Mediterrán hangulat, mesebeli tengerparti strandok, különleges gasztronómia – ez mind elmondható Barcelonáról, ami érthető módon sokak kedvenc úti célja. De van egy ember, aki nélkül elképzelhetetlen lenne a mai nagyvárosról kialakított kép és ő nem más, mint az ország leghíresebb építésze, Antoni Gaudí, akinek az épületei egyszerre zavarba ejtőek, monumentálisak, felfoghatatlanul kreatívak és persze szerves részei az ország kultúrájának. Lássuk, mit érdemes tudni Gaudí épületeiről és hova érdemes mindenképpen elutazni, ha szeretnénk jobban megismerni az építész munkásságát.
Sagrada Família, Szent Család-templom, Barcelona
Nem túlzás azt állítani, hogy a templom nem csak a katalán főváros, de egész Spanyolország jelképévé vált az évek során: évente közel két és fél-hárommillió ember vált jegyet az egyébként Gaudí főművének számító épületbe.
A templom története 1882-re nyúlik vissza, ekkor tették le az első követ, azzal a céllal, hogy egy olyan szakrális helyet hozzanak létre, ahol a szegények és a gazdagok együtt gyakorolhassák a vallásukat. Gaudí egy évvel később, 1883-ban vette át a templom építésének és tervezésének felügyeletét és
élete végéig, közel negyven éven át megszállottként, igazi fanatikusként dolgozott rajta.
Gaudí tervei szerint összesen 18 torony magasodik majd Barcelona fölé, ebből eddig mindössze 9 épült meg – és talán épp ez a fajta befejezetlenség, végtelenség érzés, ami olyannyira különlegessé teszi a Sagrada Famíliát.
Az elmondások szerint Gaudí egyetlen pillanatra sem volt elégedett az épülettel, épp ezért,
szinte napról-napra változtatott a tervein, újragondolta, átalakította, kiegészítette azt, többször hangsúlyozva, hogy a „megrendelőmnek nem sürgős”.
A nyughatatlan, megállíthatatlanul ambiciózus Gaudí jól tudta, hogy az életében nem fog megépülni a templom – ahol egyébként őt magát is örök nyugalomra helyezték -, arra viszont talán ő sem számított, hogy ennyire elhúzódik majd az építkezés.
A szakértők szerint ez több szerencsétlen véletlen egybeesésének köszönhető, a mostani tervek szerint Gaudí halálának századik évfordulójára, 2026-ra fejeződnek be az építkezések az UNESCO által a világörökség részének nyilvánított épületben.
Güell park, Barcelona
A tizenhét hektáron elterülő park nem csupán a külföldi turisták egyik kedvenc helye Barcelonában, a helyiek is legalább annyira imádják a Gaudí örökségét tökéletesen megmutató területet. A park 1900-tól 1914-ig, tizennégy éven keresztül épült és nyerte el – megközelítőleg – azt a formáját, ahogy ma is ismerjük. Érdekesség, hogy a megrendelő, Eusebi Güel, aki Gaudí egyik legjobb barátja is volt,
egyáltalán nem abban gondolkodott, hogy parkot alakítsanak ki: egy luxusépületekkel beépített lakónegyedet szerettek volna létrehozni Barcelonában.
Mivel azonban meglehetősen kívül esett a város központjától és Gaudí meseszerű épületei nem is nyerték el az akkori közönség tetszését, végül a tervezett hatvan villából mindössze kettő épült meg – ráadásul az egyikbe később épp maga az építész költözött be.
Az 1926-ban közparkként átadott terület egyébként tökéletes lenyomata Gaudí művészetének: minden kiszámíthatatlan, meglepő, sehol egy egyenes vonal, éppen olyan, mintha az Alice Csodaországban elevenedett volna meg Barcelona egy részén. A természet ihlette szobrokat, épületeket díszítő mozaikdarabok pedig úgy teszik színessé az egész parkot, hogy közben egyáltalán nem vonják el a figyelmet a növényzetről és a lenyűgöző barcelonai látképről.
Casa Batlló
Barcelona, Eixample kerületében, a Passeig de Grácia 43. alatt található lakóépület Gaudí egyedülálló alkotása, hiszen egyrészt egy teljesen hétköznapi és praktikus funkciót hivatott ellátni, másrészt viszont –talán minden általa tervezett épületnél jobban – érződik rajta az építész kreativitása, hihetetlen fantáziája és meglepő módon az is, hogy mennyire vonzódott a sötét, misztikus helyekhez egyaránt. A Csontok házának nevezett épület önmagában egyébként nem is Gaudí alkotása – a ház ugyanott állt az 1870-as évektől kezdve, a katalán zseninek az újonnan kialakított balkonokat, a belső tereket és a tetőszerkezetet köszönhetjük.
Az 1904 és 1906 között átépített Casa Batllón látszanak a csak Gaudíra jellemző, összetéveszthetetlen motívumok: a görbe vonalak, a mozaikok és a játékosság.
Ám, ellentétben a művész legtöbb munkájával, a Csontok háza egyáltalán nem árasztja magából az életigenlést, az örömöt, a felszabadultságot: mindössze a tetőablakokon beszűrődő napfény az, ami a természetes fényt szolgáltatja az épületben, így inkább olyan, mintha egy hűvös, kiszámíthatatlan és veszélyes elvarázsolt kastélyban járnánk.
Minden idők egyik legismertebb festőművésze, Salvador Dalí is elismerően beszélt az épületről és azt mondta, kívülről pont olyan, mintha egy sötét éjszakán a tenger hullámzását nézné.
