Megindító sorokkal búcsúzik budai törzshelye Tandori Dezsőtől

Szerdán elhunyt Tandori Dezső, aki nem messze lakott a Lánchíd Sörözőtől, ahova rendszerint reggelente tért be, mivel igazi korán kelő volt. A 80 évesen elhunyt költőre így emlékezik a Fő utcai étterem:

Lóversenyekről, Párizsról, vagy a guernsey fontról éppúgy tudtunk beszélgetni, mint a TOP10-ről a magyar irodalomban. A csúcson – Kosztolányi, József Attila, Pilinszky, Szép Ernő, Jékely Zoltán, Radnóti – időnként helyet cseréltek, attól függően, hogy ki milyen hangulatban volt aznap. Bármelyiktől fejből idézett több versszakot is, Jékelynél egyszer elsírta magát. Ezt a listát később aztán TOP20-ra bővítettük, hogy ő is benne lehessen. Én most áthelyezem az első tízbe.

A bejegyzés szerint az utóbbi időben már elmaradtak a reggeli beköszönések. “Nagyon csöndben, visszavonultan élt, rég láttam, mi is később nyitunk.”

Egyszer Sanyi és Jani, a két szobafestő a pultnál kávéztak, amikor Dezső bejött, leültette őket az ablak mellett egy asztalhoz, és felolvasta egy versét. De minden sort, gondolatot elmagyarázott. Tátott szájjal hallgattuk akik ott voltunk. Életem egyik legszebb tízperce volt. (…) Szevasz Dezső, jó utat, azért majd írj.