’Nem lehet az ember mindig csoda’

Oszvald Marika Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, operetténekes, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1952. április 12-én született Budapesten.

Igazi operettcsaládból származik, így mondhatjuk, hogy egyenes volt az útja, bár gyerekkorában többféle sportot is űzött, toronyugrásban országos ifjúsági bajnok volt.

1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán.

1971–1972 között a Szegedi Nemzeti Színház, 1972-től napjainkig a Fővárosi Operettszínház elismert tagja.

Külföldön is rengeteg helyen fellépett, többek között Németországban, az USA-ban, Izraelben, Olaszországban, Franciaországban, Svájcban és Japánban is.

Fontosabb szerepei: A mosoly országa (Mi), Cigányszerelem (Zórika, Jolán), A víg özvegy (Valencienne, Olga), Luxemburg grófja (Juliette), Marica grófnő (Liza), Cirkuszhercegnő (Miss Mabel), Csárdáskirálynő (Stázi), A montmartre-i ibolya (Violetta), Mária főhadnagy (Panni); János vitéz (Iluska); Hegedűs a háztetőn (Hódel); Viktória (Lisa San), Bál a Savoyban (Daisy), A denevér (Adél), Mágnás Miska (Marcsa), Fiatalság, bolondság (Babszi), Leányvásár (Bessy), Csókos asszony (Hunyadiné), Dr. Bőregér (Ida), Mária főhadnagy (Panni).

Jelenleg is igen aktív, nem szereti a semmittevést, a wellnessezést utálja, nem az ő világa – mesélte a DTK: Elviszlek magammal című videóműsorban. Kikapcsolódásként is tesz-vesz, de még szívesen takarít is a gödöllői házában, ez jelenti számára a csodát.

Forrás: Wikipedia

Címlapfotó: MTI – Zih Zsolt