Egy európai szellemfalu, ahonnan menniük kellett lakóknak, nem lehetett maradásuk
Képzeld el, hogy egyik napról a másikra el kell hagynod az otthonodat, mert a kormány úgy döntött, hogy víztározó épül a környéken.
Összepakolsz, elköltözöl, hátrahagyod az addigi életedet, és megpróbálsz mindent újrakezdeni egy teljesen idegen helyen. Aztán évekkel később kiderül: a falud nem kerül víz alá egyáltalán, bár korábban ez tervben volt.
A spanyolországi Granadilla lakói pontosan így jártak.
Egy középkori település különös sorsa
Granadilla Extremadura régiójában található, Spanyolország nyugati részén. A település egykor élő, nyüzsgő falu volt, amelyet középkori hangulata és régi városfalai tettek különlegessé.
Legismertebb építménye a 13. századi erőd, amelyből ma is lenyűgöző panoráma nyílik a környező dombokra.
A település sorsa az 1950-es években pecsételődött meg, amikor Francisco Franco, Európa nyugati felének utolsó diktátora nagyszabású gátépítési programba kezdett. A cél az volt, hogy fellendítsék a mezőgazdaságot, az ipart és az energiatermelést.
Az Alagón folyó felduzzasztásával létrejött a Gabriel-y-Galán-víztározó, a mérnökök pedig úgy számoltak, hogy Granadilla teljesen az elárasztott területté válik majd.
Távozniuk kellett
1959-től a település csaknem 1100 lakóját kitelepítették. A családoknak nem volt választási lehetőségük: kisajátították az otthonaikat, sokan pedig ideiglenesen barakkokba költöztek a környező falvakban.
A helyzetet tovább nehezítette, hogy a kormány által ígért kártérítések sok esetben csak évekkel később érkeztek meg.
1963-ban valóban emelkedni kezdett a vízszint, de csak egy bizonyos pontig. Granadillát végül soha nem öntötte el a víz.
A település ugyanis egy dombtetőn állt, ráadásul az egyetlen bekötőút is a vízszint fölött maradt. Így a falu nem tűnt el, csupán félszigetté vált.
Az egykori lakók számára ez óriási megrázkódtatást jelentett. Joggal tették fel a kérdést: miért kellett elhagyniuk az otthonaikat?
A végleges visszatérést ma sem engedik
A legmegdöbbentőbb az egész történetben, hogy a kitelepített emberek a mai napig nem térhetnek vissza. Franco által aláírt rendelet még mindig érvényben van, Granadilla pedig továbbra is üresen áll. Az egykori lakók közül sokan traumaként élték meg a kitelepítést.
Többen összefogtak azért, hogy legalább szülőfalujuk temetőjében temethessék el őket. Emellett szeretnék elérni azt is, hogy emlékhelyet alakítsanak ki a település központjában.
Ma már turisták járják az üres utcákat
Granadilla egy része mára romossá vált, ugyanakkor a település másik felét a ma már karbantartják, bár továbbra sem lakhatják. A szellemváros ma népszerű célpont a turisták és a lost place rajongók körében.
A látogatók macskaköves utcákon sétálhatnak a színes, alacsony házak között, felmászhatnak a várba, és végigsétálhatnak a várfalon is. Az egész helynek különleges hangulata van: egyszerre gyönyörű és nyugtalanító.
Talán éppen ez teszi Granadillát ennyire különlegessé. Egy olyan település, amelyet elhagytak, de amelyet a víz végül sosem nyelt el.
Cipruson sem jártak jobban
A ciprusi Varosha egykor a Földközi-tenger egyik legfelkapottabb üdülőhelyének számított. A luxusszállodák, a pezsgő éjszakai élet és az itt nyaraló hírességek miatt a hetvenes évek elején turisták tízezrei érkeztek ide minden szezonban, miközben 15–20 ezer ember élt állandóan a környéken. A városrész Famagusta részeként élte fénykorát, mára azonban Európa legnagyobb szellemvárosaként emlegetik.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Házat, munkát és 17 milliót kapsz a festői olasz faluban, ha...
Pokollá vált az ikonikus olasz üdülőhely: „Nem bírjuk...
Nem hiszed el, mi lett Olaszország szégyenfoltjából! Egyre több...
A sziget, ahol egyetlen család él: nincs bolt, nincs iskola, csak a...
Meglepő helyen bukkannak fel zebrák - a diktátor öröksége...
