Hogyan utazzunk gyermekkel? Tippek, ha először indulnátok együtt külföldre
Kocsis Dóri és Németh Edvárd, a Talpalatnyi történetek blog szerzői igazi világutazók: több mint 50 országot jártak már be. Kapcsolatuk kezdete óta fontos számukra a közös felfedezés, akár szellemi, akár valódi utazás formájában. Ez az elkötelezettség vezetett odáig, hogy 11 évvel ezelőtt az esküvőjük után szinte egyből útnak is indultak, két hátizsákkal, hogy együtt fedezzék fel a világot.
Az első, egy évig tartó utazásuk során született meg a Talpalatnyi történetek blog ötlete, ahol élményeiket osztják meg, és olyan témákról is írnak, mint a hulladékmentesség vagy a gyermeknevelés. Számos rövidebb és hosszabb kaland követte az első nagy utazást, amelyeket immár kislányukkal, Majával közösen folytatnak.
Dóri és Edvárd hisznek abban, hogy az utazás lehet felelős és fenntartható. Fontos számukra, hogy ne okozzanak kárt sem a természeti környezetben, sem a helyi kultúrákban. A legutóbbi Járatlan Utakon Fesztiválon hallgattuk meg előadásukat, ahol szintén hangsúlyozták a tudatos utazás szemléletét, a hulladékmentesség jelentőségét és a gyakorlati megoldásokat is adtak, amelyekkel mindezt meg lehet valósítani.
Megéri a macera?
„Felmerül persze a kérdés, hogy minek kisgyermekkel útnak indulni, bevállalva ezt a macerát” – kezdte Dóri. A kérdést pedig rögtön meg is válaszolta: a közös családi utak során olyan figyelem és összhang jön létre a családtagok között, amely hétköznapi élethelyzetekben nem tudna kialakulni. A gyerekes utazás azonban sok kihívással jár, főleg a kezdetekben. Ilyenkor újra kell hangolódni, és bizony az utazást is újratanulni- ezúttal már kisgyerekkel.
Dóri és Edvárd útjai során mindig is az volt a fókuszban, hogy a helyiek életébe pillanthassanak be, így közel 150 családnál megszálltak már. „Ez arra is remek tapasztalat volt, hogy így még inkább meggyőződhettünk róla: nincs egy IGAZ gyereknevelési módszer, sokféle kultúra létezik. Ezeknél a családoknál rengeteget inspirálódtunk” – mondják. Az útjaik alatt legtöbbször a tömegközlekedést választják, de stoppolni is nagyon szeretnek. A repülést viszont próbálják teljesen elkerülni.
Nem volt kihívásmentes a kezdet
Régen sokkal lazábban vették a dolgokat, belefért, hogy akár úgy is útnak indulnak, hogy nem tudják, hol fognak nyugovóra térni. A baba születésével azonban ez a spontaneitás megszűnt, átalakult.
„Amíg nem volt gyerekünk, mindenhol azt hallottuk, láttuk a filmekben, hogy az autóban minden baba jókat alszik. Van is egy ilyen bevett szokás, hogy éjszaka kell útnak indulni… Hát a mi gyerekünk a kezdetektől utálta az autót, 10 hónapos koráig visított benne. De nem szeretett babakocsiban, kiságyban sem aludni. Szóval adaptálódtunk az igényeihez és hordózóban magunkra kötve vittük mindenhova” – árulta el Edvárd.
A gyerekeknek az együtt töltött idő a lényeg
A gyerekek maguktól nem szívesen utaznak. Edvárd szerint az egyik legfontosabb felismerés az volt, hogy Majának már az is elég élmény volt, hogy a saját udvarukon játszhatott a lakóautóban. A gyerekeknek az együtt töltött minőségi idő a lényeg, a szülők számára fontos, hogy időnként meglóghassanak a hétköznapokból.
De nagyon figyelni kell rá, hogy a piciknek megmaradjon a családonként egyéni napi rutin legalább egy része. “Észrevettük, hogy Majának fontos, hogy naponta legalább egyszer olyan helyen étkezzünk, ahol nyugalom van, illetve figyeltünk rá, hogy bármikor, amikor a fáradtság jeleit látjuk rajta, alhasson egy picit. Így később megint lesz elegendő energiája” – fogalmaztak.
Mint elmondták, egy hónapos balkáni körutazásunkon is kerestek couchsurfing szállásadókat, de sajnos nem találtak, viszont a macedón barátaiknál is megszálltak, ami azért is szuper volt, mert így Maja is otthonosabban érezte magát. Sokszor utaznak úgy, hogy barátokhoz látogatnak el, ilyenkor a gyerek megérzik a szeretetkapcsolatot, és biztonságban érzik magukat. Ez nagyon sokat számít, hiszen a jó pihenést, alvást is megkönnyíti.
A lakóautó is jó megoldás lehet
Dóri és Edvárd először hosszabb távon egy balkáni utat vállaltak be a kicsivel, próbaképpen. Hasonlóan tervezték meg az utat, mint korábban: megnézték a kirándulóhelyeket, a főbb útvonalat kijelölték, és olyan túrákat választottak, ahol a szintkülönbség is megfelelő. A szállás marginális kérdés volt régen, de a baba megszületése óta az egyik legközpontibb szemponttá nőtte ki magát. Rájöttek, hogy Majának fontos, hogy a szálláson gyökeret tudjanak verni: kapcsolódhasson állatokhoz, emberekhez. Ekkor már nagyon jól bírta az autózást, sőt ez az út jelentette a nagy fordulópontot. A következő útjaikon most először próbálták ki a lakóautózást egy kicsi magyar cégtől, majd barátaiktól kölcsön kapott autóval. Szlovákiába és Ausztriába mentek. Ez azért is ideális, mert a gyerek mindig tudja, hol alszanak majd, megvan a biztonságot nyújtó állandóság.
