Egyre több utazó un rá a tömegturizmus által meghatározott “kötelező látnivalókra”: az újfajta élményekre vágyó kalandorok a temetők felé veszik az irányt, számol be az Euronews. A temetőturizmus mostanra trenddé vált Európában: a turisták múzeumok és kávézók helyett egyre gyakrabban keresik fel a sírkerteket, hogy más szemszögből ismerjék meg egy-egy ország történelmét és kultúráját. Bár elsőre morbidnak tűnhet, sokak szerint a sírok között sétálva különleges betekintést nyerhetünk a hely múltjába, és olyan történetek tárulnak fel, amiket máshol nem találnánk meg.
Csendes menedékek
A temetők rajongói szerint ezek a helyek távolról sem félelmetesek, inkább nyugodt hangulatú kulturális terek. Jono Namara, filmkészítő és önjelölt temetőrajongó több száz európai temetőt járt be, és közösségi oldalain dokumentálja utazásait. Kedvencei közé tartozik London hét nagy, híres temetője, melyek a Magnificent Seven becenevet viselik: itt nyugszik többek között Karl Marx és Emmeline Pankhurst. Namara a párizsi Père Lachaise temetőt is kedveli, ahol Oscar Wilde és Jim Morrison sírja található. Kedvencei közé tartozik még a bécsiZentralfriedhof, a zeneszerzők és költők nyughelye. Namara szerint
a temetők valójában szabadtéri múzeumok, ahol a művészet, az építészet és a hitvilág találkozik.
A temetőturizmus népszerűségét az is magyarázza, hogy egyre több európai város küzd a tömegturizmussal, a sírkertek viszont csendes menedéket kínálnak a zajos tömeg helyett. Ahogy Namara fogalmaz, ezek a helyek gyakran a város helyiek által lakott negyedeiben bújnak meg, távol az ajándékboltoktól és turistabuszoktól. Aki ilyen helyekre látogat, nemcsak a halottak emlékét fedezi fel, hanem azt is, hogyan gondolkodik egy adott kultúra az életről és a halálról.
Hasonló szenvedéllyel kutatja a temetőket Dan O’Brien, a Bath-i Egyetem “haláltörténész” professzora, aki történelmi sétahelyekként tekint rájuk. Kedvenc európai temetői között van az edinburgh-i Greyfriars Kirkyard, a londoni Tower Hamlets, valamint a birminghami Key Hill és Warstone Lane. Különösen kedveli a koponyákkal és csontokkal díszített sírköveket, amelyek az elmúlás szimbólumai.
A temetőturizmus iránti érdeklődés egyfajta lelki utazásként is értelmezhető. Catherine Warrilow turisztikai szakértő szerint az emberek egyre inkább önmagukat keresik utazásaik során:
a sírkertek pedig segítenek újra kapcsolatba kerülni a múlttal és az emberi történetekkel.
A szakember szerint a Z generáció különösen fogékony erre a szemléletre: ők tudatosan próbálnak elszakadni a tömegturizmus kliséitől, és inkább olyan helyeket keresnek, ahol megállhatnak, elmélyülhetnek és reflektálhatnak.
A tömegturizmust visszautasító trend túlmutat a temetőkön: egyre többen keresik fel a kisebb kápolnákat, ősi romokat, elfeledett sírhelyeket és a népi legendákhoz kötődő helyszíneket is. A temetőturizmus így valójában csupán egy formája a lassabb, tudatosabb utazásnak – egy csendes lázadás a felszínes turizmus világával szemben.

