Tragikus szerelmek varázslatos díszletei: két északolasz város napos hétvégékre
Élet Sója
Város a tragédia mögött, Verona
„Két nagy család élt a szép Veronába,
Ez lesz a szín, utunk ide vezet.”
(William Shakespeare: Romeo és Júlia)
Szerintem ez mondat a legrégebbi PR-mondat. Ma már aligha lepődünk meg azon, amikor sorra kerülnek elénk a Netflix és hasonló szolgáltatók oldalain az olyan filmek, amelyek egy valós, elképesztő tengerparti városban, varázslatos természeti tájon játszódnak és ezzel felkerülnek millió turista bakancslistájára. Ez a cél, legtöbbször maguk a helyek lobbiznak azért, hogy egy-egy film díszletei lehessenek és ezzel fellendítsék az érdeklődést saját maguk iránt.
Tucatnyi olyan helyet tudna bárki említeni a saját életéből is, ahová egy-egy irodalmi vagy filmes élmény miatt látogatott el.
Elárulom, hogy az első ilyen élményem a siklósi vár volt, ahová a Tenkes kapitánya című film miatt vittek el a szüleim. A másodikra nem emlékszem, de azt tudom, hogy Veronát is a Romeo és Júlia miatt tűztem a „megnézendő úti célok” listámra.
Ott azonban jött a meglepetés, mert a város szépségét nem Júlia erkélye, Romeo háza és Shakespeare mester bámulatos mondatainak csilingelése adta, hanem az az észak-itáliai sárm, amelyet sokan ismerünk.
A veronai sárm
Volt egy pont, amikor Rómát járva úgy éreztem, hogy most elég az ókori kövekből, lépjünk egy korral tovább. Ekkor jöttek azok a római városrészek, ahol a középkori polgárok színes lakóházai körbefogtak egy szemet gyönyörködtető reneszánsz kutat, körülötte asztaloknál sármos olaszok kávéztak, fagyizó fiatalokat bámulva. Senki nem sietett sehová, mindenkinek volt ideje a színekre, az illatokra, az ízekre és a hangokra.
Éppen ugyanezt éreztem Veronában lépten-nyomon. A Piazza dei Signorin Dante gondolkodott, az eldugott Piazzetta Scala terecskén jólesett egy pohár Valpolicella, az az egykori amfiteátrumban a kövek már nem a véres ókori események, hanem az operák hangját verték vissza, a Santa Maria Matricolare templom kiragadott a városi zajból, míg a másik híres templomban Chiesa di Sant’Anastasia szenteltvíztartót cipelő márványfigurái késztettek megállásra. Alig vártam, hogy láthassam a Giardino Giustit, az egykori gyapjúfestő műhelyek helyén kialakított bámulatos reneszánsz kertet és az oda vezető úton bepillantsak a hétköznapi veronai utcákba.
Fagyiztam, amíg a férjem felmászott a kilátásért a Torre dei Lamberti toronyba. Majd együtt tettünk egy nagy sétát az Adige folyó partján, míg végül a Ponte Pietra híd közelében elfogyasztottuk a híres veronai rizottót.
Színek, ízek, illatok és hangok mindenhol, amolyan északolasz módra.
Erkélyjelenet nélkül azért ne menjünk haza
A turistamágnesként, de a világ legnagyobb átveréseként is emlegetik Júlia erkélyét Veronában. Én azért elmentem, megnéztem és még a nevünket is otthagytuk a szerelmesek falán a férjemmel. Mindeközben tudom, hogy Shakespeare teremtette Romeót és Júliát Verona számára, közel sem Verona teremtette őket. A város csupán örömmel vette, hogy a már a középkorban híressé lett történet náluk játszódik. Nem volt meg Júlia háza? Kerestek egyet! Bár már maga Charles Dickens is csodálkozott rajta, hogy miért éppen egy koszos fogadóban lakott volna Júlia!? Nem volt erkély? Építettek egyet! S ma már akár az egykori Capuletek családi otthonának berendezéseit is megnézhetjük.
