„Norvégia nem való mindenkinek” – Zelei Anna több mint húsz éve járja az országot, ezt tanácsolja az északra készülőknek
Élet Sója
Ha jól számolom, akkor másfél-két évtizede járod Norvégiát úgy, hogy nem ott laksz, azaz utazóként. Emlékszel még arra a pillanatra, amikor beleszerettél az országba? Mesélj róla!
Már túl vagyok a két évtizeden, de hogy pontosan mikor kezdődött a távszerelem, azt őszintén szólva nem tudom. Emlékszem, ahogyan egy régi barátom mesélte a feleségének: „Amíg nem láttad Norvégiát, addig nem halhatsz meg!”. Ez még a 90-es években volt és nagyon belém vésődött. Az biztos, hogy mindig is vonzott az „északi egzotikum”: a végtelenül változatos, drámai tájak, a titokzatos fjordok és erdők világa. Ahol a csend is hűvös, és a nap is másképpen jár.
Az érintetlen tájakat egyre nehezebb megtalálni
Mi változott ez alatt két évtized alatt Norvégiában?
Mint mindenhol a világban, itt is sok minden megváltozott pro és kontra. Az biztos, hogy egyszerűbb lett az utazás, így a tájékozódás és a szálláskeresés is. Gombamód szaporodnak a hegyeket átszelő új alagutak, hidak és szállások, azaz nő a nyüzsgés, és ez nem feltétlenül az érintetlen természeti kincseket szolgálja. Éppen ezért inkább azokat a helyeket keresem, ahol még nem pózol a turisták hada. Sajnos a legszebb helyek már túlzsúfoltak lettek, holott korábban ez még a főszezon alatt sem volt probléma. Régebben jól fel kellett készülni elemózsiával és térképekkel egy hosszabb túra vagy kirándulás előtt, de ma már ez sem gond, mert sokkal több lett az üzlet és az információ.
Kinek ajánlod Norvégiát?
Hogy stílszerű legyek, nem az egyszeri trolloknak. Norvégia nem való mindenkinek, mert nem tipikusan a nyaralók és a bulizók desztinációja. Aki csak azért jön, hogy kipipáljon egy újabb országot a bakancslistáján, az inkább menjen máshová. Norvégia földjét, csendjét, flóráját, faunáját és kultúráját tisztelni, érezni kell. Az sem árt, ha az ember nem luxusszintű kiszolgálásra vágyik, hanem megelégszik az egyszerűbb, emberközelibb dolgokkal, és nem fél a kihívásoktól. Leginkább a kiszámíthatatlan időjárásra gondolok. Legyen mindig B terved!
Fjordok, szigetek és két különleges város az első norvég útra
Hogyan érdemes hozzáfogni az ország felfedezéséhez?
Aki a délnyugati fjordokkal kezdi, az nem fog csalódni. Lélegzetelállító a szigetekkel, fjordokkal és fjellekkel felszabdalt országrész. S ha még szeretnénk a természeti látványosságokat tetőzni, akkor egészítsük ki a két legszebb várossal: Bergennel és Ålesunddal. Számomra megunhatatlan és fantasztikus ezeknek a félig vízben lebegő városoknak a tengerhez való viszonya minden szempontból. Építészetileg és kulturálisan is.
Ha valaki még soha nem járt Norvégiában, akkor melyik az a 10 hely, amit ajánlanál neki?
Elég, ha végigautózik a 18 nemzeti turistaútvonal bármelyikén, és garantáltan talál párat a TOP 10-es listából. De egyébként a nyolc UNESCO világörökségi helyszín is pazar látnivalót kínál.
Ha ragaszkodunk a turistás hagyományokhoz, akkor:
- Fjordok: Geirangerfjord, Sognefjord, Hardangerfjord
- Városok: Bergen, Ålesund, a Lofoten-szigeteken Reine, vagy bármelyik másik szigeti „nagyváros”
- Nemzeti parkok: Hardangervidda NP, Jostedalsbreen NP, Jotunheimen NP.
