"Egyszer az életben adódik ilyen": 5000 éves titokra bukkantak Stonehenge közelében
Különleges, 5000 éves emlékmű nyomaira bukkantak a régészek a Stonehenge közelében. A szakértők szerint a lelet azért is rendkívüli, mert a szerkezet a nyári és a téli napfordulóhoz igazodott, és akár a világhírű kőkör későbbi csillagászati tájolásának egyik előképe is lehetett.
A Wessex Archaeology kutatói a wiltshire-i Bulfordnál dolgoztak, mindössze 5 kilométerre a Stonehenge világörökségi helyszínétől. A feltárásra a brit védelmi minisztérium új lakásainak építése előtt került sor. A radiokarbonos vizsgálatok szerint az emlékmű nagyjából Kr. e. 3000 körül készülhetett, vagyis ugyanabban az időszakban, amikor a Stonehenge legkorábbi építési fázisa is zajlott. Ez mintegy 500 évvel korábbra esik annál, hogy a hatalmas trilithon köveket a nyári és téli napforduló napállásához igazították volna.
A Stonehenge előképe lehetett a különös lelet
A kutatók szerint ez a legkorábbi, napfordulóhoz igazított építmény a wiltshire-i tájban, és Nagy-Britannia egyik legelső ilyen ismert szerkezete. Phil Harding régész, aki a Wessex Archaeology megbízásából vezette az ásatást, pályafutása egyik legnagyobb felfedezésének nevezte a leletet.
Pedig a nyomok kis híján észrevétlenek maradtak.
A Stonehenge hatalmas kőtömbjeivel szemben a bulfordi emlékműből semmi látványos nem maradt fenn. A szerkezet mindössze két, egymástól 120 méterre álló faoszlopból állhatott, amelyek után csak két nagyobb oszlopgödör maradt a talajban, körülöttük kisebb hulladékgödrök zavarosnak tűnő rendszerével. Harding, akit sokan a Channel 4 Time Team című műsorából is ismerhetnek, elmondta: először sem ő, sem kollégái nem ismerték fel, mit találtak. Csak később, a helyszínrajz elemzésekor tűnt fel neki a két nagyobb oszlophely különös kapcsolata. Amikor ceruzával és vonalzóval összekötötte őket, kirajzolódott a napfordulós tájolás.
A régész szerint azonnal feltűnt neki, hogy a vonal nagyjából 50 fokkal tér el az északi iránytól, ami nagyon közel áll a nyári napforduló napfelkeltéjének irányához. Ekkor kezdett igazán izgalmassá válni a felfedezés.
A nap járását figyelhették vele
A későbbi vizsgálatok tovább erősítették ezt a feltételezést. Fabio Silva, az ősi csillagászati tájolások szakértője megerősítette, hogy a két faoszlop Kr. e. 2950 körül nagyon pontosan egy vonalba esett a nyári napforduló napkeltéjével és a téli napforduló napnyugtájával. Ezt az időpontot a szerkezet kiterjedt radiokarbonos elemzése is alátámasztotta.
Az oszlopgödrök körülbelül egy méter mélyek voltak, ebből a szakemberek arra következtetnek, hogy az egykori faoszlopok 3-4 méter magasak lehettek. A két oszlop egyfajta célzóvonalként működhetett: rajtuk keresztül figyelhették meg a napfordulók idején a napkelte és napnyugta pontos helyét.
A kutatók egy kisebb gödröt is találtak, amely szintén az oszlopok vonalába illeszkedett. Ebben egy ritka, korong alakú kovakés feküdt. A régészek szerint nem kizárt, hogy a tárgy a napot jelenítette meg.
A kőkori vallás nyomai rajzolódnak ki
Matt Leivers, a Wessex Archaeology vezető kutatója szerint a lelet különleges betekintést adhat abba, hogyan gondolkodtak a kőkori közösségek a világról, az égitestekről és saját helyükről a kozmoszban. Mint fogalmazott, természetesen nem tudhatjuk pontosan, mit jelentett számukra a nap, és azt sem, hogy istenként személyesítették-e meg. Az viszont egyértelmű, hogy hatalmas energiát fordítottak a mozgásának megfigyelésére és megjelölésére. A szakértő szerint ez arra utal, hogy a napfordulók kiemelkedő vallási vagy szertartási jelentőséggel bírhattak.
Leivers úgy véli, elképzelhetetlen, hogy a bulfordi napfordulós szertartások résztvevői ne tudtak volna a közeli Stonehenge környékén zajló hasonló tevékenységekről. Sőt, szerinte az sem kizárt, hogy ugyanazokról az emberekről volt szó. A kutató úgy fogalmazott: ha valaki időgéppel visszautazhatna, egyáltalán nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy a most megtalált helyszín a Stonehenge első építési fázisában dolgozó emberek egyik táborhelye volt. Ezt teljesen hihető lehetőségnek tartja.
Egy életben egyszer adódó felfedezés
Phil Harding szerint az ilyen lelőhelyek valóban ritkák: egy régész életében legfeljebb egyszer kerül elő hasonló, de az is lehet, hogy soha. A felfedezés súlyát az adja, hogy a Stonehenge a világ egyik legismertebb őskori emlékműve, amelyről szinte mindenki hallott már, függetlenül attól, hogy Wiltshire-ben él-e vagy a világ másik felén.
A bulfordi lelet most újabb darabbal egészítheti ki a Stonehenge történetének mozaikját.
Bár a két faoszlopból mára csak gödrök maradtak, ezek a nyomok azt sugallják, hogy a táj már évezredekkel ezelőtt is különleges jelentőséggel bírt. A nap járása, az évszakok fordulása és az égbolt ritmusa olyan események lehettek, amelyeket az itt élők újra és újra megjelöltek, megfigyeltek és szertartásaik középpontjába állítottak.
A felfedezés ezért nem csupán egy újabb régészeti érdekesség. Arra is emlékeztet, hogy Stonehenge nem magányos csoda volt a tájban, hanem egy sokkal nagyobb, évszázadokon és évezredeken át formálódó szakrális világ része.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
A turisták sehol, a vendéglősök a fejüket fogják: szinte...
Tilos ülni Európa egyik legszebb üdülőhelyén - 200 ezer...
Magyarország büszkesége a kiábrándító látnivalók...
Zárva Európa álomstrandja - nem léphet turista a világ egyik...
Hamarosan zárva lesznek a repülőgépeken a fej feletti...
