A több mint 8000 méteres magasságban uralkodó hideg, az oxigénhiány és a nehezen járható terep miatt az Everest megmászása komoly kockázattal jár. A hegyen meghalt alpinisták holttestét nem minden esetben tudják lehozni, a mentőakciók pedig jelentős költséggel és veszéllyel járnak.
A legismertebb esetek közé tartozik a Green Boots néven emlegetett hegymászóé, akinek maradványai közel harminc évig voltak láthatók a hegy egyik útvonalán. A 2026-ban nyilvánosságra hozott információk szerint a holttest Dorje Morup indiai határőr-katonáé lehet, akinek hazaszállítására különleges mentőakciót terveznek.
Green Boots a neonzöld bakancsairól kapta a nevét
Dorje Morupnak a Green Boots, vagyis Zöld Bakancs becenevet cipője után adták, amelyek alapján a hegymászók könnyen felismerték a holttestét. A maradványok az Everest északi, Tibet felőli oldalán, mintegy 8500 méteres magasságban, egy sziklaüregben feküdtek – írja az Associated Press. Az északkeleti gerincen haladó hegymászók évtizedeken keresztül tájékozódási pontként használták ezt a helyet.
Morup az indiai Indo–Tibeti Határrendészeti Erő hatfős expedíciójának tagja volt 1996 májusában. A csapatot a csúcs közelében
a rossz időjárás állította meg: hárman visszafordultak, Morup és két társa azonban folytatta az emelkedést. Mindhárman életüket vesztették a hóviharban,
amely több expedíció nyolc hegymászójának halálát okozta.
A holttestet sokáig Tsewang Paljornak tulajdonították, aki szintén az expedíció tagja volt. Az indiai hatóságok 2026-ban már Dorje Morupot nevezték meg a maradványok feltételezett tulajdonosaként. A tervezett mentőakció célja a holttest kiemelése és Indiába szállítása – számolt be júniusban a Guardian.
A halálzónában a holttestek lehozása is életveszélyes
A hegymászók a 8000 méter feletti térséget halálzónának nevezik. Itt
a levegő oxigéntartalma a tengerszinten rendelkezésre álló mennyiség körülbelül harmada, a hideg és a szél pedig tovább növeli a szervezet terhelését.
A hegymászók gyorsan kimerülhetnek, miközben a mentőcsapatoknak ugyanezekkel a veszélyekkel kell szembenézniük.
A holttestek lehozásához tapasztalt magashegyi mászókra, speciális felszerelésre és megfelelő időjárásra van szükség. A fagyott maradványokat meredek, jeges terepen kell mozgatni, miközben a lavinaveszély, a viharok és az oxigénhiány a mentőket is fenyegetik. Helikopterrel ilyen magasságból nem lehet biztonságosan elszállítani a holttesteket, ezért a műveletek gyalogos leeresztést igényelnek.

Az indiai hatóságok 2026-ban megkezdték a magashegyi mentésben jártas szakemberek kiválasztását. A tervek szerint a művelet akár 40 napig is eltarthat, és a végrehajtáshoz kínai engedélyre is szükség van, mivel a holttest a hegy Tibethez tartozó oldalán található. A hazaszállítás tervezett határideje október volt, de a rendelkezésre álló beszámolók nem igazolják, hogy a művelet már befejeződött.
Más elhunyt hegymászók is tájékozódási ponttá váltak
A német
Hannelore Schmatz 1979-ben, az ereszkedés közben vesztette életét. Holtteste hosszú ideig látható volt az Everest nepáli oldalán, ezért a hegymászók „a német nőként” emlegették.
Később a természeti erők hatására eltűnt a korábban ismert helyéről.
Az amerikai Francys Arsentiev 1998-ban halt meg a hegyről való leereszkedés közben. Holtteste 2007-ig maradt látható, és a „Csipkerózsika” becenevet kapta. Maradványait később eltávolították a jól látható helyről.
A gleccserek olvadása régi maradványokat hoz felszínre
George Mallory brit hegymászó holttestét 1999-ben találták meg. Mallory 1924-ben tűnt el, amikor Andrew Comyn Irvine-nal együtt megpróbálta elérni a csúcsot.
Irvine holttestét azóta sem találták meg, de 2024 szeptemberében előkerült egy bakancs és egy zokni, amelyen az „A.C. Irvine” felirat szerepelt.
Több tonna hulladékot kell eltávolítani a hegyről
A gleccserek visszahúzódása nem csak a korábban jég alá került emberi maradványokat teheti láthatóvá: az expedíciók során hátrahagyott hulladék is egyre nagyobb mennyiségben kerül felszínre.
Az Everesten sátrak, kötelek, oxigénpalackok, csomagolóanyagok és emberi ürülék halmozódott fel az évtizedek során.
A nepáli kormány 2019-es tisztítási akciója során 10 386 kilogramm hulladékot gyűjtöttek össze, és négy hegymászó holttestét is lehozták a hegyről.
A műanyagok lassú lebomlása miatt a szennyezés hosszú távon terheli a hegy környezetét. A hulladék eltávolítása a magasabb táborokból különösen nehéz, mivel a terep, az időjárás és az oxigénhiány a takarítócsapatok munkáját is veszélyessé teszi.

