Napi 6000 liter vizelet: a hegymászók elolvasztják az Everest gleccsereit
A Mount Everest alaptábora évről évre megtelik emberekkel, és az őket kiszolgáló egységekkel. Tavasszal kávézók, konyhák, generátorok, internetkapcsolat, zuhanyzók és több száz sátor működik a mintegy 5300 méteres magasságban fekvő táborban, amely közvetlenül a Khumbu-gleccserre épül.
A növekvő forgalom környezeti hatásait kutatók is megvizsgálták: a 2023-as tavaszi mászószezon adatait elemezték, különös figyelmet fordítva az emberi tevékenység által termelt hőre. Az eredményeik alapján a hegymászás ezen formája biztosan nem természetbarát tevékenység.
850 ezer megajoule energia egyetlen szezon alatt
A kutatás szerint a 2023-as, nagyjából 50 napos mászószezon során összesen 849 174 megajoule hőenergia szabadult fel az alaptábor működéséből. A számításokba a főzéshez, fűtéshez és áramtermeléshez használt cseppfolyós gáz, kerozin és benzin energiafelhasználása került be.
A kutatók becslése szerint ez az energiamennyiség elméletileg 2492 tonna jég és hó megolvadásához lenne elegendő.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy ez nem ténylegesen mért olvadási mennyiség, hanem a felszabaduló hő elméleti olvasztó hatása.
A vizelet is mérhető hőforrás
A vizsgálat egyik legszokatlanabb megállapítása az emberi vizelet szerepe.
A nagy magasság és az extrém fizikai terhelés miatt a hegymászók jelentős mennyiségű folyadékot fogyasztanak, ezért az alaptáborban naponta több mint 6000 liter vizelet keletkezik.
A kutatók szerint ennek jelentős része közvetlenül a gleccser felszínére kerül.

A számítások alapján a vizelet által leadott hőenergia egy szezon alatt elméletileg mintegy 154 tonna jég megolvadásához elegendő.
A teljes hőterheléshez képest ez kisebb tétel, ugyanakkor a kutatók szerint jól mutatja, hogy a gleccseren működő ideiglenes település milyen intenzív emberi jelenlétet jelent.
Az alaptábor környezete gyorsabban melegszik a
A vizsgálat nem kizárólag az energiafelhasználást vette számításba: a kutatók azt is elemezték, hogyan változik a tábor környezetének felszíni hőmérséklete, és milyen további emberi tevékenységek maradtak ki az összesítésből.
A kutatócsoport műholdas adatok felhasználásával vizsgálta a felszíni hőmérséklet alakulását is. A Landsat-műholdak mérései alapján az alaptábor térségében 1991 és 2023 között átlagosan évi 0,28 Celsius-fokos melegedés volt kimutatható. Ez megközelítőleg kétszerese a közvetlenül szomszédos gleccserfelszínekre számolt értéknek.
A kutatók szerint a különbség arra utal, hogy a tábor koncentrált emberi tevékenysége helyi szinten is befolyásolja a környezet hőháztartását. A számítások ráadásul nem tartalmazzák a helikopterforgalom, az emberek testhője vagy a teherhordó állatok által okozott többlethatásokat.
A tanulmány szerzői szerint hosszú távon érdemes megvizsgálni, hogy fenntartható-e egy egyre nagyobb létszámú alaptábor működtetése egy mozgó és folyamatosan változó gleccser felszínén. A kutatás két olyan, stabilabb talajon fekvő helyszínt is azonosított az alaptábor közelében, amelyek a jövőben alternatívát jelenthetnek a jelenlegi elhelyezkedéssel szemben.
Korábban is találtak szennyező anyagokat az Everest térségében
Az Everest környezetének terhelését több korábbi kutatás is dokumentálta. Nemzetközi expedíciók PFAS-vegyületeket, műanyagszálakat és egyéb szennyező anyagokat mutattak ki a hóban és az olvadékvízben, míg más vizsgálatok emelkedett nitrát- és kloridszinteket mértek a térség vízrendszereiben. Ezek az eredmények azért különösen fontosak, mert
a helyi közösségek jelentős részben a gleccserek olvadékvizére támaszkodnak.
Fontos hangsúlyozni, hogy a szerzők szerint a gleccser visszahúzódásának fő oka továbbra is a klímaváltozás, az alaptábor működése pedig helyi, kiegészítő tényezőként járul hozzá a folyamatokhoz.
A tanulmány „Effects of human activity on Khumbu Glacier: towards a sustainable Everest Base Camp” címmel jelent meg 2026 júliusában a Regional Environmental Change című tudományos folyóiratban.

