A Magas-Tátra évről évre turisták tömegeit vonzza Szlovákiába, a magasan fekvő menedékházak működtetéséhez azonban ma is nélkülözhetetlen egy különleges szállítási mód.
A hegység több pontján ugyanis sem autóút, sem felvonó nem áll rendelkezésre, ezért az élelmiszert, a felszereléseket és más szükséges árukat gyalog kell feljuttatni.
Ezt az embert próbáló feladatot végzik a hegyi teherhordók, akiket gyakran tátrai serpáknak neveznek.
Szlovák elnevezésük „nosič”. Míg a Tátra lengyel oldalán ma már járművekkel vagy teherfelvonókkal gondoskodnak a menedékházak utánpótlásáról, a teherhordás hagyománya elsősorban a szlovák oldalon maradt fenn.
A turizmussal együtt fejlődött önálló szakmává
A magas-tatra.info szerint az első dokumentált tátrai kirándulást 1565-ben rendezték, az első menedékházak építése azonban csak a 19. században kezdődött meg. A környékbeli települések lakói már korábban is kísértek expedíciókat, és azok felszerelését is ők szállították.
A teherhordás a turizmus fejlődésével párhuzamosan vált önálló, egységes szakmává. A munkára jelentkezőknek képzéseken és vizsgákon kellett bizonyítaniuk alkalmasságukat.
A Magyarországi Kárpát Egyesület 1873-as alapszabálya azt is pontosan meghatározta, mekkora terhet kell a hegyi vezetőknek külön díjazás nélkül vinniük.
Az előírás szerint 8 kilogrammos súlyig ingyenesen kellett szállítaniuk ügyfeleik csomagjait, 15 kilogrammnál nehezebb poggyászhoz azonban már külön hordárt kellett fogadni. Ez a munka idővel a környező falvakban élő férfiak egyik fontos megélhetési lehetőségévé vált.
Építőanyagokat és élelmiszert is felvittek a hegyre
A turizmus fellendülésével egyre több menedékház épült a Tátrában. Az építkezésekhez szükséges anyagokat és szerszámokat, később pedig az élelmiszereket is a hordárok juttatták fel a nehezen elérhető helyekre.
A hagyomány napjainkig fennmaradt: a Magas-Tátrában jelenleg hat menedékház ellátásában vesznek részt állandó és szezonálisan dolgozó teherhordók.
Akár kétezer méter fölé cipelik a rakományt
A tátrai serpák speciális, többnyire fából készült keretekhez erősítik a rakományt, majd a hátukon viszik fel a meredek hegyi ösvényeken.
Többek között a 2250 méteren fekvő Hunfalvy-völgyi menedékház, a 2015 méter magasan található Téry menedékház és az 1960 méteren álló Hosszú-tavi menedékház utánpótlásáról gondoskodnak.
Lefelé menet sem feltétlenül marad üres a keretük. A menedékházaktól hulladékot, kiürült göngyölegeket és más, már szükségtelenné vált felszereléseket szállítanak le.
A 60–80 kilogrammos rakomány megszokottnak számít
A teher tömege rendszerint 60 és 80 kilogramm között alakul. A kezdők általában kisebb, 40–50 kilogrammos rakománnyal vágnak neki az útnak, a tapasztalt hordárok azonban ennél lényegesen nagyobb súlyt is vállalhatnak.
A 100 kilogrammot meghaladó terhek még közöttük is ritkaságnak számítanak.
Az egyik legismertebb rekord Ladislav Kulanga legendás tátrai teherhordó nevéhez fűződik, aki 1993-ban 207,5 kilogrammos rakományt vitt fel az 1475 méteren található Zamkovszky menedékházhoz.
A munka télen sem feltétlenül szünetel. A hóval és jéggel borított útvonalakon különösen nehéz biztonságosan mozgatni a súlyos terheket, ezért jelentős tapasztalatra és a hegyi terep alapos ismeretére van szükség.

