4 csodás város pár órára a magyar határtól, amik tarolhatnak a hosszú hétvégéken
Élet Sója
A tavasz nemcsak a természetet, hanem az embert is megújulásra, a hétköznapokból való kiszakadásra ösztönzi. Ilyenkor még kevesebb lehetőségünk van a hosszabb utazásra, de jóleső örömmel hagyjuk el a télen megszokott környezetünket. A következő hónapok ünnepekkel meghosszabbított hétvégéire olyan célpontokat hoztam, amelyek néhány órára vannak csupán a magyar határtól, kiválóan ötvözik a kulturális és városi élményeket a természeti látnivalókkal, ugyanakkor feltöltik a télben kimerült lelkünket.
Ajánlok történelmi falak közötti bolyongást arisztokratikus hangulatban, régi olvasmányok felidézését, bámulatos városi sétát és egy fiatalos város nagyszerű látnivalói közé ékelt édességet is. Sőt, a célpontok mögött rejtőzködő természeti látnivalókról sem feledkezem meg.
Irány a határátlépés, vár egy tavaszi kiruccanásra Ausztria, Szlovénia, Szlovákia és Lengyelország alábbi négy városa és környéke!
Kismarton tavasszal: kastély, Haydn és burgenlandi borok
Azt gondoltam, hogy Fertőd és Schönbrunn után kevés hely lesz, ahol olyan erősen érzem a Monarchia hétköznapjainak arisztokratikus erejét, mint ott. Meglepő, de egy osztrák kisvárosban mégis sikerült olyan helyekre és történetekre bukkanni, amelyek elrepítettek a 17-19. századi arisztokrácia életébe. Itt azonban nem a fényes bálok, a politikai és udvari intrikák helyszínei, hanem a csöndesebb családi élet hangulata érintett meg. Szerencsém volt talán azzal, hogy ottjártamkor neves előadók Haydn-koncertjét hallgathattam meg az Esterházy-kastély páratlan termében, ahol maga Haydn mester személyesen bűvölte el kenyéradó hercegét bő 250 évvel ezelőtt.
A kastélyban rendszeresen vannak koncertek, ahogy az Esterházyakhoz köthető kiállítások is, de csupán egy kastélyfelfedező túra alatt is sok érdekességről hallhat a látogató.
A tavaszi napsütésben érdemes a kastély parkját is felfedezni:
egykor a Monarchia legszebb tájkertjeként tartották számon, ahol tavak, sziklakertek, orangerie és egy érdekes gépház, a Masinaház is látható.
Ki van a művész mögött? – kérdezem sokszor és kérdezheti a látogató is Eisenstadtban. Haydn hosszú évekig élt és dolgozott az Esterházyak udvarában, a zeneszerző vásárolt egy házat is a városban. Ez az épület most múzeumként mutatja be Haydn hétköznapjait. Évente helyet adnak itt egy, a művészt új aspektusból megvilágító kiállításnak is; kíváncsi vagyok, ottjártadkor éppen melyik oldaláról mutatják be a zeneszerzőt. Időnként meglepik a látogatókat azzal is, hogy betekintést kaphatnak Haydn és felesége fűszerkertjébe.
Kismarton városa utcáit, tereit nemcsak az olyan épületek, mint a 16. századi reneszánsz városháza miatt érdemes bejárni, hanem egy-egy jó kávé és békebeli sütemény ígérete is csábító.
A délutáni kávé után pedig alámerülhetsz a város izgalmas látnivalója, a Hegyi-templom – amit Haydn-templomnak is neveznek – világába. A templom ugyanis egy mesterséges dombra épült, és nem csupán egyszerűen fel kell rá sétálni, hanem föld alatti, épített, barlangszerű folyosókon, stációkat követve lehet megmászni. Végül csodás, városra nyíló panoráma is elénk tárul, és kegyeletünket is leróhatjuk az itt található Haydn-nyughelynél.
A város felé autózva elkerülhetetlenül a látóterünkbe kerülnek a dombokon sorjázó szőlőlugasok. A burgenlandi borrégió borai izgalmas, újszerű ízvilágot kínálnak. Az Esterházy-kastéllyal szemben található vinotékában 140 helyi borász közel 800-féle borát kóstolhatják meg az érdeklődők, ami kiváló zárása egy csodás napnak Kismartonban.
Természethez közeli tipp: a várostól néhány kilométerre egy magaslaton, erdő ölelésében található Fraknó sok-sok titkot rejtő vára (Burg Forchtenstein), amely mögött a jó erőben lévő túrázók felmászhatnak a Rozália-kápolnáig.
Lőcse látnivalói: óváros, irodalmi hangulat és hegyi kirándulások
Azok számára, akik hozzám hasonlóan Mikszáth és Jókai regényein, illetve az azokból készült filmadaptációkon nőttek fel, bizonyára ismerős Lőcse városa.
