Tanárai örökké gúnyolták diszlexiája miatt - most példát mutatott akaratával

Simon Dánielnél másodikos korában diszlexiát és diszgráfiát diagnosztizáltak. Általános iskolában még sokan segítették, a gimnáziumban azonban már tanárai közül többen szándékosan hátráltatták. Még olyan óra is volt, amikor négy egyest is beszedett.

A diszlexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképességzavar. Fő tünete az olvasási képesség elmaradottsága az életkor, iskolázottság és intelligencia alapján elvárható szinttől. Problémát okozhat a betűk, szavak és számok felismerése, leírása, a leírt betűket felcserélhetik, vagy ellenkező irányban olvashatják. Wikipédia 

A diszgráfia jelentése: írászavar. A görög disz- és a graphia szavakból alkották, ahol a disz- jelentése “rosszul”, a graphia írás.

Hasonlóan a diszlexiához, óvodás korú gyerekeknél, akik nem tudnak még írni, itt is legfeljebb csak veszélyeztetettségről beszélhetünk. A diszgráfia esetében sem feltétlenül jelenik meg az összes tünet minden esetben és itt is előfordulhat, hogy mindkét fajtája egyszerre jelenik meg egy gyerek esetében. Ilyenkor megesik, hogy teljes írásképtelenséget okoz.

A diszgráfia megjelenhet önállóan is, vagy lehet a diszlexia írásbeli megnyilvánulása. Lehet a rossz mozgáskoordináció tünete is.

Wikipédia 

Most, diplomája átvételekor külön megköszönte ezeknek a pedagógusoknak, hogy ilyen sokra vitte tanulmányai során. Mióta minderről posztolt a Facebookon, szinte futótűzként terjedt bejegyzése – írja az Abcúg.hu.

Átvettem a diplomám.

Különösen nagy élmény volt ez diszlexiával, diszgráfiával együtt élő hallgatóként megszerezni. Külön köszönöm családomnak barátaimnak a támogatást, nélkülük egészen biztosan nem sikerült volna. Köszönöm általános iskolai környezetismeret tanáromnak aki soha nem hitt bennem, ezzel elindítva a pályán. Köszönöm azoknak középiskolai tanáraimnak is akik kinevettek és megszégyenítettek, “soha nem leszek arra képes mint más diákok”. Ezzel is szeretnék üzenni minden Saját Nevelési Igénnyel élő társamnak és családtagjaihoz.

Egyes tanárok, szülők szerint mi ténylegesen idióták vagyunk és az agyunk nem képes felfogni azt amit egy “átlagos” diáké. Mi sem állhat messzebb a valóságtól. Az SNI-s gyerekek nem degeneráltak, nem retardáltak, csak sajátos a tanulási igényük. Egyetemen már csak egy hallgató leszünk, olyan mint mindenki más. Sokszor el is felejtettem, hogy diszes vagyok. Ezáltal is mindenkit bíztatva a továbbtanulásra.

Kitartást!

Miután mindezt kitette a közösségi oldalára, egymást érték az üzenetek, és alig győzött válaszolni a kérdésekre. Pedig eleinte nem is volt nyilvános a posztja, csak ismerősei láthatták, de édesanyja kérésére publikussá tette mindenki számára. Ezek után a neki intézett kérdésekből nyilvánvalóvá vált, hogy a szülők és nagyszülők főként azokra a tanárokra panaszkodnak, akik inkább fogyatékosként kezelik az SNI (sajátos nevelési igényű) gyerekeket, mintsem orvosolják a problémát.

Dani rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül mire megszerezte a diplomáját, és mindenkit, aki hasonló cipőben jár mint ő, arra biztat, tűzzön ki maga elé egy állandó célt, mivel ha tudja merre halad, könnyebb az akadályok legyőzése is.

Mint elmondta, egész életében alig kapott pozitív visszaigazolást az iskolában,  inkább kegyelemkettesekkel találták meg. Már másodikosként kiderült, hogy neki az írás és az olvasás is gyengébben megy az átlagnál. Felcserélte a betűket, hadilábon állt a nyelvtani szabályokkal,  sok helyesírási hibát vétett az írott szövegben.

