Ezek voltak Fernando Alonso leghorrorisztikusabb balesetei
Fernando Alonso Díaz spanyol autóversenyző 37 éve, 1981. július 29-én született Oviedóban. 2005 és 2006 Formula–1-es világbajnoka, egyben az eddigi harmadik legfiatalabb (Sebastian Vettel és Lewis Hamilton után) és egyetlen spanyol nemzetiségű Formula–1-es világbajnok. A 2018-as Le Mans-i 24 órás verseny győztese.
3 éves korában ült először gokartban, majd sorra aratta a győzelmeket először gokartban, majd a nagyobb szériákban. 2001-ben a Minardi csapattal került be a Forma 1-be, 2002-ben már a Renault tesztpilótája volt. 2005-ben és 2006-ban világbajnok lett a Renault-val. 2010-től 2014-ig az olasz Ferrari pilótája volt. 2015-től a McLaren-Hondánál versenyez. 2017. májusában részt vett a 101. Indy500-on. 2018-ban Nakajimával és Buemivel megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt.
“Az az elégedettség, ami néhány perc alatt eltölt, amikor világbajnok leszel, az örökléthez is elég.”
Alonso védőangyalának van munkája, jó néhány horrorbalesetet megúszott kisebb sérülésekkel.
„Azt hiszem, a sorstól az élethez kapott szerencseadagom egy részét már elhasználtam – ismerte el Alonso a 2016-os melbourn-i balesete után. – Volt már néhány súlyos incidensem, de a legkomolyabb balesetem mind közül a mostani. Köszönettel tartozom a szakembereknek, hogy ilyen biztonságos autókkal száguldozhatunk. Ugyanis ha nem dolgoznának jól, most nem lennék itt.”
Ekkor a mexikói Esteban Gutiérrezzel ütközött, a korlátnak csapódott, majd a levegőben megpördült.
„Az első becsapódásnál kicsit megijedtem, mert felrepültem a levegőbe, és csak remélhettem, hogy nem csapódom a falnak. Belülről úgy tűnt, lassabban történnek a dolgok, mint az a videofelvételen látszik. Nagyon vártam, hogy vége legyen, mert hol az eget, hol a földet láttam.”
“Mikor az autóm vezetem, totálisan szabadnak érzem magam ahhoz, hogy önmagam legyek és kifejezzem magam.”
Először 2003-ban az interlagosi Brazil Nagydíjon volt hatalmas balesete. Az ötvenharmadik körben az előtte haladó ausztrál Mark Webber Jaguarjával a korlátnak csapódott, s a kocsiról leszakadó egyik keréknek a spanyol versenyző teljes gázzal nekiment, majd a gumifalba száguldott. Az autóból kiszállt, de összerogyott. Szerencséjére komolyabb sérülés nélkül megúszta a balesetet, amely után leintették a futamot, így végül harmadik lett.
A 2004-es Monacói Nagydíjon az élen haladó csapattársával, Giancarlo Fisichellával próbálták lekörözni Ralf Schumachert, ez az olasz versenyzőnek sikerült, Alonsónak már nem. Az alagútban száguldva nekiütközött a szalagkorlátnak, letörtek a kerekei, s megpördült a pályán. Szerencséje volt, mert senki nem ütközött neki, így ép bőrrel vészelte át a karambolt.
“Inkább vagyok a nyolcadik helyen egy olyan csapattal, ahol ezer ember azt akarja, hogy a hetedik helyen végezzek, mint a harmadik helyen egy olyannal, amelyik a fordítottját akarja.”
A 2012-es Belga Nagydíjon a Renault-val induló Romain Grosjean rögtön a rajt után hátulról a sauberes Sergio Pérezbe hajtott, és a földtől elemelkedve összetörte Alonso Ferrariját. Csak centiken múlott, hogy riválisa kocsija nem az ő fejét találta el.
A 2015-ös versenyszezon előtt még tesztelés közben a barcelonai pályán elveszítette az uralmát az autója felett, és 150 kilométer/órás sebességgel a falnak vágódott. Máig nem tisztázódott, pontosan mi váltotta ki az ütközést, rosszullétről és áramütésről is pletykáltak, egyiket sem erősítette meg a McLaren-csapat.
