300 éve működik a világ legöregebb étterme: még ma is ugyanabban a kemencében sütnek
Madrid szívében, a nyüzsgő Plaza Mayor közelében áll egy különös épület, amely első pillantásra inkább régiségboltnak vagy könyvtárnak tűnik, mint étteremnek. Lakkozott faburkolatú homlokzata, régi plakátokkal és fényképekkel teli kirakata mögött azonban a gasztronómia történetének egyik legkülönlegesebb helyszíne rejtőzik.
A Sobrino de Botín 1725-ben nyitotta meg kapuit, és a Guinness Rekordok Könyve a világ legrégebbi, folyamatosan működő éttermeként tartja számon. Az étterem 2025-ben ünnepelte fennállásának 300. évfordulóját, és bár azóta rengeteget változott körülötte a világ, az épületben ma is szinte ugyanaz a hangulat fogadja a vendégeket, mint évszázadokkal ezelőtt.
A spanyol főváros egyik legkülönlegesebb vendéglátóhelyén nem csak a hagyományos kasztíliai konyhát ismerhetjük meg, hanem egy darabka élő történelmet is.
A világ legrégebbi étterme több mint 300 éve áll Madrid szívében. A Sobrino de Botín története a 18. század elejére nyúlik vissza, közvetlenül a spanyol örökösödési háborút követő időszakra. A vendéglátóhely történetét egy Jean Botín nevű francia szakácshoz és asztúriai származású feleségéhez kötik. A házaspár Madridba érkezve a királyi udvar közelében szeretett volna munkát találni, majd nevük összeforrt a Cuchilleros utcában kialakult vendéglátással. Az étterem mai neve magyarul annyit jelent, hogy Botín unokaöccse. Az elnevezés arra utal, hogy a vállalkozást később a család egyik unokaöccse vitte tovább.
Az épület története azonban még az étteremnél is régebbre nyúlik vissza. A ma is álló házról már 1590-ből fennmaradtak feljegyzések, amikor Madrid egyre fontosabb kereskedelmi és politikai központtá vált.
A vendéglő a következő évszázadok során szinte mindent átélt, amit a spanyol történelem tartogatott.
Működött a felvilágosodás idején, túlélte a napóleoni hadjáratokat, az 1808 és 1814 közötti spanyol függetlenségi háborút, majd a 20. században a polgárháborút és Franco diktatúráját is.
Az étterem 1725 óta ugyanazon a helyen működik, és több évszázados vendéglátói múltja dokumentált.
Mintha visszarepülnénk az időben: ilyen belülről a legendás étterem
A Sobrino de Botín Madrid történelmi központjában, az egykori Habsburg-negyedben található, és már a bejárata is különleges hangulatot áraszt.
Az üvegből és fából készült ajtón belépve fekete-fehér, sakktáblamintás padló fogadja a látogatókat. A négyszintes épületben szinte mindenhol sötét faburkolatok, bordó árnyalatok, régies bútorok és gazdagon díszített falak idézik a régi idők hangulatát. A mennyezeten vastag fagerendák húzódnak, a falakon különböző méretű festmények és régi fényképek sorakoznak, a polcokon pedig kerámiakancsók, porcelánok és más történelmi tárgyak kaptak helyet.
A hangulat egyszerre kissé zsúfolt és meghitt, mintha egy olyan vendéglőbe csöppennénk, ahol az elmúlt háromszáz évben senki sem akarta igazán megváltoztatni a berendezést.
Az épület egyik legkülönlegesebb része a boltíves, kőfalú pincehelyiség, ahol fehér abrosszal letakart asztalok és hagyományos faszékek között vacsorázhatnak a vendégek.
Az étterem az évszázadok során természetesen többször is átesett felújításokon és bővítéseken, a tulajdonosok azonban mindig arra törekedtek, hogy megőrizzék az épület eredeti karakterét. A vendéglátóhely hivatalos ismertetője szerint a változtatások elsősorban a növekvő vendégforgalom kiszolgálását szolgálták, az étterem jellegzetes megjelenése megmaradt.
Ugyanabban a 300 éves kemencében sütik a húsokat
A Sobrino de Botín legnagyobb büszkesége nem egy különleges bútor vagy festmény, hanem egy több mint háromszáz éves, fatüzelésű kemence.
A kemence 1725 óta szolgálja az éttermet, és ma is ebben készítik a vendéglő leghíresebb fogásait. A sütéshez tölgyfát használnak, a húsokat pedig lassan, hagyományos eljárással készítik el, hogy kívül ropogósak, belül pedig omlósak maradjanak.