Hamarosan ezért kellett elkezdenie logopédushoz járnia, ahol fejlesztő gyakorlatokat végeztettek vele, egy adott módszer alapján. Minden nehézsége ellenére szeretett az általános iskolába járni, a pedagógusok és a diákok elfogadták őt. Egyetlen rossz élménye ahhoz a tanárhoz köthető, aki negyedikes-ötödikes korában kijelentette róla, hogy nem lesz belőle semmi.

Ez az egyetlen eset akkor még kivételesnek számított, a középiskolában azonban már több, ehhez hasonló élmény várt rá, ugyanis hatodikosként felvették Szeged egyik hatosztályos elitgimnáziumába. Ott sajnos a tanárok egy részét egyáltalán nem érdekelte a tanulási nehézsége, a számonkérések során így alig kapott könnyítéseket. Ráadásul a diszlexia rendszeresen inkább szitokszónak számított:

Amikor egy osztálytársam olvasott egy szöveget, és eltévesztett egy szót, a tanár elkezdett röhögni: ‘na mi van, diszeském?’ Pedig ő nem is volt diszes.

Az idő múltával Dániel jegyei egyre rosszabbak lettek, volt olyan óra, amikor négy egyest is kapott, mert a tanára szerint az egyesért is meg kellett dolgozniuk.  Igaz, hajlandó volt olyan tananyagot kérdezni tőle, amit könnyebben meg tudott tanulni kettesre.

Utólag tudta meg, de nyolcadikban sok tanára úgy gondolta, semmi keresnivalója az iskolában – viszont az osztályfőnöke végig kitartott mellette, és az osztálytársaival is remek közösséget alkottak.

Amikor egy tanár elkezdett viccelődni a diszlexiásokon és diszgráfiásokon, nem nevettek vele együtt. Érezték, hogy ez nincs rendben.

– idézte fel a múltat az Abcúg.hu-nak.

A közelgő érettségi előtt a bukástól tartott, de ehhez képest nem is hozott össze négyesnél rosszabbat:

Ennek két oka volt. Egyrészt magyarból, történelemből és angolból sem kellett írásbeliznem, helyette két tételt húztam a szóbelinél. Szóban ki tudtam teljesedni, töriből 89 százalékot kaptam, pedig korábban nem is volt hármasnál jobb jegyem. Másrészt, ami ebben az iskolában kettes volt, az máshol simán 3-as vagy 4-es lett volna.

16-17 évesen kezdte el érdekelni a földrajz, amit kedvenc tanára tanított, és az utolsó évben tudatosult benne, hogy egyetemi szinten akar ezzel foglalkozni.  Így aztán Dani a Szegedi Tudományegyetem földrajz szakára jelentkezett, ahová fel is vették. Az egyetemre már szívesebben bejárt, úgy érezte sokkal befogadóbb a környezet, mint a gimnáziumban. Még a hallgatói önkormányzatba is belépett.

Államvizsgájára ő másokkal ellentétben nem két hét, hanem egy hónap alatt készült fel, és ez után kérte az egyetemi évei alatt az egyetlen könnyítést: angol nyelvből nem kellett nyelvvizsgát tenni.

Ma már nem dühös korábbi tanáraira, inkább nem érti őket, miért cikizték, vagy viselkedtek vele kirekesztően. Most újabb kihívásra készül, egy magániskolában el akar végezni egy öt hónapos programozói képzést. Mint fogalmazott:

A földrajzon belül geoinformatikát végeztem, ezt szeretném ötvözni a programozással. Ez nekem való, mert ebben csakis logikus szabályrendszereket kell megtanulni.

Azon is gondolkozik, hogy felveszi a kapcsolatot diszes egyesületekkel, hátha a hasznát vennék. Ahogy elmondta, az azóta hatalmas nézettséget elért posztját azért írta, mert szeretne valamit visszaadni a közösségnek.