Travellina
Két Petőfi emlékhely
Tunyogmatolcs – ahol végre megtudtam, mitől kurta a kocsma
Ahogy Matolcson egyik nagynénitől a másikig sétáltunk a Tunyogra vezető híd mellett, mindig elmesélték nekem a kis falu legfőbb büszkeségét, miszerint Petőfi Sándor 1847-es szatmári útja során itt írta a Falu végén kurta kocsma című versét. Pontos helységmegjelölés nincs a versben, ezért egy darabig több község is magáénak vallotta a költeményt. Az irodalomtörténeti kutatások végül Tunyogmatolcsot hozták ki győztesként, ugyanis a kocsma itt valóban a falu végén volt, az akkor még élő folyón átvezető komp lejárójával szemben.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye rejtett kincsei: 10 hely, amit látnod kell
A legenda szerint Petőfi Sándor Luby Zsigmonddal járt errefelé, a birtokos ugyanis éppen akkor építtetett magának Fülpösdarócon új kastélyt. Luby családi birtokáról, Nagyarról a matolcsi révvel lehetett eljutni Fülpösdarócra, és a kompra várva betértek a kocsmába.
Arról megoszlanak a vélemények, ki lehetett az uraság, akit a mulatozók gyakran megzavartak. Van, aki szerint a kocsma közelében, a matolcsi oldalon élő Dávid István küldhette át szolgáit, mások szerint a Szamos tunyogi oldalán lakó Kölcsey Mihály szerepel a versben. (Matolcs és Tunyog akkor még két külön falu volt.)
Az viszont biztos, miért használta Petőfi a „kurta kocsma” megjelölést:
az időszakosan, általában ősztől tavaszig működő falusi kocsmákat nevezték így akkoriban.
Nagyar – Petőfi fája
Nagyarra szenvedélyes kastélyvadászként elsősorban a Luby-kastély miatt látogattam el, de ha már ott voltam, felkerestem azt a fát, amelynek árnyékában a legenda szerint Petőfi A Tiszánál című verset írta. Az egykori ártéri tölgyes erdőből megmaradt Petőfi-fa 1961 óta védett, de sajnos az időjárás nem kímélte. Többször villám sújtott bele, vihar tépázta, aztán 1995-ben nagyrészt le is égett. Ma már csak a csonkja van meg, az viszont egy szépen kialakított parkban áll.
A fa kétszáz évesnél is öregebb, úgyhogy akár tényleg ülhetett alatta Petőfi Sándor. A szóban forgó vers viszont, amelyet az itteni élmények ihlettek, valószínűleg nem a tölgy árnyékában született, hanem már a fővárosban, ott van ugyanis keltezve. Mindenesetre, ahogy a matolcsiak szeretettel ápolják a kurta kocsma emlékét, ugyanígy a nagyariak is csodálatosan rendben tartják a fa környékét, és őrzik a költőhöz kapcsolódó történeteket.
Két csodálatos templom
Lónya – ahova komppal jutottam el
Lónyára már eljutni is kész kaland volt, ugyanis komppal kellett átkelnem a Tiszán. A reggeli ködben kifejezetten hangulatos volt a rövid vízitúra. A település fő látványossága a 13. századi román stílusú református templom.
Festett mennyezetű bájos templomokból több tucat van a megyében, valamint a környező vidéken Kárpátalján és a Partiumban, ezeket a Középkori Templomok Útja tematikus útvonal fűzi fel egy útvonalra. Legismertebbek Csaroda és Tákos, de én most szándékosan kevésbé ismerteket mutatok be.
Akárcsak a nevezetes templomban Csarodán, Lónyán is mosolygó szentek néznek ránk szelíden a falakról. A falfestménytöredékek a 13. században készültek, és sokáig rejtve voltak a szemünk elöl, hiszen a reformáció során lefestették őket. Csak a 2001. március 6-ai tiszai árvíz után elkezdődött renoválás során bukkantak rájuk, de azóta szépen feltárták a képeket.
