Kiemelt Hírek 2018. április 16.

"Én valahol még mindig gyermeknek gondolom magam”

Startlap Kiemelt Hírek 2018. április 16.
Schell Judit ma ünnepli 45. születésnapját.

Három gyereket nevel, tévésorozatot, filmet forgat, premierekre készül. Ritka, hogy nem kell hazarohannia próba és előadás között, és pont ráér, hogy kiüljön a Duna-partra. Két lábbal áll a földön, nem viselkedik dívaként:

„Ha mások úgy érzik, nem veszem magam olyan véresen komolyan, az csak onnan eredhet, hogy én valahol még mindig gyermeknek gondolom magam”– meséli Schell Judit, akivel a Nők Lapja egy előadás jelenetei között készített interjút tavaly ősszel. – „Hiába vannak nekem is gyerekeim, valójában soha nem éreztem azt, hogy na, eljött a pillanat, amikor már másképp látom a világot, és beköszöntött a felnőttkor.”

Schell Judit Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész 1973. április 16-án született Debrecenben.  A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1995-ben végezte el Kapás Dezső és Horvai István osztályában. A főiskola után a Radnóti Miklós Színház művészeként kezdte a pályát, ahol 8 évet töltött el. 2003-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött. 2012 óta a Thália Színház tagja. 2017. december 6-án bejelentették, hogy a Duna eurovíziós dalválasztó műsorának, A Dal 2018-nak lesz az egyik zsűritagja.

Nagyfiát elvált anyukaként nevelte, évekig szimbiózisban, amikor felbukkant életükben Schmied Zoltán, a színésznő jelenlegi párja, két kisebbik gyermekének édesapja. Ekkor megváltozott kapcsolatuk dinamikája és újra kellett pozícionálni szerepeiket a kiegészülő családban. Lackó azóta felnőtt fiatalember, saját érdeklődéssel, világgal.

Arról a kérdésről, hogy mi dönti el, milyen felnőtt lesz egy gyerekből, Schell Judit úgy vélekedik, hogy a közegünk, az otthontól kapott alap formál minket leginkább:

„Nekem nagyon jó gyermekkorom volt. Anyám a helyén kezelt minket, nem sztárolta túl a teljesítményeinket, elfogadta a gyengéinket. Szeretve voltunk, de nem túlajnározva.” – mondja a színésznő, majd hozzáteszi: „Jó gyerekkorom volt, miközben a két évvel idősebb nővérem nagyon megszenvedte a szüleim válását. Úgyhogy pontosítom a választ, a közeg formál minket, de végül úgy tűnik mégiscsak a személyiség a döntő.”

Judit egyébként könnyen felejt, az a típus, aki akár a rosszakarói nyakába is ugrik az utcán, merő szórakozottságból:

„Ha már el tudom felejteni, akkor az azt jelenti, hogy túl vagyok rajta, akkor meg minek fölhevíteni újra a mérget magamban?”

A Terápia c. sorozatban alakított karaktere azonban teljesen más személyiség, ami lehetőséget ad a színésznőnek arra, hogy ezzel a nagyon izgalmas karakterrel más arcait is megmutassa. Sokszor láthattuk őt már hasonló szerepekben:

„A színészek mindig szeretik, ha egy alakítás kapcsán kicsit lehet vájkálni magukban, kicsit megcincálja a lelküket.”

A teljes interjú Nők Lapja 2017/44. számában jelent meg.

Keresés az oldalon