Ha még megadatik a globális felmelegedés korában, akkor mindenképpen nézzen meg egy gleccsert vagy egy ősrégi dongatemplomot, mondjuk az urnesi fatemplomot.
Mit ajánlanál annak, akit nem a híres látnivalók érdekelnek?
A messzi vidéket, annak is az északi részét. Minél északabbra megy az ember, annál csöndesebb, de beszédesebb a táj. Engem nagyon megfogott a számik világa. Az, ahogyan próbálják megőrizni identitásukat, és az őseik kultúráját a mai világban, az a hatalmas erőfeszítés mindenképpen tiszteletre méltó a „világ végén”. Az úton-útfélen felbukkanó rénszarvascsordákról nem is beszélve. Számomra minden egyes alkalom érzékeny emlék.
A sarkkörtől északra nem a kényelemről és a hangzavarról szól az élet.
Szintén északon, a Lofoten-szigetek is óriási szerelem, bár kicsit körülményesebben megközelíthető. Itt a tengeré és a halaké a főszerep egész évben. Történelmi hagyományokba és elképesztő látványvilágba csöppenhetünk, amíg még a Golf-áramlat simogatja a szigetek partjait.
Egy jávorszarvas miatt az autóig menekült a mocsárban
Mesélj egy olyan történetet, amit soha nem felejtesz el!
Több is volt, de furcsa módon a legemlékezetesebbre nem teljesen emlékszem. Egy erdei fotózás közben előttem termett egy hatalmas jávorszarvasbika halkan, észrevétlenül. Szinte pár méterre állt meg előttem. Egy darabig farkasszemet néztünk, aztán az állat megindult felém. Pánikszerűen menekülőre kapcsoltam a mocsaras vidéken, de nem tudom, hogyan jutottam el az autóig. Mire nyakig vizesen és sárosan odaértem, kiderült, hogy valószínűleg nem is kergetett, miközben nekem halálfélelmem volt és tényleg lepergett előttem az életem.
Drágább, mint Magyarország, az ételekről viszont sok a tévhit
Norvégiáról olyan tévhitek keringenek, mint az, hogy hideg van, rossz az étel, drága az ország. Cáfolod vagy megerősíted ezeket?
Igazából ezek mind igazak is, meg nem is. Minden viszonyítás kérdése. A mi árainkhoz képest valóban drágább, de egy ilyen adottságokkal rendelkező országban, ahol nagyon meg kell dolgozni a természeti erőforrásokért, ott nem is lehetne olcsóság. Az, hogy a norvégok hűvösek és távolságtartóak, azt nézhetjük arról az oldalról is, hogy nem ütik bele az orrukat mások dolgába, hanem a saját életükre koncentrálnak.
Az étkezésük valóban egyszerű, de egyáltalán nem rossz, sőt, mert főleg a halat, a csirkét és a krumplit variálják sok zöldséggel és kevés fűszerrel.
Ami nagyon meglepő, az a pizzamániájuk; annyira szeretik, hogy akár nemzeti eledellé lehetne előléptetni. A mirelit pizza örök sláger náluk.
Másik kedvencük a tradicionális, édes ízű barnasajt, ami karamellizált tejből készült, mindenhol kapható. Kétféle ember van: imádják vagy utálják. Köztes nincs. Aki emlékszik a mi gasztronómiai tévútra keveredett csokis mesesajtunkra, az jó helyen jár.
Olaj, gáz és erdők: Norvégia nagy környezetvédelmi ellentmondása
Az elmúlt hetekben többször, több helyen is azt olvastam, hogy már az idegenvezetők is kimondják: Norvégia kétszínű, mert papol a környezetvédelemről, de közben kitermeli az olajat és a gázt. Tudom rólad, hogy erdőharcos vagy, minden módon kiállsz az erdőkért. Hogy látod Norvégia ezen kettős helyzetét?
