Ez az az életkor, amikor a túrázás már veszélyes lehet a szívedre – de nem azért, amit gondolnál
A túrázás remek módja annak, hogy aktívak maradjunk, miközben élvezzük a természetet, de sokan felteszik a kérdést: van-e olyan életkor, amikor ez a mozgásforma már túl nagy terhet ró a szívre? Egy francia kardiológus, Dr. Claude Kouakam szerint nem az életkor, hanem az egyéni edzettségi állapot az, ami igazán számít – írja az Imma.

Sokan még hetven-nyolcvanévesen is gond nélkül túráznak, ha jó erőnlétben vannak, míg egy harmincas éveiben járó, mozgáshiányos embernél akár már ez is megterhelő lehet.
A rendszeres gyaloglás vagy túrázás javítja a szív pumpafunkcióját, segíti az oxigén áramlását a szervezetben, csökkenti a magas vérnyomást és a káros koleszterinszintet, miközben a vérkeringés élénkítésével a vérrögök kialakulását is megelőzheti. Emellett segít az egészséges testsúly megtartásában és csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát is.
A léleknek is jó
A fizikai előnyök mellett a lelki hatások is számottevőek: a túrázás oldja a stresszt, enyhíti a szorongást, és a közösen megtett utak még közösségi élményt is adnak, amely szintén támogatja a szív- és érrendszeri egészséget. A kor önmagában nem kizáró tényező: van, aki nyolcvanévesen is gond nélkül túrázik, míg másnak negyvenévesen már nehézséget okoz.
A különbség sokszor az izomerőben keresendő, hiszen az idő előrehaladtával természetes az izomtömeg csökkenése, ám a rendszeres mozgás ezt látványosan képes lassítani.
Az erős lábizmok különösen fontosak, mert nemcsak a haladást segítik, hanem a balesetek megelőzésében is szerepet játszanak. Az életkor előrehaladtával a tüdőkapacitás is csökkenhet, ami miatt emelkedőkön hamarabb jelentkezhet kifulladás, de a kitartó edzés itt is sokat javíthat a helyzeten. Aki korábban már küzdött szív- vagy tüdőbetegséggel, annak fontos, hogy orvosi tanácsot kérjen, mielőtt nagyobb túrára indul.
Könnyebb útvonalak javasoltak
Az idősebb túrázóknak érdemes a kevésbé megterhelő útvonalakat választaniuk, gyakrabban megállniuk pihenni, és akár túrabotot is használniuk az egyensúly megtartásához. Az óvatosság kulcsfontosságú, különösen, ha olyan tünetek jelentkeznek, mint mellkasi fájdalom, rendellenes légszomj, szívdobogásérzés, hosszan tartó kimerültség vagy lábdagadás. Ezek a jelek súlyosabb szívproblémákra utalhatnak, és azonnali orvosi vizsgálatot igényelnek.
A biztonságos túrázáshoz a szív állapotának rendszeres ellenőrzése is hozzátartozik, különösen idősebb korban vagy ha megterhelőbb kirándulást tervezünk. A fokozatosság elve itt is érvényesül: kisebb távokkal érdemes kezdeni, majd az állóképesség javulásával lehet növelni a távot és az emelkedők mértékét. A megfelelő folyadékbevitel és a kiegyensúlyozott táplálkozás szintén fontos, hiszen a szívbetegek szervezete érzékenyebben reagál a kiszáradásra és az energiaszint ingadozására.
Dr. Kouakam szerint túrázni lehet „7-től 77 éves korig”, sőt akár tovább is – a lényeg, hogy mindig figyeljünk a testünk visszajelzéseire, és alkalmazkodjunk a saját határainkhoz. Ha így teszünk, akkor ez az egyszerű, ám hatékony mozgásforma hosszú távon is a szív barátja maradhat.
