KERO reagált Verebes István kemény kritikájára - íme a nyílt levél

A fuhu.hu készített egy interjút Verebes Istvánnal, amelynek során KERO, vagyis Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház egykori művészeti vezetője is szóba került, akiről az utóbbi hónapokban főleg szakmai botrányai miatt hallhatunk. Verebess kemény kritikájára Kero nyílt levél formájában a Facebookon reagált.

Énvelem biztos, hogy nem ordítozott senki, illetve egyszer Kerényi Miklós Gábor, de őt a második mondatnál leállítottam. Nem is velem ordítozott, hanem a táncosokkal A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak című musical próbáján. Elkezdett üvöltözni, mondtam, hogy amíg én a színpadon vagyok, ezen a hangon nem beszélhet. De megint üvöltött, mondtam, ne üvöltsél, mert odamegyek és úgy pofon váglak, hogy kirepül a fogsorod. Erre azt mondta, hogy akkor szünet. Velem soha többé nem kiabált. Olyan volt velem, mintha az édesapja lettem volna. Csak addig van nagy pofájuk, amíg valaki azt nem mondja, hogy na most már elég

– fogalmazott Verebes István, aki szerint roppant szomorú, hogy a színházi szakmában általános gyakorlat a színészek megalázása, kiszolgáltottsága, “nem abúzussal, hanem az egész lényükben, az egész tevékenységükben”, gyakorlatilag úgy bánnak velük, “mint a kutyákkal”. Ezekről mindenki tud, mégsem beszél róla senki. Hozzátette: “ugyanilyen panasz van kiváló rendezőkre, egyébként Kerényi is kvalitásos, képességes ember, ezt én nem tagadom.”

Kerényi Miklós Gábor válaszát változtatás nélkül közöljük:

Nyílt levél Verebes Istvánnak

Kedves Pista!
Kicsit elszomorított az a durva kitétel, meg pár mondat, amit velem kapcsolatosan nyilatkoztál. Közben örültem, hogy szóba hoztad a „Bozzi úr” bemutatóját, hiszen nem mindennapi körülmények között kellett befejeznünk. Elszomorított, mert mind ez idáig úgy gondoltam felhőtlen kapcsolatot ápolunk és nem értem, hogyha ez nem teljesen így volt, miért nem beszélted meg velem soha.

Úgy hittem, hogy gond nélkül szimpatizálsz velem és elismered azt a munkát – a rendezőét és a színházvezetőét -, amit végzek, miközben én mindig tiszteltelek és szerettelek. Nemcsak azért, mert édesanyám Kéry Margit kedves növendéke voltál a Szinin és mert imádtam Szinetár Miklós rendezésében már akkor is zseniális Viktor alakításod. Hanem azért is, mert a humorod mögött rejlő keserű kritikai mag mindig lenyűgözött. Kilencvennél többször játszottad el a Bozzit, utána örömmel rendezted meg a Mágnás Miskát és később, 2014-ben a Cirkuszhercegnő megrendezésére is igent mondtál. Sőt, az átdolgozást kéz a kézben velem végezted és miközben szemtől szembe nekem csak dicséretet mondtál, számtalanszor ebédeltünk, kávéztunk együtt remek hangulatban – egészen 2017-ig.

Közben ugye az Operettszínház nemzeti intézmény lett, az operett hungarikum, számtalan művészünk nyert kitüntetést és sokak szerint – Te is többször mondtad – az ország egyik legsikeresebb színházává vált. Érdemes elolvasni Lőrinczy György 2014-es igazgatói pályázatát, hogyan nyilatkoznak erről és rólam az ajánlók és maga a pályázó. Felmerül a kérdés, ha nem lett volna kétségbevonhatatlan a tekintélyem, vajon hogyan vezethettem volna végig a színházat ezeken a rögös utakon?

Részletesen: igen, az eset 2001-ben történt, mikor Kalmár Péter rendező teljesen felelőtlenül 9 nappal bemutató előtt otthagyta az egyébként kaotikus állapotban lévő „Bozzi” produkciót és a szélsőségesen nehéz helyzetben meg kellett menteni a premiert. A történet első fele és a befejezés úgy történt, ahogy mondtad. Csak éppen a kettő között zajlott más. Valóban tiltakoztál mikor az ensemble erőtlen játékára felfokozott érzelmi állapotban reagáltam. Valóban megfagyott a levegő – én válaszoltam, Te is – és én azt mondtam: „Ezt a próbát én vezetem, úgy ahogy tudom. Aki akarja, hogy legyen bemutató, elfogadja, aki nem, elmehet. El lehet dönteni. Szünet.”

Szünet után mindenki visszajött. Vérbeli színházi emberként természetesen Te is – szó nélkül. Innentől kezdve mindenki még fokozottabb erővel dolgozott – és pont Te adtad erre a példát! Kérdezem: aki ismer, el tudja képzelni, hogy ebben a feszült helyzetben 2001-ben, amikor az egész színház létéről volt szó, visszafogottan vezettem volna a további próbákat, miközben a darabnak stílust és erőt kellett adni?

Mindezen túl az esettel többet foglalkozni nem szeretnék, végeredményben lehet olyan, hogy egy 17 évvel ezelőtti esemény egyes elemeire és szavaira másként emlékszünk.

Ám arra egyformán kell, hogy emlékezzünk, hogy a darab létrejöttéért az egész színház összefogott! A színészek, többek közt Rudolf Péter, Kézdy György, Szabó P. Szilveszter, a koreográfusok, Lőcsei Jenő, Duda Éva és Rogács László, a dramaturg rendezők Kállai István, Böhm György, az ensemble, a zenekar, a műszakisok Somfai Péter, Foczmann István mindenben segítettek, hogy én rendezőileg 9 nap alatt meg tudjam oldani a darabot. Ez az áldozatos munka vezetett oda, hogy a produkció végül a színház meghatározó sikere lett, ahelyett, hogy Kalmár Péter szándéka szerint, hangos botrányba torkollt volna.

Kedves Pista! Ezt az előadást, ami az egyik legfontosabb alapköve lett az Operettszínház 17 éves sikersorozatának, most itt újra hadd köszönjem meg Neked! Oroszlánrészed volt benne.