Ismét autóba ült a magyar nyugdíjas házaspár: 12 nap, 2825 kilométer és 28 különleges hely Toszkánában
Élet Sója
Gábort és feleségét már jól ismerik az Élet sója blog és a Startlap Utazás oldalának olvasói. Magyar nyugdíjasok, akik esküsznek az aktivitás utazásban testet öltő formájára. Tavasszal bejárták autóval Toszkána egyik részét, de annyira beleszerettek a vidékbe, hogy őszre egy újabb utat terveztek az itáliai régióba.
Ide még visszajövünk.
Nálam ez egy olyan mondat, amit a legtöbb utazás végén kimondok. Valahogy így lehetett Palla Gábor és felesége is Toszkánában, és mivel a nyugdíjasoknak nincs mire várni, miután a turisták hada visszatért a dolgos hétköznapokba, ők megpakolták az autójukat,
megcélozták Toszkána Firenzétől délnyugatra fekvő részét és 12 nap alatt 2825 km-t autózva, Gábor szavaival élve: nyugdíjas tempóban bejártak 28 felejthetetlen látnivalót.
Miután beszélgetésünket papírra vetettem, a lassú városokkal együtt én is lelassítottam, és másra sem vágyok, mint arra, hogy két olasz mellett kávézzak Toszkána egyik, turistáktól kevéssé terhelt falujában. A problémám csak az, hogy az alábbi helyek közül melyiket is válasszam.
Toszkána nagyvárosain túl: középkori utcák, művészet és eldugott kincsek
Firenze és Bologna mellett engem picit zavarna, hogy kimarad az utazásomból a művészet, éppen egy ilyen helyen. Benneteket nem csábítottak a művészet és kultúra fellegvárai?
A nagyvárosok árnyékában éppúgy elkaphatsz olyan pillanatokat, amelyek kárpótolnak. Az utunk első állomásán, Lucignano városában például a főtéren és a szűk utcák nyiladékában egy amatőr festőcsapat alkotott. Amerikai hölgy volt a tanár, aki Ausztráliából toborzott ide nyugdíjasokat pihenni, kikapcsolódni és egyben festeni is a középkori hangulatot. Mert az ott nem hiányzott, a városka időutazás a középkorba: városfal, városkapu, szűk utcák, Szent Ferenc-templom, pici főtér, városháza. Inspiráló környezet.
S ha már képzőművészet, akkor megemlítem, hogy Toszkána nyugati szélén, a Tirrén-tengernél fekvő Porto Ercole tengerparti városkába is egy művész hajtott bennünket.
Ugyanis a Hercules kikötőjeként is emlegetett, kacskaringós utcácskáiról és a hegytetőn pózoló csillagerődjéről híres városban halt meg Caravaggio. Síremléke a parti út szomszédságában áll.
Az út után küldtél nekem pár fotót kopogtatókról, amiből arra következtettem, hogy azok is művészeti alkotásokként ragadtak meg téged.
Valóban nem tudtam ellenállni a pici Cetona városában a szépen karbantartott óvárosi házak kapuján az öntöttvas és kovácsolt kopogtatók látványának, és készítettem egy fényképsorozatot belőlük.
Habár itt a közelben, az Orcia-völgyben – amely a korai reneszánsz idők különleges helye, s azokban az évtizedekben vonzotta a sienai festőiskola alkotóit és vált a toszkán táj ikonjává – szerintem ember nincs, aki ne érezné úgy, hogy ecsetet, de legalábbis egy fényképezőt kell ragadnia.
Az Orcia-völgy egyfajta zarándokút is, sok bakancsos, hátizsákos túrabotos fedezi fel itt a vallási központokat. Ez a szakasz része a híres Via Francigena zarándokútnak, ami az angol Canterburyből tart egészen Rómáig. Már itt megalapoztuk a lelassulást, amely azután a lassú városokban teljesedett ki.
Ahol szinte megáll az idő: Toszkána varázslatos „lassú városai”
Lassú városok? Úgy érted, hogy ott lassabb az élet?
