Egy fiatal pécsi polgárőr barátságának köszönhetően a hajléktalan János újra otthonra lelt

Az 52 éves János szülei halála óta hajléktalan: a pécsi férfit ekkor tették az utcára az önkormányzati lakásból. Testvére is meghalt, a feleségétől elvált, egyetlen lánya pedig nem tudja apját anyagilag támogatni, de a férfi amúgy sem fogadná el a segítségét. János eleinte egy garázst bérelt és alkalmi munkákból élt, de miután a keresete megszűnt, a garázst se tudta fizetni, így hajléktalanná vált – írja az Abcúg.

Esős időben mindig fóliát tettünk magunkra, a barátom mindig szárazon kelt fel, én mindig vizesen, valahogy mindig lerugdostam magamról

– meséli a férfi, aki barátjával, Józsival közösen végül úgy döntött, hogy felépítenek egy viskót a panelházak tövében álló garázssor oldalába. Bútorlapokból és ajtókból, több réteg fóliával el is készült a ház, ahol tavaly augusztusig békében éltek, a szomszédok is szerették őket. Ekkor azonban a házikót – ami korábban öt éven keresztül senkit sem zavar – elbontatták a közterületfenntartók.

Józsi lebetegedett, és az anyjához költözött, egyedül hagyva Jánost. “Reggel nyolc órára jöttek, délben már a konténerben volt az egész bódé” – meséli János. Nem sokkal azelőtt, hogy lebontották János otthonát, a férfi megismerkedett a 21 éves Balázzsal, aki polgárőrként dolgozik, és gyorsan összebarátkoztak.

János egy barátságos ember, sosem volt mogorva, akárhányszor odamentem hozzá, sosem volt berúgva, jó érzés volt meglátogatni őt, a viskóját is tisztán tartotta. (…) Amikor János mondta, hogy lebontják a viskót, olyan volt, mintha késsel szurkálták volna a mellkasom, próbáltam neki valamilyen megoldást találni

– mondja Balázs. A fiatal fiú a Facebookon próbált segítséget találni a nagy projekthez, ahol egy kisebb tömeg jelentkezett lelkesen, majd végül nagyjából 10 olyan ember maradt, akik elkötelezetten támogatják János sorsát. A legnagyobb segítséget az a férfi nyújtotta, aki felajánlotta picurka présházát a Nagyárpád feletti szőlőhegy tetején. A házhoz lakószoba, konyha és kert tartozik, no meg egy cica, és Jánosnak a lakhatásért cserébe csak az udvart kell rendben tartania, illetve a villanyszámlát fizetnie.

Azt nehezen szokta meg, hogy a telek a belvárostól mintegy óra sétára van, de Balázs már egy biciklit is szerzett neki, így sokkal gyorsabban közlekedhet majd. Sőt, Jánosnak újra van munkája: közmunkásként a pécsi belváros utcáit takarítja, és a hónap végén megkapja 55 ezer forintos fizetését. Mint mondja, el se hiszi, hogy ekkora összeget fog kapni, hiszen nagyon reg volt ennyi pénz a kezében, azt sem tudja, mire fogja költeni.