Pár hónapja, amikor Lőcsén jártam, úgy éreztem, mintha beléptem volna ezekbe a régi olvasmányokba, filmekbe. Lőcsén megállt az idő, legalábbis, ami az óváros épületeit illeti.
A főtéren ma is el lehetne játszani A fekete várost, hiszen állnak még az egykori patríciusházak, ott van a lőcsei fehér asszony korabeli lakhelye és a szégyenkaloda is.
„Lőn nagy felháborodás és zűrzavar. A házak önteni kezdték az embereket, kik nagy csapatba gyülekeztek a városháza előtt, riadtan, sápadt arcokkal. Mi történt? Hogy a bírót ölték meg? Hol? Ki? Mikor? Miért? Hogy? Soha még püspök szava se volt oly becses és nagy horderejű, mint most egy hitvány kapuőré. Aki azonban nem ért rá sokat lefetyelni, hanem futott, futott kocsmától kocsmáig, míg végre megtalálta a villikust, Unglád Kristóf uramat a »Pacsirtá«-nál, …”
(Részlet Mikszáth Kálmán A fekete város című regényéből)
Az irodalmi élmények mellett a mai napig érezhető az egykori kereskedőváros gazdagsága. A lábasházakból – amelyek árkádja a gazdag polgárokat védte az esőtől – ugyan már csak néhány akad, de a homlokzatok és egy-egy belső udvar díszes erkélye még megmutatja a középkori Lőcse szépségét.
A híres 16. századi városháza – amelyben ma a Szepesi múzeum működik – falán a mai napig érvényes üzenet áll: „A békében a városok kivirágzanak, a háborúban hanyatlanak”.
Az egykori szabad királyi várost szolgáló, ma már egyes részeivel közel 700 éves Szent Jakab-székesegyház tornyából szemügyre vehető a város, de a kilátás sajnos kissé korlátozott, fotózási lehetőségre ne számítsunk.
Sokkal izgalmasabb program felfedezni az óvárost határoló egykori városfal mentén a régi és a modern szlovák és magyar konyhát ötvöző éttermeket,
s a nem éppen fogyókúrás ebédet ledolgozni azzal, hogy felmászunk a városból többször is a látószögbe kerülő Mária-hegyre. Ez ugyanis a legrégebbi és legismertebb zarándokhelyek közé tartozik Szlovákiában.
S hogy miért ajánlom, hogy töltsd az éjszakát is Lőcsén? Mert úgy könnyedén felfedezheted a környék látnivalóit. Nem messze a várostól található ugyanis a Csorba-tó és a Lomnici-csúcs, ahol nemcsak a természeti látnivalók, hanem a szlovák pierogi és haluska is elvarázsolja a látogatókat.
Krakkói hétvége: Rynek, Wawel és Kazimierz negyed
Krakkóban az első hely, amelyről már sokat hallottam, de élőben mégis leesett az állam, az a középkori piactér, a 200×200 méteres Rynek volt.
A hely pezsgő élete, galambjai, lovaskocsijai, a Posztócsarnok reneszánsz épülete, az egykori Városháza megmaradt tornya, a Szent Mária-székesegyház, a piciny, de itt a legrégebbi gyökerű Szent Adalbert-templom, a lengyel nemzeti és mégsem annyira nemzeti költő szobra, a földre fektetett bronzfej, mind-mind a tér nagyságát növelte.
S ehhez a nagysághoz a város ritmusát adta meg a tér fölé magasodó Szent Mária-székesegyház tornyából óránként felhangzó híres kürtszó.
Ha nem tértem volna be a Posztócsarnok nagyszerű múzeumába, vagy nem néztem volna meg a templombelsőket, akkor is órákig időztem volna ezen a téren. Kevés hasonló hangulatú teret láttam. Egyszerre talál rá a látogatóra a történelem, a jelen és a nyugalom.
A Ryneknél már csak egy hely döbbentett meg jobban, a krakkói vár, a Wawel. Kár is lenne jelzőkkel illetnem, egyszerűen csak vess rá egy pillantást és járd be!
Ha még tovább mennél, mert ennyi nem elég, s tényleg nem elég, hiszen ott a bohém Kazimierz negyed: romkocsmák, galériák, kávézók. Ez az a hely, ahol könnyű kiszakadni a mindennapokból, kicsit elveszni az épületek között – és talán nem is akarod majd megtalálni a visszautat.
Krakkóba célszerű hosszú hétvégére érkezni, mert az olyan célpontok, mint a pazar kilátást kínáló Kościuszko-halom, az elképesztő wieliczkai sóbányák, Zalipie, a festett falu, a kamalduli kolostor vagy a megrázó auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor könnyen megközelíthetőek a városból.
