Agykárosodást okoz a magány - az egerekben legalábbis biztosan
Agykárosodást jeleit mutatják a magányra ítélt egerek – írja a Science News. A rágcsálók egyedüllétét Richard Smeyne neurobiológus és kollégái kutatták, akik pár nappal ezelőtt tették közzé eredményeiket arról, hogyan írja át a kísérleti állatok agyszerkezetét az izoláltság.
Fontos hangsúlyozni, hogy ebből az emberi agyra nézve korai lenne levonni következtetéseket. A tartós magány pszichés tünetei azonban jól ismertek az emberek esetén: ilyen a depresszió, a szorongás, sőt a pszichózis is. Romlik az agy teljesítőképessége, az emlékezés, a tájékozódás.
A magánytól csökken az idegsejtek mérete
A kutatók a kísérleti állatokat társas közegben nevelték, játékokkal, labirintusokkal, és egyéb szórakoztató eszközökkel körülvéve. Azokat az állatokat, akik elérték a felnőttkort, kivették, és egy saját, egyszemélyes ketrecbe helyezték. A hirtelen változás hatására egy hónappal később mintegy 20 százalékkal csökkent az idegsejtek átlagos mérete az agykéreg motoros funkciókért, valamint az érzékelésért felelős egyes területein.
A magányos agy képtelen megmenteni saját magát
Az elszigetelt egerek agya három hónapon át tartotta ezt az állapotot, majd meglepő módon ezt követően elkezdtek sűrűsödni a sejtek közti neurológiai kapcsolatok kialakítására alkalmas képletek, ami általában valamilyen pozitív dolog jele. A kutatók szerint olyan, mintha az agy megpróbálná meggyógyítani saját magát, de sajnos a magánytól képtelen, és az értékek újra visszaesést mutattak.
Vajon meddig lehet elviselni az egyedüllétet?
A tudósok más aggasztó jeleket is rögzítettek az elhagyatott egerek szervezetében: csökkent az idegszövetek növekedését serkentő BDNF nevű fehérje mennyisége, megváltozott a kortizolszintjük, valamint több törött DNS-ük volt, mint közösségben élő rokonaiknak.
Smeyne és társai szertnék folytatni a kísérletet, és megvizsgálni, pontosan hogyan hat a magány a kognitív képességekre és a viselkedésre. Nagy kérdésük, hogy mi történik az izolált egerekkel akkor, amikor visszajutnak társaik közé. A kutatók szeretnék tudni, mikor jön el az a pont, amikor már nem lehet megállítani a káros folyamatokat.
