Önszántából mondott le életéről Cserháti Zsuzsa fogadott lánya állítása szerint

Cserháti Zsuzsa, a magyar könnyűzene egyik legjobb hangú énekesnője 15 évvel ezelőtt, 55 évesen hunyt el. „Fogadott lánya”, Fehér Adrienn mesélt a Borsnak utolsó éveiről, betegségéről.

A Turay Ida Színház színésznője 23 éves korában találkozott először példaképével, Cserhátival. Hamar összebarátkoztak.

„Nagyon közel kerültünk egymáshoz, éjszakákon át beszélgettünk, szakmáztunk. Még arra is megkértem, hogy tanítson meg énekelni, de azt mondta, hogy majd megtanulok, miután az élet megtaposott. Igaza volt. Nagyon bölcs, jó humorú, ironikus ember volt, akinek le nem fagyott a mosoly az arcáról. Mindeközben azonban belül tipródott, őrlődött. Rengeteg sérelme volt, marcangolta magát, amiért annak idején parkolópályára tették” – emlékezett vissza a színésznő.

Az elején csak lehangolt volt, ami aztán depresszióba fordult. Ehhez hozzájárult válása, majd első férjének későbbi halála. Ő maga cukor- és pajzsmirigybeteg lett, hormonzavarai miatt meghízott.

„Fixa ideája volt, hogy a túlsúlya miatt nem szeretik az emberek. Kórházról kórházra jártunk, rehabilitáción kezelték, de igazság szerint már nem akarta, hogy megmentsék. Nekem többször is kijelentette, tudja, hogy meghal, és ez ellen nem tudott tenni. Spirituális beállítottságú volt, érdekelte a megfoghatatlan, láthatatlan világ. Életének utolsó szakaszában ő már inkább abban élt. Teljesen el volt varázsolva, menni akart, meg akart halni. Önszántából mondott le az életéről, lelkileg felemésztette, és összenyomta az a teher, amit magával cipelt. Komplexusai voltak, magába zárkózott, nem fogadta el a segítséget. Emlékszem, születésnapján fel akartam köszönteni, de már nem tudtam, magára zárta az ajtót, nem engedett be, úgyhogy a lépcsőre tettem le az ajándékot, és reménykedtem a csodában, hogy egyszer a teljes valójában, régi pompájában visszatér közénk. De nem tért”

– mesélte a színésznő, aki hatalmas megtiszteltetésnek érzi, hogy a Hamu és gyémánt című életrajzi műben Cserhátit alakíthatja a Turay Ida Színházban.

„Ez a színdarab mindennapos lelki terápia számomra, valóságos élve boncolás, amelyhez a testemet, a lelkemet, a véremet adom. Szeretnék méltó emléket állítani neki, mert igazán megérdemli.”