Csuja Imre: Ha beérek a színházba, akkor már csak a röpülés van

Az Üvegtigris Csokija, A mi kis falunk polgármestere, a Valami Amerika Balája vagy A rém rendes család Al Bundyjának magyar hangja. Abszolút közönségkedvenc lett ezekben a szerepekben a ma 58 éves Csuja Imre.

Már gyerekkorában elindult a színjátszás felé.

„A nagyanyám ötéves koromtól tanított nekem verseket, és ez úgy lerakódott bennem, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra – belém nevelte a versek, és ezen keresztül a színjátszás szeretetét. Később sokat szavaltam ünnepségeken, aztán jöttek az amatőr színpadok és ezzel az első szárnypróbálgatások. Sok ügyes tanárral, népművelővel, amatőr rendezővel hozott össze a jó sors, ők mind segítettek abban, hogy tizenhét éves koromban már bátran ki merjem mondani: igen, színész szeretnék lenni, én ezzel szeretnék foglalkozni. Aztán tizenkilenc évesen, érettségi után felvételiztem a Színművészetire” – mesélte Csuja az Nlcafénak.

Persze szülei akaratával meg kellett küzdenie, ők tanárnak szánták.

„A szüleim azt szerették volna, hogy tanár legyek, de én akkor már eltökéltem, hogy színésznek állok. Elmentem Debrecenbe, a Kossuth Lajos Tudományegyetemre felvételizni; tudtam, hogy oda úgysem fognak fölvenni, mert ahhoz kevés a tudásom, de mondom, ha már lúd, legyen kövér, rúgjanak ki jó alaposan. A szóbelin meg is kérdezték tőlem, hogy „Mit akar maga itt, fiatalember?”. Mondom, „Ne haragudjanak, én már megyek is, nem rabolom az idejüket. Színész akarok lenni, de a szüleim ragaszkodnak hozzá, hogy tanárnak adjanak, tudtam, hogy innen úgyis kidobnak, azért jelentkeztem ide.” Mire felhúzták a szemöldöküket. „Igen? Akkor mondjon már egy verset!”. Rögtönöztem nekik egy huszonöt perces előadóestet, ők meg hátradőltek, nézték, és kurvára örültek, hogy van egy lyukasórájuk; a végén még meg is dicsértek, hogy egész jó voltam. Aztán utamra engedtek: „Hát akkor sok sikert kívánunk, és adja isten, hogy fölvegyék magát!” Föl is vettek rögtön.”

1984-ben végzett a főiskolán, ezután a Pécsi Nemzeti Színházhoz került, majd a debreceni Csokonai Színház, később az egri Gárdonyi Géza Színház és az Arany János Színház tagja lett. 10 év szabadúszás után az Örkény István Színházhoz szerződött.

Rengeteg színdarabban játszott és játszik a mai napig, a 90 filmszerepéből is jól ismerhetjük sajátos stílusát, hangszínét pedig a több mint 800 szinkronszerepében kölcsönözte külföldi színésztársainak.

„Harmincnégy éve játszom, most számoltuk ki. Hosszú idő, de belefásulni – azt nekem nem lehet. Persze, van, hogy nehéz elindulni a színházba, mert fáradt meg nyűgös az ember, de ha beértem, akkor már csak a röpülés van. Valószínűleg azért, mert a szakmám a hobbim is egyben, a nap minden percében színész vagyok.”

„Mind ugyanolyan kedves: a színház, a mozi, a rádió, a pódium – így ez az egész. Egyik jobb, mint a másik. Nagyon szeretem a filmezést, a színházat és az összes társművészetet, legyen az szinkron, egy dal vagy versmondás. Azt hiszem, nekem teljes a színészi életem, egy rossz szavam sem lehet.”