Tudtad, hogy van egy Márai Sándor buszmegálló Nápolyban? Ezért nevezték el róla
Elsőre meglepő lehet magyar nevet olvasni egy nápolyi buszmegálló tábláján, pedig 2026 márciusa óta ez is hozzátartozik a városképhez. Nápoly központjában, a Via Medinán található a „Medina – Sándor Márai” megálló, amely a magyar író emlékét őrzi. Az elnevezés jóval több egyszerű gesztusnál. Márai Sándor életének meghatározó éveit töltötte Dél-Olaszországban, Nápoly pedig nem csak otthont adott neki, hanem műveire és gondolkodására is komoly hatást gyakorolt.
Így került Márai neve egy nápolyi buszmegállóra
A Nápolyi L’Orientale Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom tanszékének oktatója, Papp Judit vetette fel 2025-ben a városi közlekedési vállalat, az ANM vezetésének, hogy egy nápolyi megálló viselje az író nevét. Ebben az évben a L’Orientale egyetemen konferenciát is rendeztek Márai születésének 125. évfordulója alkalmából, az irodalmi öröksége előtt tisztelegve – írja az Interencia.
A megálló elnevezéséhez szükséges ügyintézés hónapokat vett igénybe, végül 2026. március 11-én avatták fel ünnepélyesen a Medina – Sándor Márai megállót. Az eseményen a közlekedési vállalat és a város képviselői, a L’Orientale vezetői és oktatói, valamint a magyar tanszék hallgatói is jelen voltak.
A helyszín is kötődik Márai nápolyi életéhez
A megállót nem véletlenszerűen választották ki. A Via Medina Nápoly központjában húzódik, közel több olyan helyhez, amelyet Márai ismert és látogatott. Márai számára a város kulturális élete különösen fontos volt. Könyvtárakat, templomokat és múzeumokat keresett fel, miközben ugyanilyen figyelemmel szemlélte a hétköznapi nápolyi életet is.
A megálló mögött található Palazzo Fondiban működött egykor az USIS, az Egyesült Államok Információs Szolgálatának könyvtára. A környéken van a Piazza Municipio és a kikötő, de innen a Galleria Umberto, a San Carlo Színház, a Piazza Trieste e Trento és a Nápolyi Nemzeti Könyvtár sincs messze.
Márai 1948 őszén érkezett Nápolyba családjával. A Posillipo negyedben, a Via Nicola Ricciardi 7. szám alatt találtak otthonra, és egészen 1952 tavaszáig ott éltek.
A környék erősen megfogta az írót. A magasabban fekvő Posillipót a „nápolyi Rózsadombnak” nevezte, lakásuk pedig különleges panorámát kínált a Nápolyi-öbölre, a Vezúvra, Caprira és Sorrento felé. Márai a várost nem idealizálta. Naplóiban egyszerre jelenik meg Nápoly lenyűgöző mediterrán világa és a háború utáni szegénység. Megfigyelte a piacok bőségét, a tenger közelségét és az utcák eleven forgatagát, de ugyanígy feltűnt neki a nyomor, a bizonytalanság és a társadalmi különbségek is. Éppen ez a kettősség tette Nápolyt számára különösen izgalmassá.
San Gennaro is megihlette
Az írót mélyen foglalkoztatta Nápoly egyik legismertebb vallási hagyománya, San Gennaro vércsodája is. A város védőszentjéhez kötődő rítus és az azt övező hitvilág később irodalmi formában is visszaköszönt.
A Nápolyhoz kötődő egyik legismertebb műve a San Gennaro vére, amely 1965-ben jelent meg, és évtizedekkel később olasz fordításban is eljutott a helyi olvasókhoz. A dél-olasz évek más műveiben is nyomot hagytak. Nápolyi tartózkodása alatt dolgozott többek között a Halotti beszéden és a Béke Ithakában című köteten is.
Nem ez az egyetlen hely Nápolyban, ahol Máraival találkozhatunk
Egykori posillipói lakóházánál emléktábla is őrzi a nevét, így aki felkeresi a Via Nicola Ricciardi 7. számot, ma is megtalálhatja annak nyomát, hogy itt élt éveken át az emigrációba kényszerült magyar író. Nápolytól 1952-ben búcsúzott el, amikor családjával az Egyesült Államokba költözött. Dél-Olaszország azonban később ismét visszahúzta: 1967-ben újra a térségben telepedett le, ezúttal Salernóban, ahonnan Nápolyba is rendszeresen visszatért.
Címlapfotó: Olvasónk

