Csirág, dalkedli, harcsó: nagyanyáink receptjei újragondolva
A XIX. század végi szakácskönyveket böngészve, olyan fura nevű ételekre bukkanhatunk, mint például a csirág, a harcsó vagy a dalkedli.
Manapság igen ritka az, ha valaki tudja: eszik-e vagy isszák ezeket a dolgokat.
Csirág, vagyis spárga
A csirág nem más, mint a kora nyári, zsengén zöld, „új” ételek egyik szupersztárja, a spárga régi magyar neve. A legtöbb korabeli szakácskönyvben, csakúgy, mint Kazinczynál, Jókainál, Krúdynál, vagy Mikszáthnál is gyakran használt megnevezés. Leginkább levest, salátát, és húsok mellé különféle köreteket készítettek belőle egykoron és ma is. A spárga rendkívüli tisztító hatással bíró, C-vitaminban gazdag, egészséges táplálék, melyet vétek nem ismerni, mellyel vétek nem élni.
Harcsó, a marhahús
A harcsó nem más, mint a tradicionális grúz marhahús leves, melyet marhaszegyből, paradicsomos savanyú szilvaszószból, és őrölt dióból készítenek. Sokféle elkészítési módozata is ismert, melyek leginkább régióról régióra változnak. Hagyományosan frissen vágott koriander zölddel tálalják.
Dalkedli
Végül, de nem utolsósorban a dalkedli, vagy tarkedli, esetleg talkedliként, sőt cseh pimasz néven is ismert ételkülönlegességet a legtöbben cseh fánkként ismerik. Alapjában véve egy lágy, édes kelt tésztáról van szó, melyet egy különleges sütő edényben, a talkedli sütőben sütnek aranysárgára, majd kettő közé baracklekvárt kennek, és jó étvágyat kívánnak hozzá, hiszen abbahagyni alig lehet.