Ljubljana tavasszal: színek, folyópart és laza városi séták
Első utamon Szlovénia felé végig azon gondolkodtam, hogy vajon melyik országra hasonlít majd ez az új állam. Ausztriára, Olaszországra, Horvátországra, netalán Magyarországra?
Ebből is egy picit, abból is egy picit – mondanám így utólag. Utazóként talán megengedhetem magamnak, hogy kijelentsem, mindegyikből a jót csípte meg magának az ország és fővárosa.
Ha színekkel kellene leírni a tavaszi Ljubljanát, akkor a zöld, a piros, a barna, a fehér, a narancs és a lila biztosan domináns lenne.
A zöld gondolkodás megnyilvánul a Ljubljana belvárosa szélén sorakozó parkolóházak tömegében, a sétálóutcák magas számában, az elektromos közlekedési eszközökben, no meg a Ljubljanica folyó zöldes vizében.
A piros szín ott villog a ferences rendi monostor főépületén, a komor középkor barnái a város felett őrködnek a vár személyében, a hó fehérje ilyenkor még ott sugárzik a közeli hegycsúcsokról, a partmenti bárok narancssárga tűznyelvei és lilában úszó lámpái felmelegítik a még hűvös esték pillanatait, az egyetemisták öltözködése pedig, mintha Ljubljana minden színárnyalatát magában foglalta volna, éppen úgy, ahogyan a főváros népviselete.
Ha csak egyetlen tanácsot adhatnék a város bejárásához, akkor azt mondanám, hogy egyszerűen csak sétálj s nézegess! A vár mindig mutatja, hogy hol jársz. A folyó szintén.
S miközben nyugodtan sétálgatsz, egyszer csak azt veszed észre, hogy már fel is fedezted az egészet.
Na jó, azért adok pár tippet!
- A Hármas-hídon biztosan átmész majd, de ne felejts el lenézni közéjük!
- A hídról nézz el a piac felé, s ha mozgást látsz, akkor mindent eldobva irány a piac. A tér szélén húzódó oszlopos épületben a legjobb kolbászokat, sonkákat, az édes gibanicát és strukljit falhatod fel.
- A piac mögött ott nyújtózik az öreg katedrális, a Szent Miklós-dóm, amelynek freskójára vess egy pillantást.
- A Robba-kúttól jobbra és balra is sétálj el, mert a vár alatti óváros számos érdekes épülettel szolgál majd.
- Ha gyalog vágsz neki a vár dombjának, mondjuk a Gornji utcán, akkor egy pillanatra úgy hiszed, Óbudán jársz.
- A vár felé kaptatva rájössz, hogy sajnos a panelerdők nem olyan szép zöldek, mint a város híres parkja, a Tivoli.
- A várból kis szerencsével (s pozitív látásmóddal) már inkább csak a havas hegycsúcsokat veszed észre.
- A várban? Nos, ott mindenképpen kérj egy magyar audioguide-ot, hogy megtudhasd, mitől válhat érdekessé egy átlagos vár.
- Ki ne hagyd a tűztornyot, s alatta a kápolnát, de legjobban a vár kútjában keresd a titkokat! Ülj le a közepén és képzeld el, milyen lehetett az, amikor hajléktalanszállóként üzemelt és csaknem 500 olyan szlovén ember élt a várban, akinek a városban nem jutott fedél!
- Pattanj be a fogaskerekűbe a várnál és pár perc alatt újra a város szívében találod magad!
- Köszöntsd a város jelképét, a sárkányt a Sárkányos hídon és élvezd a folyópart bárjait!
- Járd be a folyó várral szemközti oldalát is!
- A Kongresszusi téren jól nézz körbe, mert ott az egyetem és a Filharmónia, no meg az Illúzió Múzeum!
- A Tivoli felé ejtsd útba a Parlamentet, nehezen tudod majd eldönteni, hogy mit is gondolj róla!
- Ha inkább a művészetekre vágysz, akkor irány a Nemzeti Galéria, de ha mégis inkább a zöld Ljubljana érdekel, akkor már a Tivoli parkban vagy!
- S ha már elég kilométer van a lábadban, akkor térj vissza a folyópartra, ahol már minden étterem és bár nyitva lesz!
Jó utat kíván az Élet sója blog a határközeli látnivalókhoz tavasszal!
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Idegenvezetők mérgezték meg a turistákat az Everesten, hogy...
Mézeskalácsfalunak hívják, de csak kevesen ismerik ezt a mesés...
A 40 lakosú falu szomszédokat keres: ingyen házat, munkát és új...
Szállodai lopások: ez a 10 leggyakrabban ellopott dolog
Nehéz lesz nyaralást tervezni, földön maradhatnak a repülőgépek