A kérdés nagyon összetett. Valóban szigorúan őrzik a környezetüket, de hát egy egyedülálló adottságokkal rendelkező országról beszélünk, amely az olaj mellett ebből él. A világon sehol nincs jelen együtt ennyi természeti kincs. A kőolajat és a földgázt pedig azért termelik, mert megvesszük tőlük, hisz a világnak sajnos még szüksége van fosszilis energiára. Ha nem lenne rá igény, hülyék lennének eurómilliárdokért kitermelni. A piacra reflektálnak. Ez ennyire egyszerű.
A kiszáradt torkú Európa pedig úgy várja a skandináv fát, mint szomjas teve a vizet. Az ember egyre jobban szereti körbevenni magát természetes anyagokkal, nem pedig műanyaggal. Nőnek az igényeink minőségi szempontból is, és ez nem a természetet szolgálja. Ez ám a kognitív disszonancia, ugye? Szóval, a hiba bennünk van: ha csökkentenénk az igényeinket, akkor az erdőket sem kellene irtani. Öröm az ürömben, hogy Norvégia elsősorban az ültetvényerdeiből próbálja ellátni az európai piacot, nem pedig a természetközeli őserdeiből. Ha jól tudom, nagyon közel állnak ahhoz, hogy betiltsák a természetközeli erdők kitermelését.
„Maradjon minél több szabad tér, legyen hangosabb a csend”
Ha öt mondatban arról kellene meggyőzni valakit, hogy Norvégiában töltse a szabadságát, akkor mit mondanál?
Nem leszek népszerű, de nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy Norvégiában töltse a szabadságát. Maradjon minél több szabad tér, legyen hangosabb a csend. Nem kell egyre több sátor a nemzeti parkokba, és nem kell letaposni a megmaradt gleccsereket. Az menjen oda, aki messzemenően tiszteli a természetet és a lehető legkisebb (karbon)lábnyomot hagyja maga után az országban.
Milyennek ismerted meg a norvégokat? Mi az, amit szerinted érdemes tőlük megtanulni?
Általában rendkívül egyenesek, őszinték, ami nekünk egy kicsit nyersnek is tűnhet. Náluk nincs mellébeszélés, nincs small talk és nincs is ebből probléma. Ők ilyenek.
Megbíznak egymásban és az idegenekben is: az ország teli van becsületkasszás megoldásokkal, ami egy nagyon szimpatikus és emberi vonás. Engem mindig ámulatba ejt.
Ragaszkodnak a kis közösségekhez és a hagyományokhoz. Közös gondolkodásra és kollektív megoldásokra törekszenek, már az iskolákban is erre tanítják őket. A „klasszikus” norvég sportos és nem hivalkodik, nem kapkod, nem siet. Viszont sokat utaznak, nyelveket beszélnek, nyitottak a világra, elfogadóak.
A Norvég utakon című könyved először 2019-ben jelent meg a Fekete Sas Kiadónál, s 2025-ben egy bővített kiadás került újra a polcokra. Miben lett több, bővebb az új könyv?
Már a második printet is újra kellett nyomtatni, mert hamar elfogyott a boltokból. Mivel a kötetben átfogóan próbáltam minden fontos aktualitást megírni az országgal kapcsolatban, így a gazdasági helyzetet és a politikát is igyekeztem górcső alá venni. Például a közlekedés hihetetlen fejlődését. Szinte már csak elektromos autókat adnak el, és ami húsz éve még elképzelhetetlen volt, az ma már tény: például sok helyen nem használnak készpénzt.
Illetve a saját naplóbejegyzéseimet is kiegészítettem. Annyi életre szóló élménnyel gazdagított minden egyes Norvégiában töltött nap, hogy muszáj volt naplót vezetnem róla, mert tájakat lehet fotózni, de érzéseket nem.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Hat európai kisváros bekerült a világ legszebbjei közé - van...
Olyan alacsony a Velencei-tó vízszintje, hogy egész évre...
Olyan szép, mint Velence, mégis alig ismerik: rejtett kincs ez az...
Veszélyre figyelmeztetik a balatoni strandolókat a tihanyi kutatók
Nem a cápától kell tartani az Adrián: íme a 12 legveszélyesebb...
