A korai évek
Karl Baedeker egy esseni nyomdász- és könyvkiadó családjában született 1801. november 3-án, a céget még nagyapja alapította 1784-ben. Tíz testvére közül legidősebbként már tizenhat évesen elhagyta a szülői házat, hogy Heidelbergben egyetemi tanulmányai mellett a könyves szakmát is kitanulja.
Könyvet árult, tanult és utazott, hogy máshol is tanulhasson, ekkor építette ki azt a kapcsolatrendszert, amely az irodalmi és politikai élet jelentős képviselőihez kötötte.
A könyves karrier kezdete
Miután teljesítette katonai szolgálatát, huszonhat évesen a Rajna-parti porosz tartományi székhelyen, Koblenzben nyitott üzletet, és nyomdát is alapított. Árult képeskönyveket, útleírásokat, de Goethe és Schiller könyveit is. 1832-ben megvette a Röhling kiadóvállalatot, amely négy évvel korábban Utazás a Rajnán Mainztól Kölnig címmel kiadta az első német nyelvű útikönyvet. Ez az időszak a mobilitás kora volt, mert a rohamosan fejlődő vasúti közlekedés révén – elsősorban a jómódú emberek – valóra válthatták álmaikat, felfedezhették az európai kontinenst, akár tanulni vagy üzletelni akartak, akár csak kikapcsolódni.
Egy jó ötlettől a hiánypótló kiadványig
Szembesültek azonban a szálláskeresés, a látnivalók számbavételének és elérésének gondjaival, de többek között azzal is, hogy mit vigyenek az útra.
Ragyogó felismeréssel ebben segített Karl Baedeker, aki maga is szenvedélyes utazó volt, s felfedező útjain megoldást keresett e problémákra.
1835-ben megjelentette a Rajna-útikönyv szerkesztett változatát, amely részletes információkat tartalmazott az útvonalról, a szállásokról, a megtekinteni érdemes nevezetességekről, sőt még az árakról és az elvárt borravalóról is.
A hiánypótló kiadványnak óriási sikere lett, még a Köln és Mainz közti gőzhajó-közlekedést is fellendítette.
Baedeker csak olyan helyekről írt, amelyeket valóban felkeresett, bejárta Európát, útikönyvet írt Németországról, Hollandiáról, Ausztriáról és Svájcról.
https://www.instagram.com/p/BTAIwM3hNf6/
Megszületik minden útikönyvek legjobbika
Olvasói nagyra értékelték megbízhatóságát, az őszinte hangvételt, a részletes várostérképeket, az aktualitásokat és a könyvek egyszerű használatát – Baedeker célja az volt, hogy az utazónak az ő könyvén kívül semmilyen más segédeszközre ne legyen szüksége. 1846 után már csillagokkal osztályozta a látnivalókat, útikönyvei ettől kezdve jelentek meg a jellegzetes vörös kötésben, aranyozott betűkkel.
Valósággal az utazók bizalmáért
Alaposságát támasztja alá a von Vincke báró által leírt történet, amely szerint 1847-ben Baedeker a milánói dóm lépcsőfokait úgy számolta meg, hogy minden huszadik foknál egy borsószemet dobott a nadrágzsebéből a kabátzsebébe, majd lefelé tartva visszaszedte a borsószemeket. Mikor a báró rákérdezett a mozdulatra, elárulta, hogy így tudja pontosan tájékoztatni leendő olvasóit a lépcsők pontos számáról.
Megvesztegetni sem lehetett, ha álruhában utazva hiányosságot talált, könyörtelenül törölte a szálloda csillagát.
Valóban rászolgált a hírnevére, amely akkorára nőtt, hogy még Offenbach 1866-ban született Párizsi élet című operettjében is “szerepet kapott”: “Királyok és kormányok tévedhetnek, de Baedeker úr soha!” – énekelték a darabban.
A mai napig irányt mutatnak minden utazónak
Az általa létrehozott útikönyvek, a bédekkerek halálakor már tíz nyelven jelentek meg, a 19. század utolsó évtizedeiben pedig egész Európában az ő útmutatásaiból tájékozódtak az utazók. A nevet és a céget fiai vitték tovább, Koblenzből Lipcsébe, majd Freiburgba és Stuttgartba helyezve át a székhelyet, 1987 óta pedig a müncheni Karl Baedeker GmbH Ostfildern szolgálja kiadványaival a mindig pontos tájékoztatásra vágyó turistákat.
(MTI)