A szerelmi történet alapja egy itáliai novella, amely Friuliban született, egy elvesztett szerelem s elvesztett egészség kapcsán, a nemes Luigi Da Porto, katona és irodalmár tollából. A két család viszályáról is vitatkoznak a tudósok és a veronaiak, de abban biztosak lehetünk, hogy a családi viszályok abban a korban Veronában nem voltak ritkák. Nagy kereskedők éltek itt, akik bizony versengtek egymással, ez jól látszik a város épületein is.
De mindez nem számít akkor, amikor Veronában vagy. Odamész és az számít, amit az egész történet Shakespeare-től az erkélyig kivált belőled. Gondolatokat a szerelemről.
Júlia erkélye után megnéztem Romeo, azaz az állítólagos veronai Romeo családjának, a Montague-k (Montecchik) házát is, ahol már nincsenek tömegek, ahol nincs múzeum, nincs szobor, nincs fal nevekkel és még leveleket sem lehet otthagyni, hogy azután a direkt erre a célra létrehozott veronai hivatal majd válaszoljon. Mégis jólesett, mert közben a szűk veronai utcák, a csinos terek, az északolasz hangulat velem tartott, keretet adott a szerelmes gondolatoknak.
Így juthatsz el Veronába: Budapestről Velencébe és Milánóba rendszeresen közlekednek repülőjáratok, Velence, Milánó és Verona között pedig kiváló a vonatközlekedés.
Ilyen árak vannak Veronában: A páratlan olasz kávé 1,5 euró. Egy veronai rizottó a folyóparton 15 euró, egy fagyi a Borsari kapu környékén 3 euró.
Bora és a szerelem – Trieszt születése
Létezik egy legenda, miszerint a szél istene, Eolo (a görög mitológiában fellelhető szelek urának, Aiolosznak valóban van egy Aeolo nevű gyermeke) családjával a mai Trieszt környékén járt, amikor lánya, Bora beleszeretett egy nem isteni származású férfiba. Az apa haragjában viharos szélben elpusztította lánya szerelmét. Borát az anyatermészet azzal vigasztalta meg, hogy szerelme véréből létrehozta a sommacco (cserző szumák) fát vörös levelekkel, valamint épített kagylóból egy kis dombot, amelyen később város kelt életre. Ez a város ma Trieszt. A legenda szerint az apa később megbánta tettét, és megengedte lányának, Borának, hogy minden évben visszatérjen Trieszt környékére és végigsöpörjön a városon úgy, ahogy a szenvedélyes szerelem rajta átviharzott.
Csodálatos keletkezéstörténet ez Trieszt városa kapcsán, már csak azért is, hogy a látogató, ha éppen elkapja a Bora szelet, ne haragudjon rá teljes szívéből, hanem bocsássa meg a szerelmes Bora hevességét.
Nyár közepén jártam az olasz tengerparti városban, amikor Borának se híre, se hamva nem volt. És a szerelemnek? Azt hiszem, az felizzott a város és köztem.
Budapest és Bécs nyaralni megy
A történelmi múlt látványosan van jelen ebben a tengerparti városban, alig léptem párat a belvárosban, megérintett az Osztrák–Magyar Monarchia békebeli hangulata.
Az utcákat uraló paloták akár Budapesten is lehetnének (ilyen szépen felújítva), bécsi testvéreikkel ellentétben azonban tükröznek némi mediterrán lazaságot. A homokszínű épületek ölelte terek sokkal tágasabbak, kimértebbek, mint ahogy azt Veronában tapasztalhattam.
A Canal Grande di Trieste ugyan csak egyetlen, amely a közeli Velencét idézi, mégis, az útját álló Sant’Antonio Taumaturgo templommal hamisíthatatlanul odavarázsolja a lagúnák városát egyetlen pillanatra.
Ahogy az épületek, úgy az üzletek is ötvözik a bécsi eleganciát, a pesti kreativitást és az olasz sármot. Érezhetően eleget szeretne tenni a város mindenkinek, aki a környékről jön. Lehet az olasz, osztrák, magyar, szlovén, horvát vagy lehet katolikus, szerb ortodox vagy éppen zsidó.
Miközben a Via Francesco utcán le, majd a Viale XX Settembrén visszafelé sétáltam, az az érzésem támadt, mintha egy birodalom valamennyi népét kiszolgáló nyaralóvárosban járnék.
