A légiutas-kísérők kódnyelve: ezt jelentik az elsőre értelmetlennek tűnő szavak
A légiutas-kísérőknek saját titkos kódnyelvük van, amellyel észrevétlenül tudnak kommunikálni egymással a fedélzeten, mesélték a fedélzeti dolgozók a Mirrornak. A magasban nincs sok lehetőség hosszas beszélgetésekre, ezért rövid szavakból álló zsargont használnak, hogy a kollégák gyorsan megértsék egymást: nézzük, mit jelentenek a különböző kódszavak!
A légiutas-kísérők zárt világa
A tapasztalt stewardess, Sherry Martin Peters szerint a külvilág felé sugárzott mosolygós, profi megjelenés mögött egy teljesen más világ húzódik. A légiutas-kísérők saját szakmai zsargont használnak, az útjaikat nem napokban, hanem városnevekben mérik, és számukra természetes, hogy egyik nap New Yorkban ebédelnek, másnap Párizsban reggeliznek.
Az időzónák közti folyamatos mozgás miatt saját szokásokat alakítanak ki, hogy megtartsák az egyensúlyt.
Ha például valakit „Bob„-ként emlegetnek, az a „babe on board” angol kifejezés rövidítése, vagyis egy vonzó utasra vonatkozik. Ilyenkor akár az is előfordulhat, hogy a személyzet külön figyelmet fordít az illetőre, és apró kedvességekkel lepik meg – egyes esetekben még telefonszám is kerülhet az édességek mellé adott szalvétára. A „cheerio” elköszönés is lehet burkolt jelzés, ami titkos szimpátiára utal.

Más kódok is gyakran elhangzanak a fedélzeten: az angol „mermaid” (hableány) szó például olyan utasra utal, aki több ülést elfoglalva próbálja elriasztani a többieket. A „gate lice” (kapubolha) kifejezés azokra a türelmetlen utasokra vonatkozik, akik már jóval a beszállítás előtt feltorlódnak a kapunál, akadályozva a sor megfelelő haladását.
Léteznek komolyabb jelentésű kódok is: a „code 300” (300-as kód) vagy az „angel” (angyal) azt jelzi, hogy valaki elhunyt a fedélzeten, míg az „ABP” az „able-bodied passengers” (ép testű utasok) rövidítése, ami olyan fizikailag alkalmas utasokat jelöl, akik vészhelyzet esetén segíthetnek a személyzetnek.