Dóri hangsúlyozta, hogy a kicsiknek minden apróság óriási élmény lehet, már az izgalmas újdonság, ha kisétálnak a vonatállomásra vagy kavicsokkal játszhat. Edvárd hozzátette, hogy meg kell értenünk azt, mennyire sok az inger a gyerekek számára.
„Nekik még nincsenek meg azok a tapasztalataik, hogy különböző fakkokba rendezhessék az ingereket, vagy kizárják a zavaró körülményeket. Ez mind a mi feladatunk” – tette hozzá Edvárd.
Dóriék zero waste szemlélet mentén utaznak – ezt a baba születése picit azért felülírta.
“Az utazásoknál a jó előkészület kulcsfontosságú. Mindig törekszünk a hulladékmentességre, és vittünk magunkkal komplett pakkokat, például ipari mennyiségű sajtos tallért készítettünk, mert tudom, mi van benne, és gyorsan oda lehet adni. A felszerelés is bővült: lett egy külön kulacsunk a gyereknek, és mindenhol megtisztítjuk neki a vizet, ott is, ahol magunknak már nem” – árulta el Dóri. Viszont arra is rájöttek, hogy van, ami gyerekkel kivitelezhetetlen. Otthon mosható pelenkát használtak és egyértelmű volt, hogy ezt viszik magukkal. Próbálkoztak, de a balkáni körutazáson végül ezt elengedték. Párás volt az idő, várni kellett a mosásra és száradásra,rájöttek, hogy nem lehet ezeket az elveket minden áron tartani, így végül vettek eldobható pelenkát.
A gyerekek gyakran akkor kezdenek hisztizni, amikor új helyzetbe kerülnek, és nem tudják, mi történik velük. Nagyon sokat segít, ha előre elmeséljük nekik, mire számíthatnak. Akár játékosan, akár történetekbe ágyazva el lehet magyarázni a helyzeteket, például hogy hova és hogyan megyünk majd. Így előre várják az élményt, és könnyebben azonosulnak vele.
Sajnos gyakran az első kisgyerekes utazás egy merő stressz, mert mindenki fáradtabban ér haza. Pedig fontos, hogy az utazás mindenki számára feltöltő élmény legyen.
Dóri és Edvárd tanácsai, hogy könnyebben menjen az első családi út:
- Rugalmasság: A legjobb, ha úgy tervezzük meg a napot, hogy egy fontos program legyen csak benne, és még egy-két kisebb dolog, ami akár el is hagyható, mert a túltervezés nagy stresszt okozhat.
- Fogadjuk el, hogy az utazás ezúttal más lesz: A gyerek igényeihez kell igazodni, de ez nem baj, csak máshogy működik.
- Lassuljunk le: Néha álljunk meg, és hagyjuk, hogy a gyerek a saját ritmusában fedezze fel a környezetét. Például Észak-Macedónia fővárosában, Szkopjéban nem az óváros érdekelte a lányunkat, hanem egy folyóparti rámpán futkosott húsz percig – és ez neki óriási élmény volt.
- Rövidebb városnézés: A gyerekeknek sokszor unalmas a hosszú városnézés, ezért mi mindig az ő ritmusában haladunk, majd ha elalszik, a saját programjainkat folytatjuk.
- Legyen külön idő mindenkinek: Néha érdemes külön programot is szervezni, hogy mindenki feltöltődhessen.
- Közös étkezések: A lányunk imád velünk együtt enni. Ezért mindig olyan szállást keresünk, ahol van konyha, és közösen főzhetünk. Most már ő is aktívan részt vesz a folyamatokban, ami számára is nagy élmény.
- Alvás és evés az ő igényei szerint: Ezek alapvető dolgok, nagyon fontos, hogy mindig jusson rá idő.
- Gyerekbarát programok és szállások: Például a lányunk imádja a járműveket, így egy buszozás vagy kompozás már önmagában is élmény neki. Egy focipályán vagy játszótéren is jól érzi magát, nem mindig, sőt egyáltalán nem a látványosságok a fontosak.
- Feldolgozás: Az utazás nem ér véget, amikor hazaérünk. Fontos, hogy a gyerek időt kapjon az élmények feldolgozására. Ez lehet játékokon, képeken keresztül, vagy akár újraélve az utazás bizonyos pillanatait. Például Erdélyben Székelykapukat kerestünk, és most itthon is gyakran játsszuk ezt.
Lehet, hogy a kicsi később nem fog mindenre emlékezni, de az érzések, élmények megmaradnak és hozzájárulnak a család közös emlékeihez, a szülőknek is új perspektívákat nyitva.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Trump karácsonyi portréjától lehidalsz - Melania Trump megmutatta...
Decemberben is 22 fok, nyugalom: Európa idilli szigete, ahol nincs...
Rengeteg hó hullik a legszebb téli városban, amely itt van a...
A világ legnagyobb termálfürdője nincs messze Magyarországtól:...
Pszichológusok szerint ez a tengerparti falu hangulatjavító -...