Minden lassabb és az odaérkező is lelassul. Montemerano és Capalbio „lassú városok”-ként hirdetik magukat. Főtér, kávézó, szűk utcák, kicsi templom, csend, nyugalom, néhány turista, kávéznak vagy a ház borát (vino della casa) kóstolják. Leülsz közéjük, iszol te is egy pohárral. Nem történik semmi. Aztán elsétálsz a városháza felé vagy a torony irányába. Nem történik semmi. Majd valahonnan kiszűrődik egy zongora hangja. Odaérsz a házhoz, az ablak nyitva, bent egy fiatalember játszik. Hallgatod egy kicsit, aztán felmászol a torony tetejére, lenézel, kicsit fülelsz és ismét hallod fent is a zongorajátékot. Olyan hangulat uralkodott ott, hogy alig tudtuk rávenni magunkat a továbbindulásra. Később a Tirrén-tenger partján újra belefutottunk egy hasonlóan lassú városba. Massa Marittima városában kávézók, fagyizók, vidám beszélgetés, ápolt házak, tisztaság, virágok, kedves helyiek fogadtak. S még a szállásunk is gondoskodott az ellazulásról. A város szélén egy természetközeliséget valló hotelban laktunk. Úszómedencéjét a kertben olajfák övezték és úszás közben azt is megfigyeltem, ahogy a szomszédos hatalmas datolyaszilva érésben lévő gyümölcseit melengeti a délutáni napsütés. Elképesztően hangulatos, nyugalmas hely volt.
Ingyenes termálfürdők Toszkánában: természetes medencék és mesés vízesések
Ha jól sejtem, az út további részén is voltak lelassító, pihentető programjaitok, hiszen már korábban is említettél egy „ide még visszatérünk” helyet.
Igen, a természetes fürdők. Jártunk már kétszer a Terme di Saturnia-ban, amely elragadóan néz ki. Etruszk és római időkből származó legendák szerint ez a hely úgy keletkezett, hogy Jupiter világító, tüzes nyílvesszőkkel ármánykodott Saturnus ellen, de a nyílvesszők célt tévesztettek, földbe csapódtak és itt tört fel a termálforrás. A gyógyvíz közel 38 fokosan jön a felszínre, kénes jelleggel, és a benne lévő ásványi anyagok lerakódásai fürdőkádakat alkottak. Ülsz ezekben vagy hátradőlve fekszel, élvezed a feletted lévő kádból átömlő vizet, lenyúlsz a kád aljára és a borsónál valamivel nagyobb kőgolyókat markolsz, amelyeket a lezúduló víz hoz létre. Ingyenes a fürdő, van öltöző, zuhanyzó, büfé a fürdő bejáratánál, a fizetős parkoló mintegy 500 m-re van.
Ugyanakkor volt egy új felfedezésünk is a fürdők terén. Sienától délre fekszik a Bagni San Filippo nevű mély völgy, ahol a természetes fürdőben a kalcium-karbonát-tartalmú termálvíz fentről lefutva fehér lerakódásokat, kis medencéket képez. Benne ülsz egy ilyen medence langyos vízében, jön a nyakadba a magasból lezúduló kicsi vízesés.
Nézed a továbbcsorgó, halkan zúgó gyógyvizet, elfeledsz mindent, átengeded magad a pihenésnek és rájössz, szinte megállt az idő.
Nincs belépő, csak a parkolást kell fizetni. Mi kora reggel mentünk, talán tízen voltunk az egyébként nagy területen, de később már több fürdőző is jött.
Szárnyas démonok és óriási kőfalak: az etruszkok titokzatos világa
A korábbi beszámolóid alapján a történelmi helyek is nagyon megérintenek. Ezen az úton mi volt ebből a szempontból a csúcs?
Most az etruszkok uralták a napjainkat, mondhatom, hogy lépten-nyomon beléjük botlottunk. Kezdve onnan, hogy Toszkána neve is az etruszk szóból ered.
