Egy szegedi lánynak az ölében alakult át egy kérész - videó

“Kérészéletű” – mondja a magyar, hiszen a kérészek egy köztudottan rövid ideig élő rovarcsoportot takarnak. A hazánkban élő tiszavirág a legnagyobb méretű európai kérészfajok egyike, ami egykor a földrész nagyobb folyóiban sokfelé elterjedt volt, mára azonban a környezetszennyezés és a folyószabályozások miatt állományuk a legtöbb helyen kipusztult, de legalábbis drasztikusan megritkult. Jelenleg Európa legnagyobb egyedszámú populációi a Tiszán és egyes mellékfolyóin találhatók.

A tiszavirágzás, vagyis a tiszavirágok rajzása két hét alatt a Tisza teljes magyarországi szakaszán végighalad északi irányban. A nőstény tiszavirág lárváját a víz alatti agyag- és löszfalakba helyezi el, ahonnan több év fejlődés után a tiszavirágzás idején rajzanak ki az imágók (kifejlett állatok), illetve szubimágók.

Ennél a fajnál a hímek esetén beszélhetünk csak szubimágó állapotról, ami után egy vedléssel válhatnak ivarérett imágóvá. A két fázis nem olyan eltérő, csupán a szárnyak áttetszősége és az ivarszervek fejlettsége különbözteti meg a szubimágókat az imágóktól. Ezt a pillanatot volt szerencséje Mariannak közvetlen közelről végignéznie Szegeden, ugyanis egy tiszavirág pont az ölében landolt, majd úgy döntött, ez éppen megfelelő hely lesz a vedlésre.

A tiszavirágzás a különböző környezeti paramétereknek és a lárvák belső órájának köszönhetően igen szinkronizált, a rovarok kora hajnaltól kezdve szinte teljesen egyszerre kezdenek a felszínre úszni. Az imgók a nászrepülésük, vagyis a folyó feletti tömeges rajzás során párzanak. A nász után a nőstények még gyorsan a vízbe pottyantják petéiket, majd 2-3 órán belül, legkésőbb estig mindannyian elpusztulnak. Többségük a vízbe esik, s ez a vízen sodródó halott rovartömeg úgy néz ki messziről, mintha virágokkal volna tele a folyó felszíne.

Forrás: Farkas János: Állatrendszertani gyakorlatok