Cáfolja a szakszervezeti vezető Orbánt

Kordás László szerint sok minden nem úgy van, ahogy a miniszterelnök tálalja.

Szerző: Startlap

Forrás: startlap.hu | 2019-01-11 10:00

Kordás László MTI Fotó: Kovács Tamás

A miniszerelnök régóta megígért és a kiválasztott sajtóorgánumok számára ma megtartott sajtótájékoztatóján a rabszolgatörvényre vonatkozó kérdésre válaszolva a következőket mondta: „Tekintettel arra, hogy a vitákat a törvény elfogadása előtt kell lefolytatni, s azokat lefolytattuk, egyelőre semmilyen törvénymódosítást nincs napirenden. Ami törvény tartalmát érinti, ott szeretnék világosan fogalmazni, hogy Magyarországon mindenki, ha elvégezte a munkáját, a következő hónap elején, az előző hónapban végzett munkáját, annak a bérét teljes egészében meg kell, hogy kapja. Ez alól nincs kivétel… az emberek ki lesznek fizetve. Hónap végén, hónap elején, a mögöttük hagyott hónapot követően ki lesznek fizetve. A rendes bérük is, és a túlórabérük is.” – írja a Magyar Hang.

Orbán: A kifizetésnek semmi köze az időkerethez

Egyébként már a Magyar Időknek adott karácsonyi interjújában is kapott a 36 hónapos munkaidőkeretre vonatkozó kérdést a kormányfő. „Az időkeretnek nincs semmi köze a bérek kifizetéséhez” – mondta akkor. Valamint ezt is: „A módosítás bérnövekedést hoz majd magával, s a gyarapodó béreket az ellenzéki hazugságokkal szemben ugyanúgy, mint eddig, havonta kell kifizetniük a munkaadóknak.”

Nem volt érdemi egyeztetés

Az Orbán Viktor által elmondottakra reagálva Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke a Magyar Hangnak elmondta, azzal, hogy nem kormányelőterjesztésként került a parlament elé a törvényjavaslat, hanem egyéni képviselői indítványként, a kormány megkerülte jogalkotási törvényt. Az ugyanis előírja, hogy a kormány által kezdeményezett jogszabályváltoztatás esetén az érintettek véleményét ki kell kérni. Ezt hívják érdekegyeztetésnek. Egyéni képviselői indítvány esetén nincs ilyen kötelezettség. Vagyis hiába állítja a miniszterelnök, nem volt hivatalos érdekegyeztetés, vita pedig különösen nem, hiszen hiába jelezte az összes szakszervezet két alkalommal is az indítványt benyújtó Kósa Lajos fideszes képviselőnek, hogy rossz a törvényjavaslat, azon egy jottányit sem változtattak.

A munkáltatónak kedvez

A kormányfőnek a törvényre vonatkozó tartalmi elemzését értékelve pedig elmondta, a munkaidőkeret lényege abban áll, hogy a munkaidőkeret teljes hosszának átlagában kell meglennie a heti 40 azaz, napi 8 óra munkának. Ami ezen felül van, az a túlmunka. Ha például két hónapos a munkaidőkeret, és az első hónap 20 munkanapján valaki 200 órát dolgozott, a második hónap 20 munkanapján 120 órát, akkor a munkaidőkeret egészére vonatozóan teljesült a heti 40, illetve a napi 8 óra, és sem az első, sem a második hónap után nem jár túlmunkaóra díj, hiába dolgozott az illető az első hónapban 40 órával többet. Vagyis ez esetben a munkáltató megspórolta a plusz 40 óra után járó ötvenszázalékos pótlékot.

Egyetlen esetben működik az, amit a kormányfő mond

Egy típusú túlóradíj van, amire igaz az Orbán Viktor által említett havi kifizetés: a beosztáson felüli rendkívüli munkavégzés. Vagyis ha valaki be van osztva mondjuk 10 órára egy nap, de reggel vagy nap közben azt mondják neki, hogy dolgozzon 12 órát, vagy menjen be a szabadnapján. Ezt ki kell egyenlíteni hó végén.

Az Audira szabhatták a 36 hónapos keretet

De ennél érdekesebb, hívta fel a figyelmet Kordás László, hogy amennyiben 36 hónapra nő a munkaidőkeret, akkor az első két évben a munkáltató akár folyamatosan is heti hat napot dolgoztathatja a dolgozót, ami 800 plusz munkaórát jelent, s ezt a harmadik évben szabadságként adja ki a munkavállalónak.  Ez a 36 hónapos szabály azoknak a munkáltatóknak a számára készült, akiknek a termékei több éves ciklusban készülnek. Például a győri Audi-gyárban három évig gyártanak egy típust, majd új modell kerül a futószalagra. Ekkor le kell állni az adott gyártósornak, mert át kell szerszámozni az új gyártáshoz, ami akár több hétig is tarthat. A munkáltató ekkor szabadságra küldi a dolgozókat, amíg fel nem áll az új gyártósor. S miután a munkavállaló nem dolgozik, a 36 hónapos munkaidőkeret végére akár tökéletesen teljesülhet az átlagban heti 40 órás munkahét. Vagyis a munkáltató egyszer megspórolta a túlórák után járó ötven százalékos pótlékot, illetve az állásidőre jutó és kötelező fizetést is, hiszen azt már az előző két évben elvégzett túlórákban ledolgozta a munkavállaló. Ha ugyanis valóban minden hónapban kifizette volna a túlórákat, akkor ki kellett volna fizetnie egyszer magát a ledolgozott túlórát minden hónap végén, s erre jött volna rá a túlmunka után járó ötven százalékos pótlék, majd az utolsó évben a szerelőszalag leállása idejére járó álláspénzt is ki kellene fizetnie.