Sovana várostól pár kilométerre egy időszámításunk előtti 4–3. századból származó etruszk településen, a Tufa régészeti parkban találkoztunk a szárnyas démonokkal. Ők az akkori hit szerint a túlvilág olyan szellemei voltak, amelyek az elhunyt lelkét átkísérték, átsegítették a földön túli életre.
Ezen a településen számos sírt és egy kőszobrot is megcsodálhattunk, amelyen egy ilyen szárnyas démont örökítettek meg.
Útban egy újabb etruszk város felé megállót fújtunk a dombtetőn fekvő középkori Magliano in Toscana település mellett. Itt fekszik ugyanis a 11. században emelt Abbazia di San Bruzio-templom romja. Egyedül áll a toszkán vidék ölelésében, csak néhány öreg olajfa osztja meg vele a csendet.
Bármennyire is időztünk volna még itt, várt Roselle ősrégi, hatalmas etruszk város régészeti parkja. Visszaugrottunk ismét a régmúltba, az időszámítás előtti 7–6. századba, hogy megismerjük az etruszkok történelmét, életét, szokásait, megmaradt emlékeit. De idővel aztán jöttek a rómaiak az i.e. 3. században, hogy uralmuk alá vessék a helyet. A sok látnivaló közül nagyon tetszett, hogy a főúton kiválóan megmaradtak azok a mély vágányok, kősínek, amelyeket a kocsikerekek vájtak ki a kőből, ugyanilyenek a Nápoly mellett, Pompei főútján is láthatóak. A másik páratlan emlék pedig az a hatalmas etruszk városfal, ami mellett elsétálva nem találunk magyarázatot arra, hogyan emelték 3-4 méter magasra a Fiat Topolino méretű köveket. Hogyan hozták ide azokat 2500 évvel ezelőtt? Rejtély!
A tengerparton megnéztük még Populonia és Baratti településeket is. Innen indulnak a nagy hajók Elba, Korzika és Szardínia felé is.
Ez a félsziget az etruszkok egyik központi és hatalmas lakóterülete volt.
Jó hajósok is voltak, elmerészkedtek Elba szigetére, onnan hozták a vasércet Baratti városba, ahol a régészeti parkban látható a valamikori vasércfeldolgozás helyszíne, műhelyei és a feldolgozás történetét is megismerhetjük. Annyira jó minőségű vasat, acélt gyártottak itt, hogy Róma is felfigyelt erre, és Scipio Africanus flottája ezt az acélt használta a második pun háború (i.e. 200-as évek eleje) során fegyvereihez. Populonia egy kicsit magasabban fekszik, itt az akkori uralkodó meg az előkelőség palotája és kiszolgáló épületei álltak, akropolisznak is hívják a helyet.
Ha Toszkána és etruszkok, akkor Volterra városát nem szabad kihagyni. Az etruszk múzeum volt az első Európában, amelyik nyilvános lett a nagyközönségnek. Hatalmas kiállítás, rengeteg feltárt lelet, órákat lehet nézelődni itt. A hellén időszak kőbe vésett urnáin megjelennek a démonok, maszkok, vadállatok, temetési jelenetek, de talán a legérdekesebb a „dextrarum iunctio”, azaz a kézfogás. Amikor a pár egyik tagja elhunyt és az élő kézfogással búcsúztatja őt a másvilágra, ez a jelenet van az urnára vésve. Itt betértünk még egy alabástromműhelybe is, megnéztük, hogyan formálódik remekművé a fehér, a márványnál valamivel puhább, kicsit áttetsző kő, amelynek a bányászata szintén az etruszk időszakban indult.
2500 ciprusfa, fecskés házak és magyar emlékek Toszkána szívében
Mi volt az abszolút meglepetés?