Sonkád – ahol kincset rejtettek a falak
Kíváncsian érkeztem Sonkádra, itt áll ugyanis a Felső-Tiszavidék három Europa Nostra-díjas templomának egyike. A nemzetközi elismerést nem véletlenül érdemelte ki az épület, a 15. században épült református templomot szinte a halál torkából mentették meg, pár évtizede már istentiszteletek megtartására sem volt alkalmas. Úgy tűnt, hiába élte túl tatárok és törökök pusztítását, 500 év viszontagságait, a hívei elhagyták, gazdái lemondtak róla. Szerencsére az egyszerű állagmegóvásnak induló munkák hirtelen gyökeres fordulatot vettek, amikor kiderült, hogy a falak valódi kincset rejtenek.
A vakolat alól egyszer csak kibukkant az 1766-ból származó gazdag, változatos famennyezet, melyet a szakszerű restaurálás nyomán ma ismét megcsodálhatunk. Helyreállították a szószéket, az életfa motívumokat ábrázoló karzatokat és a padokat is.
Két izgalmas hely a megyeszékhelyen
Nyíregyháza – evangélikus templom
Nyíregyházán áll az ország második legnagyobb evangélikus temploma. Ezt a templomot az 1750-es évek közepén betelepített tirpákok kezdték építeni. Bár a „tirpákok” ma leginkább pejoratív értelmű szó, az valójában egyszerűen az evangélikus vallású, tót ajkú telepesek gyűjtőneve volt.
De hogy kerültek ők ide? Egy picit vissza kell tekinteni az időben, a 16. századra, amikor a török hódítás és az ország három részre szakadása következtében a Nyírség határterületté vált. Az állandó határvillongások, portyázások következtében Nyíregyháza lakossága nagyon megcsappant. Károlyi Ferenc gróf szembesült azzal, hogy a birtokain nincs elég munkaerő. Így jött az ötlet, hogy behozzon földműves tótokat, szabad vallásgyakorlást, adómentességet és területet ígérve nekik.
A letelepedő szlovákok be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket. Rövid időn belül felvirágoztatták a grófi család birtokait, Nyíregyháza erős mezővárossá fejlődött.
Az evangélikus templom, a város legrégebbi műemléke, nemrég újult meg, és most ismét régi pompájában mutatkozik meg belső tere.
Sóstói Múzeumfalu
A Sóstó Múzeumfalu Magyarország legnagyobb regionális szabadtéri néprajzi múzeuma, amely egy 19. századi faluba repít vissza. Míg az ország legnagyobb ilyen intézménye, a szentendrei skanzen több időszakot és tájegységet ölel fel, a Sóstói Múzeumfalu kifejezetten a Nyírség építkezését és kultúráját mutatja be.
A múzeumfaluban bekukkanthatunk az iskolába, a szatócsboltba, régi kovácsműhelybe, a fényképész stúdiójába, a szegényebb parasztok és a kisnemesek otthonába. Áll itt a térségben jellemző festett mennyezetű templomokból is egy gyönyörű minta, a kisdobronyi református templom hű mása.
Késő tavasztól nyár végéig minden nap tartanak kézműves foglalkozásokat, és gyakoriak a rendezvények, fesztiválok is. Utóbbiakból a főszezon túl is jut, ilyen például ősszel a szüretelő fesztivál vagy a Márton-napok. Bár a kézműves foglalkozások ősztől tavaszig szünetelnek és ilyenkor a házikók is zárva tartanak,
maga a terület ilyenkor is látogatható nagyon kedvezményes áru sétálójeggyel.
Két pompás kastély
Vaja – Vay-kastély
Vaján a Vay-kastély a háború után óvodaként, iskolaként működött, de még borbélyműhely is volt itt. 1960 és 1962 között az Országos Műemléki Felügyelőség újította fel, 1964-től Vay Ádám Múzeumként üzemel. Érdekesség, hogy a berendezés nagy része eredetileg is a Vay családé volt, a kastély egyik termébe zárva vészelték át sértetlenül a második világháborút.
