A világ egyik leggazdagabb metropoliszának szívében körülbelül 220 ezer ember él olyan helyeken, melyeket még mikrolakásnak sem lehetne nevezni. Ezek a hongkongi „koporsólakások”, vagyis a coffin homes, a helyi lakhatási válság extrém szimbólumai.
Leromlott állapotú, gyakran mindössze 1,5 négyzetméteres kis fülkékről van szó, ahol sem felállni, sem a lábakat kinyújtani nem lehet. De mikor jelentek meg ezek, mennyibe kerülnek, és miért kényszerülnek emberek ilyen körülmények között élni? – tette fel a kérdést az Idealist.

A „coffin homes” vagyis koporsólakás elnevezés szó szerint is találó: ezek fa- vagy fémdobozok, amelyek mérete egy koporsóéhoz hasonló – általában 1,5 négyzetméteresek. Az ilyen egységeket gyakran egymás fölé helyezik egy nagyobb helyiségben, mintha csak egy raktár polcrendszerét látnánk. A legtöbb ilyen fülkében csak egy vékony matrac található. Felállni vagy teljesen kinyújtózni lehetetlen.
A falakra és a mennyezetre akasztók és rudak kerülnek a személyes tárgyaknak, és ha „szerencséje” van valakinek, még egy minitévét is találhat az ágya végénél. Minden egyes fülkét tolóajtó és lakat zár el a külvilágtól, valamelyest biztosítva a magánszférát.
Ezeket az egységeket rendszerint korábbi lakások illegális átalakításával hozzák létre. A tulajdonosok eltávolítják a falakat, és vékony válaszfalakkal osztják tovább a lakásokat, így egyetlen szobába akár 15-20 ilyen fülke is kerülhet. A konyhát és a fürdőt természetesen mindenkinek közösen kell használnia. Az eredmény: klausztrofób, szellőzés nélküli, sokszor csótányokkal és ágyi poloskákkal teli környezet. A higiéniai állapotok siralmasak, és semmiféle építési vagy egészségügyi ellenőrzés nem vonatkozik ezekre a helyekre.
Ráadásul létezik ezeknél is rosszabb: a ketreclakások, azaz cage homes csupán 1,3 négyzetméteres fémhálós konstrukciók, ahol semmi sem védi meg a lakókat a zajtól, szagoktól és a többi ember tekintetétől.
Kik élnek ilyen lakásokban?
A hongkongi közlekedési és lakásügyi hivatal adatai szerint a koporsóházak lakóinak 64%-a 25 és 64 év közötti, vagyis munkaképes korú felnőtt. A legmegdöbbentőbb adat azonban: a lakók 16%-a – mintegy 50 ezer fő – 15 év alatti gyermek és kamasz.

A lakók többsége alacsony jövedelmű munkavállaló, havi 1100–1700 euró (kb. 440–680 ezer forint) körüli fizetéssel. Rajtuk kívül vannak nyugdíjasok, akik nem kapnak elegendő támogatást, korábban börtönviselt személyek, betegek, szenvedélybetegek és olyan bevándorlók, akik ugyan munkalehetőséget találtak Hongkongban, de esélyük sincs bejutni az extrémen drága lakáspiacra.
Nincs más lehetőség
Hongkongban a világ legmagasabb ingatlanárai uralkodnak. Összehasonlításként:
Milánóban az átlagos négyzetméterár ma kb. 5100 euró (több mint 2 millió forint), de Hongkong még ezt is messze felülmúlja.
Bár a hongkongi kormány hivatalosan is elismeri a lakhatási válság súlyosságát, a megoldási javaslatok nem igazán tartanak lépést a problémával. Célként tűzték ki, hogy 2049-ig teljesen felszámolják az illegális lakásokat, de ez nem tűnik reálisnak: az ilyen lakások száma 17 év alatt 66 ezerről 100 ezerre nőtt, miközben a szociális lakásépítés lassú és elégtelen.
A koporsólakások egyébként főként olyan kerületekben fellelhetőek, ahol nagy a népsűrűség és sok a régi épület. Ilyen például a Kowloon nevű városrész, ahol korábban a hírhedt Kowloon Fallal körülvett város is állt – ezt 1994-ben lebontották, de egykor a világ legsűrűbben lakott helye volt, 50 ezer emberrel egy apró területen.
A legismertebb épületek, ahol koporsóházak találhatók: a Monster Building és a Lucky House.
Ezek több mint 50 éve épültek, eredetileg egycsaládos lakásoknak szánták őket, de mára illegálisan tucatnyi mikroegységre lettek felszabdalva.
Egy 1,5 négyzetméteres koporsólakás havi bérleti díja körülbelül 350 euró, azaz nagyjából 140 ezer forint. Ez drágább, mint a 1,3 négyzetméteres ketreclakások, amelyekért kb. 170 eurót (kb. 68 ezer forintot) kérnek havonta. A különbség oka, hogy a coffin homes minimális privát szférát nyújtanak a falaknak és a zárható ajtónak köszönhetően.
A hongkongi lakhatási krízis egyik legszélsőségesebb tünete a koporsóház-jelenség: egy globális nagyvárosban, a pénzügyi elit árnyékában élők számára még a legszűkebb élettér is luxusnak számít.