Több is volt az út során. Az egyik Campiglia Marittima, amely aranyos középkori település. Ahol szerintem a polgármester és a város keramikusa összefogott, hogy a vándorló fecskéké legyen a főszerep. Az utcasarkokon, a falakba ágyazva lépten-nyomon találunk fecskés kerámiákat, a kerámiába égetett fecskekép mellett a madár életéről szóló részleteket: táplálkozásuk, fiókák életre kelése, fészekhagyásuk, vonulásuk stb. Nyár végén pedig a fecskék vándorlásához kötött fesztivált is tartanak a városban. Itt figyeltem fel egy apró, másnak szinte jelentéktelen részletre is: házfal, kívül az ablakon faroletták, jobbra és balra, és akasztó, hogy a szél ne mozgassa őket. Ám az akasztó míves munka eredménye: a végén egy pici öntött fém női arc mosolyog az őt megpillantó sétálóra. Kedves város volt, ahogy a szomszédos, a legszebb városkák listáján is szereplő Suvereto is.
A másik meglepetésnek Bolgheri bizonyult. Micsoda út vezet oda! Ciprusokkal szegélyezett 5 km-es nyílegyenes út, melynek mentén 2500-nál is több hatalmas ciprus övezi az aszfaltutat. Ugyan 90-nel száguldhatnánk, de nem, teljesen lelassulunk, csak gurulunk, átvesszük a „lassú város” szellemiségét, örömködünk és dicsérjük az etruszkok sokadik unokáit, hogy mit varázsoltak ide, amikor a fasort ültették évtizedekkel ezelőtt. Már önmagában ez óriási élmény volt, de párosult hozzá még az is, hogy a Zwack család lakhelye volt, és ma is van itt egy kávézójuk. Az emléktábla a Caffè della Posta falán a bejáratnál van, nagyon finom kávét ittunk és a Zwack család emlékkönyvébe is beírtam üdvözletünket.
S a harmadik érdekesség egy követendő példa: Peccioli és Ghizzano települések ötlete. A nagyobb városoktól távoli kisebb települések sajnos mindenhol azzal küszködnek, hogy a fiatalok elköltöznek, csak az idősek maradnak és szűkül a valamikori színes élet.
E két városka összefogott – mintegy 9 km-re vannak egymástól – és művészeket, építészeket hívott, hogy új gondolatokat, alkotásokat varázsoljanak a régi városi arculatba.
Peccioli magasan fekvő, csak kaptatva lehet felkapaszkodni az óvárosi főutcához, így kívánkozott, hogy liftek segítsék a kényelmesebb feljutást. Legyen két lift és ívelje át őket egy gyaloghíd. Az építész varázsolt egy olyan csőszerű hidat, aminek a nyugati vége a másik liftnél éppen a lenyugvó napot figyeli. Állsz a híd végén, és szemben a dombok mögött lemegy a nap, elragadó látvány. A híd spirális színes díszítései napnyugta után is fényt varázsolnak, így lett a híd neve a Végtelen naplemente (Endless Sunset).
Tetszett, szép mérnöki és művészi alkotás! E város másik látványossága pedig az Óriások. Művészek alkották meg ezeket a település távoli lankáin álló hatalmas szobrokat. A természet újjáéledése jegyében, ugyanis a szobrok anyaga városi hulladék, műanyag. Ghizzano még kisebb település, ott szintén egy művész ötlete valósult meg: legyenek a házak falai színesek! Tartós festékkel vonták be a falakat, a zöld dominál, de a toszkán táj vöröses, sárgás és barnás színei is megjelennek. Jó érzés volt sétálni a főúton és a házak között!
Visszatértek még Toszkánába?
Igen, mindenképpen. Már tervezem is a következő körutat.
Az interjú dr. Palla Gáborral készült és a fotókat is ő készítette.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Havi 900 ezer forintot fizetnek a világ legdélebbi postáján: öt...
Ez az apró európai ország lett a világ legjobb lakóhelye...
Több mint 100 év után leomlott a 80 tonnás, turisztikai...
Ma éjjel óraátállítás jön: mutatjuk, mire figyelj!
„A nyolcéves Reni eldobná az agyát, ha tudná, miket...
