnok európai síélményeik nyomán lehetőséget láttak a hegyekkel körülvett völgyben.
Megalapították a Highland Bavarian Corporationt, és felkérték André Roch svájci hegymászót, hogy sítúrákon mérje fel a környező hegyeket.
Roch a Hayden Peaket jelölte ki a tervezett síterület központjának. Az elképzelések szerint a hegyoldalon sípályák és ülőliftek épültek volna, Ashcroftot pedig alpesi, bajor stílusú faluvá alakították volna.
A síterület a Mount Haydenen kapott volna helyet. Ashcroft lett volna a bajor stílusú falu
– idézte fel Lookabill.
A fejlesztés Colorado első nagy síközpontját hozhatta volna létre, amely a korabeli elképzelések szerint a világ legmagasabban fekvő síterületei közé tartozott volna. A tervekben egy Ashcroftból a Hayden Peakre vezető függővasút, több tucat sípálya és számos felvonó szerepelt.
A beruházás előkészítése előrehaladott állapotba került: a Highland Bavarian Corporation 650 ezer dollárnyi állami és szövetségi támogatást szerzett, és az építkezéshez szükséges acélt is megrendelték.
A háború keresztülhúzta a számításokat
A síközpont terveit végül a második világháború hiúsította meg. Az építkezéshez szükséges acélra az amerikai hadiiparnak lett szüksége, ezért a fejlesztés leállt.
„A síterületet már kijelölték, a függővasút tervei is elkészültek. Washington pénzt különített el a síközpont megépítésére, mert azt szánták az Egyesült Államok új turisztikai vonzerejének” – mondta Lookabill.
Már megrendelték az acélt a felvonókhoz és a függővasúthoz. Az Egyesült Államoknak azonban az acélra a harckocsik és a vadászgépek gyártásához volt szüksége.
Miközben Ashcroft fejlesztése elakadt, Aspenben megkezdődött a síinfrastruktúra kiépítése. Roch a helyieket is tanította síelni, megalapította a Roaring Fork Winter Sports Clubot, és túrákat vezetett a Hayden Peak környékén.
A könnyebb megközelíthetőség érdekében sípályát jelölt ki az Aspen Mountain oldalában. A ma is Roch Run néven ismert pálya az első felvonó kiépítésével együtt hozzájárult Aspen síközponttá válásához. Az egyszerű szerkezetet régi bányacsörlők, egy használt motor és két szán felhasználásával készítették.
A háború után Aspen fejlődése felgyorsult, Ashcroft pedig elveszítette esélyét arra, hogy a térség meghatározó síközpontjává váljon.
Ashcroft megőrizte a régi világot
A település ma a régi faházaival és a környező hegyvidékkel igyekszik látogatókat vonzani. Télen mintegy 35 kilométernyi karbantartott sífutóútvonal és hócipős túraútvonal áll rendelkezésre, nyáron pedig túrázásra és lovaglásra van lehetőség. Hagyományos sífelvonók nem működnek a területen, a téli kirándulók emberi erővel haladnak a völgyben.
Johnny Wilcox családja az Ashcroft Ski Touring vállalkozást is működteti. Édesapja 1986-ban vásárolta meg az üzletet Ted Ryantől. A család vezetett lovastúrákat, téli sí- és hócipős programokat szervez, emellett a Pine Creek Cookhouse éttermet is üzemelteti.
Wilcox szerint a környék egyik legkülönlegesebb élménye az éjszakai sítúra. „A legkülönlegesebb élmény az, amikor éjszaka, fejlámpával síelünk fel ide. Így kerülhetünk a legközelebb a bányászat és a síelés történelméhez: mi magunk törjük az utat a hóban, miközben sehol sem látni egyetlen felvonót sem” – mondta.
Ashcroft és Aspen között ma már nemcsak a fejlődés iránya, hanem a turizmus jellege is jelentős különbséget mutat. Míg Aspen négy síközponttal, luxusüzletekkel és elegáns éttermekkel működik, Ashcroftban megmaradt a beépítetlen hegyvidéki környezet és a korabeli település néhány épülete.
Nincs Wi-Fi, nincs mobilhálózat. Teljesen el vagyunk vágva a külvilágtól. Télen nem könnyű ide eljutni, ezért akik mégis eljönnek, azok valóban itt akarnak lenni
– fogalmazott Wilcox.
Lookabill Ashcroft történetét a meghiúsult lehetőségek sorozataként írta le. „Bányászvárosként fellendült, majd elnéptelenedett. Megvolt a lehetősége arra is, hogy síközponttá váljon, de ez a terv is meghiúsult. Most turisztikai célpont, ugyanakkor hatalmas, nyílt és gyönyörű terület. Ezek a fellendülések, vagyis a kudarcba fulladt lehetőségek végső soron megőrizték ezt a helyet.”

