Belföld 2020. augusztus 17.

5 csodás római emlék Magyarországon

Balázs Belföld 2020. augusztus 17.
Pannonia provincia a Római Birodalom határvidékeként roppant fontos funkcióval bírt az ókori nagyhatalom számára, így alaposan be is építették.

Pannonia határvidéki státuszából kifolyólag az itt állomásozó csapatok miatt is jelentős területnek számított. A Római Birodalomban trónutódláskor gyakran nem dinasztikus öröklés történt, hanem előfordult, hogy a légiók kiáltották ki az új császárt, az is megesett, hogy egyszerre többet, mivel sok légió volt. Ebből pedig, ahogy Rejtő Jenő egy teljesen más jellegű esetnél is megírta, előbb szóváltás lett, majd kézitusa. Az efféle direkt érdekérvényesítésben a pannoniai légiók meglehetősen jók voltak, így több császárt is adtak a birodalomnak, közülük a legismertebb a Nero utáni polgárháborút lezáró Vespasianus, valamint Septimus Severus, akinek az uralkodása idején érte el területi növekedésének csúcsát a birodalom.

Nyilván sokkal több érdekes és izgalmas emléke van a Római Birodalomnak hazánkban, mint amiket itt bemutatunk, de valahol meg kell húznunk a határt és ez bizony sokszor igen szubjektív szempontok alapján történik. Itt sem történt ez másként, így az öt látványosság között ugyanúgy találni majd közismert darabot, mint igazi ritkaságot.

 

Gorsium (Tác, Fejér megye)

A Székesfehérvártól mintegy 10 kilométernyire található Tácon van az ország egyik legjelentősebb római kori romterülete. Persze a rómaiak inkább Gorsiumnak, olykor Herculiának nevezték, de semmiképpen se Tácnak. Eredetileg egy sima katonai táborként kezdte pályafutását, ami apránként településsé, majd várossá változott.

A birodalom utolsó szakaszában már annyira menő volt gorsiuminak lenni, hogy menten hozzávágták az ott lakó emberhez a római polgárjogot is, ami (némi sarkítással) a választóvizet képezte a tógában, kézi hárfát pengetve szőlőzabálás és az ültetvény kapálása között.

A nagy kiterjedésű, látványos területet tavasszal érdemes leginkább felkeresni, mert akkor tartják a már fentebb is említett Septimus Severus császár látogatásáról, valamint a tavasz beköszöntéről megemlékező Floralia ünnepet. Persze ha éppen akkor nem érnénk rá, nincs semmi baj, mert alapjáraton itt működik az ország legnagyobb régészeti parkja, úgyhogy látnivalóban akkor is bővelkedni fogunk, ha a Floraliát kénytelenek lennénk kihagyni.

Caesariana (Balácapuszta, Nemesvámos, Veszprém megye)

Balácapusztán található Közép-Európa egyetlen, jó állapotban megmaradt római villagazdasága. A nagy kiterjedésű, alaposan feltárt főépület mellett több melléképület, illetve azok alapjai is szemrevételezhetők, így egy igen kellemes és tartalmas fél napot el lehet ott tölteni, miközben bepillantást nyerünk egy késő császárkori, jómódú római földbirtokos életébe. 

Különösen látványosak a szépen restaurált mozaikpadlók, valamint a filmekkel és érintőképernyős interaktív tartalommal feldobott illusztrációk is.

Ha pedig mindezzel végeztünk és túl vagyunk a kötelező tógában, kereveten heverészős fotózgatáson is, de még annyira nem akaródzik hazamennünk, elugorhatunk egy vacsorára/városnézésre Veszprémbe is, mivel Balácapuszta alig tíz kilométerre van a megyeszékhelytől.

Savaria (Szombathely, Vas megye)

A későbbi toursi püspök, Szent Márton szülővárosát a rómaiak Savariának, illetve Sabariának is nevezték, nyilván eltérő korszakokban, de ez hajdanában nem akadályozott meg két kellőképpen ittas régészhallgatót, hogy összeverekedjenek azon, hogy melyik elnevezés a helyes, szóval csak óvatosan igyunk a tudományra is.

A város gyakorlatilag hemzseg a római emlékektől gondoljunk itt akár csak a rómaiaknál is komoly kultuszt teremtő, eredetileg egyiptomi istennő, Ízisz templomára, vagy akár a korszak egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalára, a borostyánkőútra, melynek nyomai ma is láthatók Szombathelyen.

A környék nagy látványossága a normális esetben minden év augusztusában megrendezett Savaria Történelmi Karnevál. De sajnos a mostani járványügyi helyzet okán nem beszélhetünk a normális esetről, így a karnevál idén elmarad. Persze ettől még meglátogathatjuk a várost, hiszen a római romok, illetve a korabeli tárgyi emlékeket befogadó múzeumok nem mennek sehova, továbbra is várják a látogatókat.

Sopiane (Pécs, Baranya megye)

Ugyan keveset tudni a Kr. u. 2. század környékén alapított Sopiane városáról, még a név eredete is vitatott, egyesek egy személynévből vezetik le, míg mások a kelta, mocsarat jelentő „sop” szóban vélik felfedezni azt. A kezdeti bizonytalanságok ellenére ahhoz már nem férhet kétség, hogy a 4. századra a térség egyik legfontosabb városává vált.

Ezt szépen bizonyítja az az ókeresztény nekropolisz, ami méretében és gazdagságában a legjelentősebb ilyen építmény, amit az Itáliai-félszigeten kívül találtak.

Különösen lényeges a Cella Septichora (hétkaréjos épület), aminek a funkciója máig kérdéses, sírokat nem találtak benne, vélhetőleg szertartások rendezésére, vagy kegyhelynek szánhatták. Ha pedig már erre járunk, mindenképp nézzük meg az Ókeresztény Mauzóleumot is, ahol láthatunk korabeli, megmaradt vallási témájú freskókat, illetve a vélelmezhetően pogány motívumokkal is ellátott szarkofágot, ami a különféle vallások, illetve hiedelmek érdekes keveredését tárja elénk.  

Mithrász-szentély (Fertőrákos, Győr-Moson-Sopron megye)

A fertőrákosi Mithrász-szentély kívülről.
Forrás: Wikipédia

Fertőrákos környéke már a római korban is lakott volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az itt található Mithrász-szentély, ami Nyugat-Magyarország legértékesebb római kori emléke. Mithrászt a Kr.u. 1. és 5. század között tisztelték a rómaiak, egyébként régi perzsa deitás volt, Rómában a legyőzhetetlen napistenként hódoltak előtte és a korszakban a kereszténység komoly riválisának számított.

Érdekességként meg kell említeni, hogy számos, a keresztény mitológia alapjának számító motívum a Mithrász kultuszból eredt. Például Mithrász december 25-én született és van róla olyan legenda is, hogy egy szűztől, ismerős?

No de, vissza Fertőrákoshoz. A Mithrász-szentélyekről tudni kell, hogy jellemzően természetes, vagy mesterséges barlangokban alakították ki őket, a fertőrákosi sem jelent kivételt, ám ezzel meglehetősen mostohán bánt a történelem. A 19. század második felében feltárt szentélyt az 1920-as években istállónak, 1945 után a vasfüggönyt őrző éber határőrök pedig illemhely gyanánt használták. A szentélyt a rendszerváltás után újra feltárták, a megrongálódott feliratokat és szobrokat restaurálták, manapság közel a régi pompájának megfelelő állapotban látogatható.

Keresés az oldalon