A nem katolikus hívőknek ott a szerb ortodox Szent Spyridon-templom, a zsidóknak a Zsinagóga. A csokoládéért rajongókat a La Bomboniera, az 1836-ban alapított osztrák–magyar édességek üzlete a Via Trenta Ottobrén, a kávéhívőket az 1914-ben megnyitott San Marco kávéház és az Illy kávé története várja. A James Joyce-rajongóknak ott a Pirona cukrászda, az erődmániásoknak a Castello di San Giusto erőd, a költészet iránt érdeklődőknek a Rilke-ösvény, ahogy a kilátásokért lelkendezőknek a Strada Napoleonica.
A hűsölő nagyurak megmártózhatnak a tengerben, a titkos találkákra vágyó hölgyek pedig megbújhatnak a Miramare-kastély parkjában.
Miramare, egy tragikus sorsú Habsburg álma
Apropó, Miramare, a kissé merev, eklektikus formájú kastélyt a mediterrán hangulatú háttér (vagy inkább előtér) pont annyira lazítja fel, amitől páratlanná válik. Hála ezért Carl Junker építésznek és megbízójának, Ferdinánd Miksa főhercegnek.
Mindig is irigyeltem azokat a főhercegeket, akik másodszülöttként élvezhették egy uralkodó család hatalmát és gazdagságát, már ha képesek voltak megemészteni, hogy a trón és az uralkodás csöppet sem könnyű hivatása helyett egy szabadabb életet kaptak. Ferdinánd Miksa, Ferenc József császár öccse jól ismerte Trieszt városát, s a haditengerészet főparancsnokaként lehetősége volt hajóról is szemügyre venni azt a sziklaszirtet, amelyre később felépítette a Miramare-kastélyt.
Jól látta a tengerről, hogy a kopár sziklaszirten alig van növényzet, és úgy gondolta, hogy ő megváltoztatja ezt a tényt. Földet hozatott, osztrák földet, kertészeket, növényeket a világ különböző pontjáról. S persze egy feleséget a belga királyi családból, akivel otthont teremtettek itt. Azután mégis megcsapta az uralkodás szele, és többé nem élvezhette a finom tengeri levegőt, a növények zöldjét, a kastélyát, ahol természet és a művészet, a mediterrán illatok és a szigorú európai formák tökéletes szintézise valósul meg. Ferdinánd Miksa aligha láthatta a saját kertjét ilyen szépnek, mint én azon a meleg nyári napon, hiszen fiatalon kivégezték Mexikóban, az uralkodói vágyak egyik mellékhatásaként.
Örülök, hogy ma múzeumként a kastély is látogatható, a földszinten bekúszó tenger színével, a csodás vörös szalonnal és utolsó lakói viszonylag modern bútoraival. Ismét egy kastély, amelyet Sisi császárné is szívesen látogatott, hasonlóan egy másik kedves osztrák rokon, a kövér Luigi mallorcai birtokához, amelyről az Élet sója blogon írtam élménybeszámolót.
Így juthatsz el Triesztbe: Budapestről Triesztbe rendszeresen közlekednek repülőjáratok, Szlovénián keresztül Trieszt autóval is csupán öt és fél óra és a Flixbus is kínál járatokat a kikötővárosba.
Ilyen árak vannak Triesztben: A páratlan olasz kávé a híres Caffè degli Specchinél 3,5 euró. Tengeri étkekkel zsúfolt étel a kikötő közelében 14 euró, egy szicíliai fagyi a Viale XX Settembre környékén 2,5 euró.
Ezek után úgy hiszem, sikerült meggyőznöm, hogy szánj rá egy-egy hétvégét ezekre az olasz városokra, már csak a tragikus szerelmek előtt leróható tisztelet miatt is.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Trump karácsonyi portréjától lehidalsz - Melania Trump megmutatta...
Decemberben is 22 fok, nyugalom: Európa idilli szigete, ahol nincs...
Rengeteg hó hullik a legszebb téli városban, amely itt van a...
A világ legnagyobb termálfürdője nincs messze Magyarországtól:...
Pszichológusok szerint ez a tengerparti falu hangulatjavító -...