Az étterem két legismertebb specialitása a ropogósra sült szopós malac és a kasztíliai módra készített sült bárány.
A történelmi vendéglőben naponta hatalmas mennyiségű étel készül. Egy, a 300 éves jubileum idején megjelent beszámoló szerint átlagosan körülbelül 60 egész malacot és 20 bárányt sütnek meg naponta.
Mennyibe kerül egy ebéd a világ legöregebb éttermében?
Bár a Sobrino de Botín világhírű vendéglátóhely, és a Guinness-rekordnak köszönhetően turisták ezrei keresik fel, az étlapon nem csak fancy luxusételek szerepelnek.
A hagyományos kasztíliai fogások mellett levesek, halételek, zöldséges fogások és különféle desszertek is rendelhetők.
A leghíresebb fogások árai a következők:
- Sült szopós malac: 32,50 euró, körülbelül 11 850 forint
- Kasztíliai sült bárány: 33 euró, körülbelül 12 000 forint
- Sült csirke zöldségekkel: 21 euró, körülbelül 7650 forint
- Madridi fokhagymaleves tojással és sonkával: 12,50 euró, körülbelül 4550 forint
- Házi karamellpuding tejszínhabbal: 7,50 euró, körülbelül 2750 forint
- Hagyományos rizspuding: 8 euró, körülbelül 2900 forint
A hely népszerűségét jól mutatja, hogy a beszámolók szerint naponta mintegy 800 vendéget szolgálnak ki. Aki tehát a világ legrégebbi éttermében szeretne ebédelni vagy vacsorázni, annak érdemes előre asztalt foglalnia.
Ernest Hemingway is rajongott érte, több regényben is megörökítették
A Sobrino de Botín nem csak a gasztronómia, hanem az irodalomtörténet szempontjából is különleges hely.
Az évszázadok során számos híres író és művész fordult meg az asztalainál, az étterem pedig több irodalmi alkotásban is felbukkant.
Benito Pérez Galdós spanyol író például a Fortunata y Jacinta és az Irgalom című művében is megemlítette, Ramón Gómez de la Serna írásaiban szintén szerepel, és María Dueñas regényeiben is feltűnik. Graham Greene brit író a Monsignor Quijote című regényében idézte meg a helyet, a mexikói Alfonso Reyes pedig különösen nagyra tartotta hagyományos konyháját.
A vendéglő egyik legismertebb rajongója azonban kétségkívül Ernest Hemingway volt.
Az amerikai író és újságíró annyira kedvelte a Botínt, hogy két művében is megemlítette: az 1926-ban megjelent Fiesta – A nap is felkel című regényében, valamint az 1932-es Halál délután című könyvében. Az előbbi történet végén a szereplők éppen a Botínban vacsoráznak. Hemingway külön kiemeli a sült malacot és a riojai bort, az éttermet pedig a világ legjobbjai között emlegeti.
A regénynek köszönhetően a Botín nem csak Madrid egyik legismertebb vendéglőjévé vált, hanem a Hemingway-rajongók számára is különleges zarándokhellyé.
Világsztárok és uralkodók is megfordultak az asztalainál
A világ legrégebbi éttermének vendéglistája legalább olyan figyelemre méltó, mint az épület története.
A Guinness World Records adatai szerint az elmúlt évtizedekben számos uralkodó, politikus, filmsztár és művész látogatta meg a madridi vendéglőt. Megfordult itt többek között a spanyol királyi család, Husszein jordán király, Pedro Almodóvar és Quentin Tarantino filmrendező, valamint Antonio Banderas, Michael Douglas, Catherine Zeta-Jones és Catherine Deneuve is.
Az egykori vendégek között szerepel Henry Kissinger, Tom Jones és Marcello Mastroianni neve is.
Sokan azonban nem pusztán a hírességek miatt keresik fel a Botínt. Az étterem legnagyobb vonzereje éppen abban rejlik, hogy három évszázad történelmét őrzi, miközben ma is ugyanazzal a céllal működik, mint a kezdetekkor: jóllakatni az asztalaihoz érkező vendégeket.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Hegymászók hagyták magára 20 éves társukat 2600 méteres...
Sosem látott termek nyílnak meg Bécs egyik legszebb palotájában:...
Hangszóróból ripakodtak rá a kéktúrázókra a Szajki-tavaknál...
Létezik egy sziget, ahol szinte mindenki rokon: hét családnév...
1747-ben kezdődött a "portugál Versailles" építése Lisszabon...