A kastély fontos művészettörténeti értéke a második emeleti nagytermi mennyezetfreskó, melyet Lohr Ferenc készített 1896-ban. A Honfoglalás ezredik évfordulóján ezzel kívánt tisztelegni a Vay-család előtt. A freskó a nikápolyi csatát (1396) örökíti meg. A hagyomány szerint Vay Titusz (Tihamér) ekkor segítette hozzá Luxemburgi Zsigmond királyt a csatából történő megmeneküléshez.
Nagyar – Luby-kastély
A megyében a kedvencem a nagyari Luby-kastély lett. A kastélyt a házasodni készülő Luby Géza, Bereg megyei országgyűlési képviselő építette 1877-79-ben, hogy menyasszonyát, Okolicsányi Margitot a házasságkötés után megfelelő körülmények között fogadhassa. A klasszicista stílusú épületet a múltban a tulajdonos által tervezett park vette körül, melynek utca felőli részében gyönyörű rózsaliget illatozott.
A háború után egy ideig általános iskolaként használták. 1975-ben lakhatatlanná nyilvánították és a 2010-ben megkezdődött felújításig rettenetes állapotban, üresen állt. A megüresedett és életveszélyessé vált épületet egy panyolai származású magánember, Szabó Zoltán vásárolta meg, aki rendbe tetette a kastélyt, és újra életre keltette az egykori rózsaligetet.
Az épület 2012-től a Luby Interaktív Múzeumnak ad helyet, ahol kiállítás, ajándékbolt, kis étterem, esküvőknek, báloknak és konferenciáknak helyet adó szalon, valamint a gyerekcsoportok nagy örömére két számítógépes foglalkoztatóterem van.
Két különleges látnivaló
Szatmárcseke – Kölcsey sírja a csónakos temetőben
Kölcsey Ferenc életművének nagy részét Szatmárcsekén alkotta, a Himnusz is itt született 1823-ban. A híre csónakos temetőben a mai napig csak a Kölcsey család síremléke van márványból, a többi elhunytra tölgyfából faragott, másfél-két méter magas fejfa emlékeztet. Illetve hogy egészen pontos legyek, akad még itt 28 más sírkő is, de ezek mind 1973 előtt készültek – akkor lett ugyanis védett a temető és azóta ilyeneket itt nem állíthatnak fel.
A legrégebbi fejfa 1880-ból származik. Mindegyik hasonló: tölgyfából készültek, egyszerűek, életkor és társadalmi hovatartozás megkülönböztetése nélkül, és valamennyi kelet-nyugat tájolású (hallottak szeme napkeletre néz). Eredetükről számtalan elképzelés kering. Egy verzió szerint a csekeiek a halászatból éltek, ezért úgy vélték, a másvilágon is szükségük lehet csónakra. Mások szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő vizek áradásakor a halottakat csak ladikkal lehetett a temetőbe vinni.
Balkány – magányos óriásfenyő a pusztában
Balkány határában, Csiffytanyán egy magányos, óriási fa magasodik a nyírségi homokdombok közt. A fa egykoron a Jármy-kastély parkjában állt, valószínűleg az 1860-as években ültette a balkányi Finta József.
Az impozáns díszkert fái közül egyedüliként élte túl a másfél évszázad küzdelmeit.
1968-ban villámcsapás érte, melynek következtében kettéhasadt és elvesztette koronája felét. Ekkor a helybéliek összefogtak és közösen álltak neki, hogy megmentsék, hiszen számukra ez a fenyőmatuzsálem mindig is több volt, mint csupán egy magas fa. A megcsonkult fenyő kettévált törzsét vaspántokkal kapcsolták össze, és később boldogan látták, hogy a súlyosan sérült fa élni akart, új koronát épített magának.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye rejtett kincsei: 10 hely, amit látnod kell
A fa jelenlegi magassága 28 méter, törzsének kerülete pedig 585 cm, 1989-ben a Természetvédelmi Hivatal védetté nyilvánította. 2015-ben ezrek szurkoltak érte, amikor az Év Fája országos versenyben csak pár száz szavazattal maradt le a későbbi győztestől, a bátaszéki molyhos tölgytől, amely ezután az európai versengést is megnyerte.
