2800 évvel ezelőtt épült egy 19 emeletes épület? A tudósok újjáélesztenek egy palotát az ókori Etiópiából
Ma már csak kövek, lépcsőmaradványok és néhány oszlopdarab emlékeztet arra az épületre, amely mintegy 2800 évvel ezelőtt állhatott Etiópia északi részén, Yeha ősi városa fölött. A Grat Be’al Gibri nevű palota pontos mérete sokáig rejtély volt, most azonban német régészek és építőmérnökök számítógépes modellek segítségével próbálták rekonstruálni az egykori épületet. Az eredmény meglepő: a számítások szerint a korabeli építési technikákkal a szerkezet elméletileg akár egy 19 emeletes épület terhelését is elbírhatta.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a palota valóban 19 emelet magas volt. A kutatók csak azt vizsgálták meg, milyen terhelést bírtak volna el a falak az akkori anyagokkal és építési módszerekkel.
Legalább három szintje biztosan volt
A bejáratnál álló kőoszlopok a becslések szerint körülbelül 10 méter magasak lehettek, a fennmaradt lépcsőmaradványok pedig arra utalnak, hogy a Grat Be’al Gibri legalább háromszintes épület volt. A valódi magasságát azonban nehéz meghatározni, mert a palota jelentős része egy nagy tűzvészben elpusztult, ma pedig lényegében csak a földszint bizonyos részei maradtak fenn.
Korábbi virtuális rekonstrukciók öt teljes emeletet és további három, kisebb felső szintet feltételeztek, vagyis egy nyolcszintes épület képét rajzolták meg.
A mostani kutatás azt vizsgálta, hogy egy ilyen épület mérnöki szempontból egyáltalán megállhatott-e volna, és ha igen, mennyi további terhet bírtak volna el a falai. Ehhez a kutatók a fennmaradt falszakaszok közül két részt választottak ki részletes vizsgálatra: egy falsarkot és egy ajtónyílást. Ezek méretei alapján háromdimenziós számítógépes modelleket készítettek.

Kő és fa együtt erősítette a falakat
A palota egyik különlegessége az építési módja volt. A falakat bányászott kőből és agyaghabarcsból építették, közéjük pedig vízszintesen futó fagerendákat helyeztek. Ezek a faelemek megerősítették a falazatot, és segíthettek a terhelés egyenletesebb elosztásában. Hasonló, fával megerősített falazási technikát ugyanebben az időszakban Dél-Arábia és Északkelet-Afrika más területein is alkalmaztak, a Grat Be’al Gibri szerkezete azonban bizonyos részleteiben eltért ezektől.
Mivel azt már nem lehet pontosan tudni, milyen fafajtát használtak 2800 évvel ezelőtt, és a korabeli kőfalak szilárdsága sem határozható meg teljes bizonyossággal, a kutatók több különböző anyagminőséggel is lefuttatták a számításokat.
A falak a vártnál is nagyobb terhelést bírtak
A palota pódiumfalai körülbelül 2,2 méter, a földszinti falak pedig nagyjából 1,9 méter vastagok lehettek – írja az Archeology Mag. Rögzített, kedvezőbb anyagtulajdonságokkal a falsarok modellje egy körülbelül 48 emeletes, az ajtónyílásé pedig egy 56 emeletes épületnek megfelelő terhelést bírt volna el, mielőtt a szerkezet tönkremegy.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a palota 48 vagy 56 emeletes lehetett. Ezek a számok kizárólag azt mutatják meg, mekkora tartalék volt a falak teherbírásában a számítógépes modell szerint.
A kutatók a lehető legkedvezőtlenebb helyzetet is megvizsgálták, vagyis gyengébb anyagokkal és nagyobb terheléssel számoltak.
A szükséges biztonsági tényező figyelembevétele után mindkét falszakasz egy 16 emeletes épület terhelését is elbírta volna. Ez kétszerese a korábban elkészített nyolcszintes virtuális rekonstrukciónak.
A modellekben ráadásul a felső szinteken is ugyanolyan vastag falakkal számoltak, mint lent. Egy valódi épület esetében azonban valószínűleg felfelé haladva vékonyabb falakat használtak volna, ami tovább csökkenthette volna az alsó szintekre nehezedő terhelést.
A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a fa tulajdonságainak változása kevéssé befolyásolta a szerkezet stabilitását. Sokkal többet számított az agyaghabarccsal épített kőfal minősége. A modellek szerint éppen az agyagrétegekben kialakuló feszültség jelentette a szerkezet egyik leggyengébb pontját.
Akkor tényleg lehetett 19 emeletes?
A kutatók különböző anyagminőségekkel azt is megvizsgálták, meddig lehetne növelni a palota magasságát anélkül, hogy elveszítené a stabilitását. A legkedvezőbb feltételekkel számoló modell szerint a szerkezet elméletileg akár 19 szintig is stabil maradhatott. A kedvezőtlenebb számítások 16 emeletnél húzták meg ezt a határt.
Jóval fejlettebb lehetett az építészet, mint eddig gondolták
A kutatás egyik legérdekesebb eredménye, hogy a térség építőmesterei jóval komolyabb szerkezeti tudással rendelkezhettek, mint azt korábban feltételezték. A vizsgált két falszakasz hasonlóan viselkedett a terhelés alatt, ami arra utal, hogy az épület szerkezete hatékonyan oszthatta el a rá nehezedő súlyt.
A kutatók szerint az is valószínűtlen, hogy egyszerűen saját súlya alatt omlott volna össze az épület.
A modellek alapján a falak hétköznapi terhelés mellett jelentős tartalékkal rendelkeztek, vagyis pusztulásukhoz komoly külső eseményre volt szükség. Ez összhangban van azzal, hogy a palotát később nagy tűzvész pusztította el.
A kutatók egy nyolcszintes változat látványtervét is elkészítették, hogy érzékeltessék, milyen lehetett a palota eredeti megjelenése.
Ma már csak romok őrzik az egykori palotát
Yeha Etiópia egyik legfontosabb régészeti lelőhelye. A térség rendkívül gazdag ókori emlékekben, és jelenleg az UNESCO világörökségi várományosi listáján is szerepel.
A helyszínen ma már jóval szerényebb látvány fogadja a látogatókat, mint amilyen közel háromezer évvel ezelőtt lehetett. A fennmaradt kövekből, oszlopokból és falmaradványokból első pillantásra nehéz elképzelni, hogy egykor egy monumentális, többemeletes palota emelkedhetett itt.

