Új régészeti kutatás adhat választ arra, miként épülhetett meg az ókori világ egyetlen fennmaradt csodája, a gízai nagy piramis – írja az Express.co.uk.
Az építmény több mint 4500 éve áll a Szahara peremén, ám létrejöttének pontos módja mindeddig komoly rejtélyt jelentett a kutatók számára, mivel nem maradtak fenn olyan ókori feljegyzések, amelyek részletesen leírnák az építkezés folyamatát.
A korábbi elméletek rendszerint rámpák alkalmazásáról, és lassú, rétegről rétegre történő építkezésről szólnak. Ezek azonban nem adtak kielégítő magyarázatot arra, hogy évtizednyi munka során miként emelhettek fel akár 60 tonnás kőtömböket több tíz méteres magasságba.

Különös szerkezetek, és egy eltűnt Nílus-ág
Egy friss tanulmány szerint az ókori építők egy rejtett, belső rendszerrel dolgozhattak, amely ellensúlyokon és csigaszerű mechanizmusokon alapult. A Nature folyóirat arról írt, hogy ez a megoldás lehetővé tette, hogy a hatalmas kőtömböket is megfelelően mozgassák a helyükre.
Az elmélet szerint a piramis belülről kifelé épülhetett, egyfajta mag köré szervezve a szerkezetet. A terek egyes elemei – amelyekre korábban a temetési ceremóniák részeként tekintettek, vagy biztonsági célúnak tartottak – ebben az értelmezésben a kőemelés részeként működhettek.
Azt látszanak igazolni a belső részeken látható karcolások, kopásnyomok és kifényesedett felületek, hogy itt rendszeresen nagy terhelésű szerkezetek mozoghattak.
A gízai nagy piramis Kr. e. 2560 körül épült Hufu (Kheopsz) fáraó síremlékeként, ám sem a fáraó múmiáját, sem a kincseit nem találták meg soha. Valószínű, hogy a modernkori feltárások előtt már sírrablók martalékává vált minden.
A piramis építésének egy másik régóta vitatott kérdésére szintén új válasz született. Friss kutatások megerősítették egy mára eltűnt Nílus-ág létezését, amely lehetővé tette, hogy az asszuáni gránit és a turai mészkő hajóval jusson el a gízai fennsík közelébe.
